Evangélikus Egyház és Iskola 1899.
Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Stromp László. Költözés más hazába
147 Tességi, kerületi, egyetemes gyámoldákra, ki ,-győzné ezt?" Hát bizony ez másként nem megy, itt ki kell tűnnünk az önmegtagadás erényében. Nélkülözzünk keveset, hogy gyermekeink ne nélkülözzenek sokat. Erős akarat sokat keresztül visz ; vagy a költő szerint: „Tudod-e az erő micsoda? Akarat, mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat." Mondjátok, hogy a világi elem nagy ritkán jön segitségünkre. Igaz, hogy világi uraink egy része csak akkor ereszkedik le hozzánk, mikor a paraszt ködmönnek is vanilia illata van, t. i. követválasztáskor s ezreket, sót milliót ad és hagyományoz másra, de az ót felemelő, Lázár szegénysógű egyházra a gazdag asztalnál alig jut egy morzsa. Kemény vád. De Istennek hála, vannak féríiaink, kiket büszke örömmel vallunk magunkónak, kik minden adott alkalommal érdekünkben nem csak felemelik nyomós szavukat, de tettekben is nyilvánítják az egyház s annak lelkészei iránti szeretetöket. Vonjuk ezeket szeretettel érdekkörünkbe s reményeink, várakozásaink Isten segedelmével teljesülni fognak. De üdvös eszméinket, indítványainkat nem csak a fent jelzett gyarlóságainktól féltem, van nekünk még egy rosz szokásunk s ez a sok bizottsági tárgyalás. Egy szóval sem mondom én, hogy ez elkerülhető ; biz ott meg kell hánynivetni a dolgot ; de megfigyeltem nem egyszer, hogy egyes, jobb sorsra érdemes indítványaink Krisztus sorsára jutottak. Oda adták Kaifás, majd Pilátus s végül Heródes-féle bizottság elé, ez meg vissza küldte s az eredmény az lett, hogy az üdvös eszmét keresztre feszitették. Lelkemből óhajtom, hogy szeretett egyházunk egyes, felmerült ügyei ne legyenek hasonlatosak a közöny kövei alá nyomott, sorvadó virághoz. Vajha az egyháztagok ügyeink iránti érdeklődése azon üditő harmat lenne, mely az egyházi életet felfrissíti, azon orvosság, mely élet ütereit rendszeres mozgásba hozza. Vajha a jelzett ügyben ejtett gyenge szavunk ama bibliabeli hét papnak kürtszava lenne, melyre a közöny Jericho falai összeomlanak. CziNKOTSZKY MARTON. Költözés — lilás hazába. Felolvasás, tartotta Pozsonyban, a theol. akadémián rendeli S™ 0 tr e! tá l\ 3 e3té k' 5 i k (bői 1») cyklusának első estéjén (1899. február 18-án Stromp László theol. akad. tanár. (Folytatás és vége.) A holttestet — fiatal karcsú asszonyé volt — vörös lepel borította, teste vörös porral volt behintve s virággal feldíszítve. Alig néhány órája halhatott meg, testén nyoma sem volt a halál merevségének. A fiatal hindu asszony tetemét a földre tették, leöntötték vizzel, mire a férje a rokonok egyikével háromszor körülvitte a máglyán. Ezután a gyászolók búzát és czukrot tettek rá s arczát kelet felé fordítva, ráfektették a máglyára s hat vastag gerendával födték el. A tűzön, a melyet urnában a házi tűzhelyről hoztak, meggyújtott a férj egy szantálfából való forgácsot, még háromszor körüljárta a máglyát s mindannyiszor meg érintette nejét. Végre meggyújtotta a halott fejénél összehalmozott forgácsot és szalmát s azon meggyuladt az egész farakás. A máglya lobogott sistergett, füstölgött, mohón emésztették a lángok, mintha áldozatukat mentül gyorsabban el akarták volna tüntetni a részvétlen emberek szemei elől." A máglya füstjének alakjából egyébként jósolni szoktak, hogy milyen lesz a halott lelkének jövő állapota. ^ halotthamvasztásnál még egy igen mély és tragikus eltévelyedéséről kell megemlékeznem az emberi elmének s ez azon még ma is előforduló tény, hogy a halott férfival neje is magát olykor elégetteti — és pedig vagy mert a szokás parancsolja, vagy mert maga óhajtja azt. Jókai Mór „Chatoquélája" („Magyar nábob" 1. kötet) egyáltalán nem képtelen alak, mert a nő mindenütt egyforma, rajongóbb, mint a férfi s ha akad vallásos buzgó nő, kinek mystikus lelke rajongva óhajtja az üdvöt; s ha az hindu felfogás szerint egyszer már a test elpusztításával jár; s ha a gyermektelen ifjú hindu nő, kinek a társadalom egyébként semmi önállóságot s jogot nem biztosit, férjével mindenét elvesztette : értjük, hogy — mert ily képzetkörben nevelték — képes azon heroismusra, hogy magát elevenen megégettesse! De szörnyű ott a Kép, a hol a nőben e rettenetes szokásnak ellenszegül az életösztön. És végül mégis olykor megadja magát! Rokonai addig kapacitálják, hogy tegye, mintha még csak most tartaná igazi lakodalmát, a brahmánok addig festegetik neki e bátor önfeláldozás nagy és fenséges gyümölcseit, mig végül megtörik s beleegyez.
