Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Isó Vincze. A drága alamizsna

74 jövedelmükből legelevenebben érezhető veszteséget szenvedni ; de hát az a hazafiúi kötelesség ismét csak megszólalt lelkünkben és azt mondotta: gyáva az, a ki a haza szent érdeke mellett saját kicsinyes érdekeit takargatja ! Es a haza érdeke győzött. De a győzelem után mind általánosabb lett a vészkiáltás az egyház falain belül. Elmúlt a küzdelemben föllángolt lelkesedés és mind fájóbban hangzott a panasz a kiáltó szegénységről, mind elviselhetetlenebb a teher a szegény evang. lelkészekre és egyházakra. Egyházi gyűléseink mind határozottabban hivatkoztak az 1848-iki XX. t. czikkre és emlékeztették a kormányt jogos követeléseinkre. Es ekkor felhangzott a biztató szó az állam részéről, hogy isineri érdemeinket ós szükségünket, érzi az évszázados adósságot velünk szemben és a mennyire ereje engedi, kész azt beváltani. Jóakaratának némi jeleit mutatta is a felemelt államsegélyben, de ez még mindig csak elenyésző csekélység, parányi morzsa a szükséghez és jogos igényeinkhez képest. Végre azután hangok hallatszottak a lelkészi fizetések törvényben biztosítandó kiegészítéséről, melyek mind határozottabb alakot öltöttek. Vagy két év óta minden nevezetesebb ministeri nyilatkozatban ott tündökölt, sőt immár az utóbbi királyi trónbeszédben is helyet kért magának. Méltán vártuk tehát jogos reménységgel, hogy végre-valahára csak megtörténik a komoly lépés a nemzet részéről százados adósságának kiegyenlítésére. De csak nem akart megszületni ; a minister újabb meg újabb határidőket tűzött ki annak benyújtására, migneni végre jelentették a lapok, hogy készen van a benyújtásra ós hetek óta lázas izgatottsággal vártuk, hogy váljon mit hoz? Es eljött! Itt van! Es egyszerre a csalódás keserű moraja zúg végig sorainkon ! Az az élénk helyeslés és éljenzés, mely a még ismeretlen javaslatot a t. házban fogadta, csak nem akar viszhangra találni az országban. De ez csak természetes. Csodálkozva kérdezgetjük: mi ez? Ez az a nagy diadallal előre hirdetett állami elismerés és jóindulat?! De már akkor mégis inkább csak maradjunk meg továbbra is a mi jogaink most már még hangosabb követelése mellett, míg majd egy igazságosabb és méltányosabb kormány belátja azt és lesz bátorsága, lesz ereje azt meg is adni. Addig pedig tengődjünk csak inkább az eddigi államsegélyen, mert ez a javaslat, akár ki mit mondjon, nem a protestánsok számára készüld Mert hát mit is ígér ez az új törvényjavaslat? A 2-ik §. azt mondja : „A törvényesen bevett többivallásfelekezet 1898. évi jan. hónap l-ig már rendszeresített lelkészi állásainak jövedelme az állampénztár terhére évi 800, illetőleg 400 forintra egészíttetik ki." De e 800 forint a 10. §. szerint csak 9 esztendő múlva, tehát egy évtized alatt lenne meg, mert 3 év alatt csak 600 forintra és csak ettől újabb 6 esztendő múlva egészíttetik az ki 800 forintra, Ez pedig nem más, mint az égető kérdés elodázása, melyet a javaslat indokolása is immár elkerülhetetlennek jelez. És e mellett még egyházunknak mennyi jogos érdeke vár kielégítésre f Valóban e törvényjavaslat hosszú terminussal csak az 1848-iki XX. t. cz. megvalósítását akarja elaltatni egy kis szerény alamizsnával. És ezért is ime a 9. §-ban azt kívánja a minister, hogy az egyház szolgáltassa ki neki a lelkészeket, hogy az egyház felmentő ítélete daczára politikai besugásokra megbélyegezhesse őket, megvonhassa tőlük a jövedelem kiegészítését és így markában tarthassa őket, általuk pedig az egyházat. Ez a törvényjavaslat — annak idején úgy fogtuk tel mindnyájan és igy fogta fel a nemzet is — kiváltképen a protestáns egyházaknak és lelkészeknek gyámolitására lett fő képen megígérve, most pedig ime a törvényjavaslatból azt lát* juk, hogy nem annyira nekünk, mint inkább a többi felekezeteknek szól az. Szól a latin, görög és örmény szertartású katholikus lelkészeknek (1. §.) a kiknek congruájuk rendezése alatt van és valószínűleg előbb lesz abból valami, ha az illetékes tényezők igazán akarják, mint a mi fizetéseinkből 800 forint. Tehát itt is első sorban az államtól amúgy is túlgazdagon dotált egyházat kell kiengesztelni, mert talán irigy szemmel nézné azt a morzsát, a mit e törvényjavaslat a szegény protestáns egyházaknak szánt és ők bizony támadásaikban nem igen kíméletesek az állammal szemben ; hatalmas sajtójukkal nagy lármát tudnak csapni, a mi kellemetlen lehet a kormánynak.. Szól azután az újonnan reczipiált zsidó felekezetnek ós a görög-keleti szerb és román egyházaknak (2—10. §.) mert olyan 400 frtos qualificatióju lelkészeket a mi egyházaink nem ismernek. Ez csak a zsidó bocherekre és az előmozdított tlászkálokra vonatkozhatik. De ezzel ugyan kár volt a lelkészek szellemi niveau-ját