Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Farkas Gejza. Lelkészfiak otthona

158 beszéd tárgya volt az evang. lelkészek gyermekekben való gazdagsága, mig a jelen időben, ha két-háromnál több a gyermek, már sok, azon meg, ha elvétve egy lelkész családban hat, hót, nyolcz a gyermek, az egész világ ámul-bámul. Még nagyon feldicsért egyetemes nyugdíjintézetünk is abba a — jövőben mindenesetre megjavítandó — hibába esett, hogy csak a négy árva gyermeknek helyez segélyt kilátásba.*) Az is még igen élénk emlékezetünkben van, hogy a lelkészek fiai közül igen sok tudós, pap, orvos és tanár került ki, vagy más életpályán tüntette ki magát, — mint iró, mint politikus. Csak e században is élt és működött s részben még működő lelkószfiakból igen diszes albumot lehetne összeállitani, kik az életpályák különféle mezején hirt s dicsőséget szereztek családjoknak, egyházunknak. És nem volt szükség a különféle segélyekre, nem okozott sok családapának gondot s nem foglalkoztatta a legjobb erőknek elméjét a különféle segélyforrások kieszelése. Igazán csaknem a titokszerüség homályával határosak elődeinknek a gyermeknevelés terén felmutatott sikerei. A jelen kor lelkésze ámulattal néz vissza egy-egy falusi szegényebb gyülekezet lelkészére, a ki öt-hat gyermekét tisztességesen felnevelte, fiait kitaníttatta, leányait kiházasitotta, holott ma a jobbnak látszó városi gyülekezetek lelkészei is anyagi gondokkal küzdenek és nem képesek a gyermekeik nevelése iránt táplált igényeiknek megfelelni. Pedig hát semmi titokszerű nincsen abban, az egésznek nem lehet más kulcsa, mint hogy a régieknek módjuk volt gyermekeiket neveltetni. A teendő tehát véleményem szerint nem az, hogy a lelkészek gyermekeinek ingyen neveléséről kell gondoskodni, hanem egyszerűen az, a mivel sok más egyébnek is elejét vennők: meg kell *) Mint jellemző — s úgy a nyugdíjintézettel, de köze lebb tárgyunkkal — a lelkészgyermek ek nevelésével szoro san összefüggő adatot hadd jegyezzek ide egy kesergő nagy apának (lelkész) reszkető kézzel irt soraiból néhány monda tot E lapok olvasói előtt ismeretes, hogy a nyugati 3 espe rességben mozgalom indult meg egy evang. tanitőnő praepa randia szervezése iránt. Az e tárgyban hozzám tömegesen érkező tudakozódások egyikében igy ir egy élemedett társunk „A nemes pozsony városi, megyei s mosoni ev. esperességek valóban felismerték szegény, mindenütt pusztuló egyházunk vérző sebeit. Egy tanitónői képezde felállítása egyházunknak bizonyosan szükségesebb volt, mint a pensionatusba való ezreknek halmozása, a szegény egyházaknak s lelkészeknek minden arány nélkül való terheltetóse, — valóban nevetséges eredmény mellett, különösen az árvákra nézve ". adni a lelkészi karnak a módot gyermekeik állásukhoz illő s a gyermekek tehetségének, ambitiójának megfelelő neveltetésére. Ez a mód pedig ismét nem lehet más, mint a még mindig nem rendezett s a kor igényeihez nem alkalmazott lelkészi fizetések rendezése s a kor igényeinek megfelelő színvonalra állítása. Lelkészi állomásaink még mindig a mult századi hiványok alapján töltetnek be. S ezek a hiványok még ma is valóságos „ne nyúlj hozzám.

u A mi a gyülekezetekben a papi fizetésre nézve, mint változtatás véghez megy, az több esetben fizetés csonkítás, mint javítás. Az iránt meg, hogy a család és kor növekedésével a szükségletek is növekszenek, néhány, itt számba nem vehető egyházat kivéve, egyházainknak absolute érzéke nincs. Pedig hic Rodus, hic salta ! Be keli hozni a lelkészi fizetésekbe a progressiv emelkedést. Gondoskodjék a közegyház egy ily alap létesítéséről, a melyből a lelkészek tisztességes ötödéves pótlékkal elláthatók lennének. Történhetnék ez kétféle módon. Legtermészetesebb lenne, ha ily alapról vagy az ötödéves pótlékról minden egyház maga gondoskodnék. De a mennyiben ez idő szerint a szegényebb egyházak részéről kivihetetlen lenne, még egy másik mód is kínálkozik. Egy nagyszabású elhatározás kellene csak, s a lelkészi fizetések progressiv emelkedése, az egyházak jelentékenyebb megterheltetése nélkül a közel jövőben eszközölhető lenne. Történnéd pedig ez következőképen: Felállíttatnék öt korosztály a lelkészeket illetőleg, három osztály a lelkészi fizetéseket illetőleg. Lenne minden hivatalba lépő lelkész fizetése pályája kezdetén, bármely egyházba lép is

r 800—1000—1200 frt, s e fizetés emelkednék öt-öt évenként 300—350—400 írtjával. A mely egyházban a lelkészi fizetés a nyolczszáz illetőleg ezer ós ezerkétszáz forintot meghaladja, az a többletet az alap javára fizetné. Magától értetődik, hogy a meglevő állapot ez által semmiben sem érintetnék. A mellett az esperességi és kerületi elnökségek tegyenek meg minden lehetőt, hogy az egyházak, a lelkészet tisztességes ellátásáról gondoskodjanak s erre