Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Gyűlések, ünnepélyek stb. - Magyar prot. irod. társaság

11« tikai, hanem az egyszerű bibliai keresztyénséget teli nyújtanunk, mert ellenesetben elszakítjuk a mi híveinket az örmény nemzetiségtől. Az örmény nép reformátiója az evangelium útján legyen főczélja a missziónak. Erre kell törekednünk a gyermekek nevelésénél s a lelkészképzésnél az egész vonalon. Lehetővé kell tennünk az örmény diákok részére a német és a svájczi prot. egyetemek sűrű látogatását. L e p s i u s is arra utalt, hogy az örmény árvagyermekek megmentésére kell a prot. missziónak a legnagyobb gondot fordítania. Zeller lelkész pedig, a hasonnevű jeruzsálemi angol ev. egyház lelkészének fia előadta, hogy a vett értesülések szerint a császár keleti útja óta az islam még fanatikusabb a keresztyénséggel szemben, mint azelőtt. Az islamnak különben vallása stabilismusában rejlik annak fanatismusa. A szerzetesség eszméje immár kisért a protestantismusban is. „Prot. Mönchthum" a czime annak a kis iratnak, a mely a minap Stuttgartban, Geiger vállalatában megjelent. Már vérvörös borítékja jelzi annak tendentiósus tartalmát. Komoly azonban a gondolata, mert hát egy prot. szerzetesség bibliai alapon összeegyeztethetőnek látszik az első tekintetre az evangy. protestantismus alapelveivel. De hát hol van a prot. szerzetességnek csak némi bibliai alapja? A szerzetességnek semmi nyomát sem találjuk a prófétáknál és az apostoloknál. Pál apostolnak állítólagos világfájdalmát vagy a világi kultúrélettól való menekülését már az ő skenopoia nevü fogalma helyezi a

1? igazi megvilágításba. Szerzőnk rendszabályokkal szervezett szerzetességet kiván, s azt mondja, szegények legyünk a szegényekkel ós dolgozzunk azok lelkeinek megmentése érdekében. Tehát legyünk prot. tertiáriusok ! Szellemileg művelt egyének legyenek kézművesek ! Nem vezetne ez a kötelességek összeütközésére s a hivatásszerű munkálkodás lealázására? Hamarébb lehet Cincinatus módjára az ekeszarvától consulnak menni, mint valamely alsóbbrendű foglalkozásban kétes értékű ós eredményű missziót folytatni. Hogy is mondja Luther: „Ein jeder lern' sein Lection, so wird es wohl im Hause stöhn." Kiki dolgozzék „juxta vocationem," s kiki teljesítse Kant szerint a maga helyén mindenkor a maga kötelességeit. Ez a helyes óletszabály a külvilági élet megitólósóben. Szerzőnk iratának alaptévedése abban a pápás tótelében foglalható öszsze : „A keresztyénségben kezdettől fogva van kultúrellenes elem." Pedig szerintünk épen a keresztyénség a valódi kultúrhatalom most és mindörökké ! (Eperjes.) Dr. Szlávik Mátyás. IRODALOM. Protestáns egyházi és iskolai lap. „A belmisszió sürgetésével szemben a legtöbben azt hozzák fel, hogy a lelkész vagy a lelkészek nem tehetnek mindent egymaguk. Magunk is elismerjük ezt; de miután okvetlenül dolgoznunk kell, ha egyházunkat szétzülleni hagyni nem akarjuk, s miután egymagunk nem vagyunk képesek mindent elvégezni, a mi szükséges, — természetes dolog, hogy segitő társakat kell keresnünk. Kikben kereshetnénk ezt másokban, mint gyülekezeteink egyházszerető tagjaiban? De hogy valóban segítségünkre is siessenek, fel kell hívnunk őket arra. S e végre semmi sem alkalmasabb, mint az olyan bizalmas értekezletek, a milyeneket a budapesti protestáns egyházak igaz tagjai megkezdettek. Ezeken a bizalmas konferencziákon ismerhetjük meg, hogy hol a baj s mik lehetnek annak orvosszerei ; itt forrhat össze lelkünk a közös törekvésben s itt nyerhet lelkünk erőt. bátorságot, reménységet a győzelemre. Egy ember csak egy ember, bármily nagy erejű és nagy buzgóságú legyen is, s mindenek elvégzésére képtelen r de ha csak néhányan fognak is kezet s egyesitik erőiket egy közös czél elérésére, bizonyára jobban el is érhetik, vagy legalább is megközelíthetik. Az egyház megtartásának és építésének munkája nem csak a papok dolga, de édes mindnyájunké, s abban részt vehet mindenki ; sót részt kell vennie, ha egyházát igazán szereti." „Becsület és párbaj." Ezen czimen egy nagybecsű kis füzet hagyta el a napokban a sajtót. Bancsó Antal soproni theol. tanár ugyanis a „Soproni irodalmi és művészeti kör" febr, lS-ki estélyen tartott a fentnevezett kérdésről tartalmában gazdag, alakjában érdekes ós vonzó előadást s ez most nyomtatásban is megjelent. — Bevezetésében abból indul ki, hogy a becsület és párbaj az élet végzetes tévedése folytán kerültek együvé, minthogy egyiknek a másikhoz egyáltalában semmi köze. A tárgyalás formájában is igen érdekes; t. i. szerző a becsület jogi képviselőjeként lép fe~ ós semmisógi panaszt nyújt be a becsület és pár bajnak egymástól való elválasztása érdekében és a közönséget felkéri, hogy ezen kis illúzióért cserében képzeletben alakuljon át esküdtszóki bírósággá s kiki a lelkiismeret souverän jogával Ítélje meg semmiségi panaszának jogosságát. — Mindenekelőtt a becsület fogalmát határozza meg s annak jellemvonásait élénk színekkel ecseteli: „A becsületet nem lehet örökölni, becsület dolgában az ősökre való hivatkozásnak nincs helye. A becsületet nem lehet pénzen vásárolni, ajándék, vagy kitüntetéskép kapni. A becsületet mindenki csak maga szerezheti erkölcsös magaviselete, kötelességeinek hű teljesitése által, a miből aztán önként következik, hogy a mint a becsületet nem a d h a t j a.