Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Reisz Károly. A lelkészi jövedelem kiegészítéséről

86 ivczikkben lefektetett elveknek életbeléptetését. A dolog azonban lassan haladt. Az alkotmány viszszaállitása óta egy emberöltő telt el, s a hazai prot. egyház, az alig alamizsnának nevezhető, nevetségesen csekély államsegélynél egyebet sem kapott, a melyről csakugyan elmondhattuk, hogy nem csupán a megélhetéshez, de még az éhenhaláshoz is kevés. Míg a többi, dúsan dotált ker. vallásfelekezet, a megváltozott idők s az ezekkel karöltve járó fokozottabb igények daczára is, lépést tarthatott az államhatalommal s rendezkedhetett oly képen, hogy a túlszárny altatástól, vagy plane a teljes elnyomatástól tartania nem kellett, addig a szegény protestantismus, csupán önerejére támaszkodva, nem volt képes a versenyt kiállani, mely a teljes tönkremenésnek sötét árnyékát vetette előre. Középiskoláink rendezése óriási erőfeszítést igényelt, mely mellett a lelkész-fizetések, a kor kívánalmainak megfelelő rendezése, teljesen háttérbe szorult. Theologiai intézeteink lassan-lassan kiürültek ; azon iljak száma, kik a lelkészi pályára hajlandóságot éreztek, évről-évre fogyott, úgy, hogy a legnagyobb mathematikai pontossággal kiszámíthattuk azon időt, amikor egyházaink nagy része lelkészek nélkül marad. Egyházunk ezen legégetőbb szükségén, a tizenkettedik órában, legalább részben segíthetni van hivatva azon törvényjavaslat, melyet a vallás- ós közoktatásügyi m. kir. minister, a lelkészi jövedelem kiegészítése czimén, az országgyűlés asztalára letett. Előttünk fekszik ezen nagy horderejű törvényjavaslat, s mialatt az törvényerőre emelkednék, jogunk és kötelességünk, saját szempontunkból, hozzászólni. A kérdésben forgó törvényjavaslat a következő irányelveken nyugszik. A lelkészi állásokat két főcsoportra osztja : olyanokra, melyeken hazai középiskolát s legalább 3 éves theologiai tanfolyamot végzett, az előirt vizsgát megállott, felszentelt rendes lelkészek működnek, s olyanokra, kik ezen kópesitóssel nem bírnak. Az elsőknek fizetését hajlandó a minister az első három éven belől 600, a további hat évben fokozatosan 800 frtra, az utóbbiakét az említett idő alatt 300, illetve 400 frtra kiegészíteni. Az eddigi jövedelem felszámítása a felekezeti hatóság útján eszközöltetik ugyan, de a minister fentartja magának a jogot, hogy az adatok helyességéről saját közegei útján meggyőződést szerezhessen. A jövedelembe beszámítandó a készpénzfizetés, a földbirtok haszonélvezete, a vidéken divó haszonbéri áraknak öt éves átlaga szerint, a termények, öt évi átlaggal, a munkabeli szolgálmányok készpénzben számítva, V

6-od kezelési költség czimén való leszámításával, netaláni haszonthajtó jogok (malomtartás, halászat, róvvám stb.), végül pedig a palástdijak, az esketési stólák kivételével. Ezen összjövedelemből levonhatók a mindennemű adók és közterhek, továbbá a gyám- és nyugdíj intézeti évi befizetések, az ingatlanokra felvett kölcsönök törlesztése, végül a segédlelkész- és lótartás, valamint a fuvarköltség. A jövedelem kiegészítése végett, a törvény hatályba lépésétől számítva, egy éven belül kell folyamodni, ellenkező esetben az igény elévül. Újonnan szervezendő lelkészi állások csak azon esetben tarthatnak segélyre igényt, ha azoknak szervezését a minister, az egyházi főhatóság meghallgatása után, indokoltnak tartja. Viszont a most létező egyházak is elveszíthetik idővel a segélyt, ha bennök a hivek száma oly csekélyre apadt, hogy a minister indokoltnak találja felhívni az egyházi főhatóságot arra. hogy ezek más egyházakhoz csatoltassanak. Egyeseknek önkénytes tehervállalásából, vagy újonnan keletkezett alapítványokból eredő jövedelem az államsegélyt nem csökkentheti; ellenben oly esetben, hol az egyházközségtől nem függő okokból a jövedelem csökkent, a segély meg nem tagadható. A törvény hatályba lépte után azonban a lelkész-fizetés a minister tudta nélkül le nem szállítható. segély megvonását maga után vonja a hamis bevallás, súlyos erkölcsi vétség, valamint a lelkész részéről államellenes magatartás, mely az 1893-ik: évi'26. tvcz. 13. §-a értelmében, oly cselekményből áll, mely az állam alkotmánya, nemzeti egysége, külön állása, vagy területi épsége, továbbá az állam nyelvének törvényben meghatározott alkalmazása ellen irányul, történt legyen az akár élő szóval, akár Írásban vagy nyomtatványban. Nohát mi mindenesetre nagy köszönettel és hálával tartozunk a vallás- és közoktatásügyi kormánynak ezen törvényjavaslat benyújtásáért, s azt mondjuk, hogy Wlassics miniszter és Zsilinszky államtitkár urak neveihez fog fűződni a nagy horderejű reform kezdeményezésének dicsősége, csakhogy az oly formában, a mint contemplálva van, ki nem elégítheti jogos követeléseinket. Nem egyeseknek nyújtandó alamizsnáról, hanem az ág. hitv. ev. összegyháznak adandó oly-