Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Sass János. Tévirányok

Tizenhetedik éviolyan. 11. szám. Orosháza, 1899. márczius 16 ÉVÜL ímíl ÉS ISKOLA Orosháza, 1899. márczius 16 Előflzetéa dija : Egész évre . . 6 frt. Fél évre ... 3 , Negyedéyrel frt£»0 kr. Egy szám ára 12 kr. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Felelős szerkesztő és kiadó : VERES JÓZSEF. Hirdetés dija Egész oldal . . 8 frt Fél oldal.... * „ Negyed oldal . . « , Ennél kisebb . . 1 Bélyeg külön 30 kr. Tévirányok. Midőn országszerte, sót talán mondhatjuk : világszerte mindenfelé ébredez a vallásosság gerjesztésének szüksógérzete, midőn az egyházak újult erővel, hatványozott buzgósággal igyekeznek legyőzni az erkölcsi romlottság legfőbb — tulajdonképen egyedüli — okát : a vallástalanságot : nem lesz czélszerűtlen egy lapot áttekinthető alakban összeállítani azon elvi irányokat, melyek a vallásosság ellenségeiként társadalmi életünk egyes nyilatkozataiban, valamint irodalmunkban felmerülnek. A szabadság utáni törekvések, melyek a mivelt emberiség történetének mintegy négyszáz év óta félreismerhetlenül fő jellemvonását képezik, a legújabb időben igen sok embert ama bábeli gondolatra vezettek, miszerint az ember feltótlenül szabad, úgy hogy az ő cselekvésének egyáltalában semmi korlátja nincs, vagy legalább természet szerint nem kellene lenni. Ez elvnél fogva mindazon intézményeket, melyek az egyén cselekedeteit valamikóp szabályozzák, el kellene törölni. Állam, egyház, társadalom a mennyiben törvényekkel, szabályokkal korlátozzák az embert, megsemmisítendők, hogy ne legyen hatalom, mely az ember cselekedeteit elbírálja, sót meg is torolja. Ez ellenszenvnek oka kétségkívül abban is rejlik, hogy sem az állam, sem az egyház nem teljesiti kellően hivatását. Az állam súlyos áldozatokat követel az egyéntől, a nélkül, hogy elég hatalmas tudna lenni a tőle származó előnyöket az egyesek közt igazságosan elosztani. Eendesen a gazdagok és hatalmasok a maguk számára csikarják ki azon áldás tejfölét, a mi az állami intézményekből az egyesek számára fakad, a nagy tömegnek azonban csak a savója jut. Az egyház pedig nem gondoskodik a nép lelki üdvéről vagy legalább nem tartja szem előtt, hogy saját akarata ellen senkit se lehet boldogítani, nem, az egyház arra akarja kényszeríteni az egyest, hogy úgy boldoguljon, a hogyan ő, az egyház üdvösnek tartja. Mig egyrészt a szabadság elvének korcskinövésekónt egyre szélesebb körben hódit a rakonczátlanság iránti előszeretet, másrészt az állam és az egyház tekintélye rendkívül alásűlyedt s e két körülményből született meg a nihilismus és az anarchia, melynek ne higyjük. hogy csak Oroszország zsarnoki uralma alatt vannak követői. Nem egy társadalmi jelenség bizonyítja, hogy a miveltebb államokban, még a szabad magyar haza földjén is, vannak számosan, kik hasonlókép gondolkodnak. Az alföldi sociálistának, Csizmadiának nyilatkozatára elég csak rámutatni, de vannak ennél kirívóbb példák is. Egy árvaházi karácsonyi ünnep alkalmával, mig a lelkész a karácsonyfák körül összesereglett gyermekek előtt nagyszámú közönség jelenlétében szónoklatot tartott, egy jó nevü irodalmi fórfiú méltatlankodva, szinte izgatottan fordult hozzám : „Nem kegyetlenség-e ez, szónoklattal untatni e szegény gyermekeket, mikor alig várják már, hogy élvezhessék a sok édességet s örülhessenek az ajándékoknak?" Nem régen pedig egy nagy napilapnak tárczájában egy gyermek panasza volt előadva, hogy szülei hosszú időn át a kis Jézussal tartották féken s midőn végre megjött a várva-várt karácsonyfa, nem volt szabad róla levenni semmit, a mamára kellett bizni, hogy mit ád róla. Mindkét esetben az az elv nyilatkozik, miszerint nem kell az embert korlátozni, meg kell engedni a gyermeknek, hogy öröme féktelen legyen, hogy a mit szeme-szája megkíván, a mit kézzel-lábbal elérhet, azt korlátlanul felfalhassa, abból tetszése szerint torkig ehesse magát. Ez. sem egyéb, mint anarchia.