Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Isó Vincze. A drága alamizsna

Tizenhatodik évfolyam. 7. szám. Oroshaza, 1898. február 17. EVAHG. EGYHÁZ BS ISKOLA Előfizetés dija : Egész évre . . ö frt. Fél évr« ... 3 Negyed évre 1 frtEiO kr. Egy szám ára 12 kr. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Felelős szerkesztő és kiadó : VERES JÓZSEF. Hirdetés dija: Egész oldal . . ® frt Fél oldal . . . . 4 „ Negyed oldal . . 2 , Ennél kisebb . . 1 ,, Bélyeg külön 30 kr. A drága alamizsna. Általánosan elismert igazság, hogy a magyar haza sokkal, nagyon sokkal tartozik a magyar protestantismusnak, mely leghívebb gyermekeit, szabadságának és önállóságának legrendithetetlenebb, egész az önfeláldozásig áldozatkész támaszait adja. Azok a szegény üldözött, gályákra hurczolt protestáns lelkészek, nemcsak az evang. egyháznak, hanem a magyar hazának martirjai is voltak. Szenvedtek, mert nem akarták elhagyni hazájukat. Míg mások, a kik a nemzet javaiból fejedelmi fényben és kényelemben éltek, készséges eszközei voltak a zsarnoki hatalomnak, mely bókót és bilincset kovácsolt a nemzet számára, addig ezek a mindenükből kifosztott szegény lelkészek ragaszkodtak ahoz utolsó lehelletükig és a hazaszeretet szent tüzét ápolták a keserű sanyargatások között is szóval és cselekedettel. És több mint három századon át mindezért nemcsak hogy jutalomban és elismerésben nem volt részük, de sct minduntalan zaklatás, méltatlan bántalmazás es üldözés volt sorsuk. E hosszú üldöztetések alatt a hajdan erős egyház gyenge és szegény lett; kifosztották mindenéből, örökébe idegenek ültek, jogos tulajdonait mások élvezték, csak a hazaszeretetet nem lehetett tőlük elvenni, mert az evangeliom együtt ápolta azt az egyház iránti hűséggel és szeretettel keblükben. A nemzeti szellem és a nemzeti nyelv hű ápolói voltak mindenkor. Végre 1848-ban, a nemzeti érzés, a szabadság, egyenlőség ós testvériség magasztos eszméinek azon hatalmas megnyilatkozása idején, a nemzet nagy dologra határozta el magát ; le akarta róni a protestáns egyházakkal szemben nagy tartozását és megalkotta a nevezetes XX-ik törvényczikket. De jöttek a nehéz megpróbáltatások, midőn ismét ezek a sokat szenvedett protestáns egyházak, a nehéz időkből megmentett erős paizsukkal, autonómiájukkal lettek a nemzeti szabadságnak utolsó bevehetetlen védvárai, melyen megtörött az ellenséges hatalom ereje ós ez lett az a szilárd pont, a honnan a nemzet, biztosan megvethetvén lábait, visszahódíthatta az elvesztett szabadságot. A protestáns egyházak ismét megbecsülhetetlen szolgálatot tettek a hazának. Pedig a szegény kifosztott egyháznak az ellenséges hatalom csábitó Ígéreteket tett, felajánlotta kecsegtető kilátással, hogy százados bajaiból, a sorvasztó anyagi szegénységből kiemeli ; de a protestáns egyházak ekkor is hivek voltak magukhoz és a nemzethez. Drága örökségüket nem adták el a felajánlott fehér kenyérért; szinte sértően, a megbántott lelkek keserűségével hangzott fel az egyhangú válasz : vissza neki ! Az ország visszanyerte szabadságát, a nehéz idők elmultak, de a negyvennyolczadiki XX. t. cz. csak írott törvény maradt és a nemzet egyéb fontos dolgai között ismét megfeledkezett nagy adósságáról csaknem egy fél századon át. Végre a közelmúltban ismét egy nagy lépés előtt állott az ország, mely a nemzeti consolidatió követelménye, a nemzeti erő és hatalom kifejezése gyanánt állott előttünk. Jöttek az egyházpolitikai nagy kérdések, melyeknél az eddig mindenkor dédelgetett uralkodó egyház egész hatalmával az ultramontanisinusba átcsapó irányával kellett az állam tekintélyének megütközni. Ezen küzdelemből ismét csak a protestáns egyházak önfeláldozó segítségével kerülhetett ki diadalmasan a magyar nemzet. Tudtuk mi jól, hogy ezek a törvények egyházunkra nézve hátrányosak lesznek és nagy megpróbáltatásokkal járnak, mert az anyagilag erős ellenfelet szinte felszabadítják sok sebtől vérző szegény egyházainkra ; tudtuk azt is, hogy az aműgy is szegényen dotált protestáns lelkészek fognak ezzel is csekély