Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Könyvek ismertetése - Schrödl J. A magyarhoni protestantismus hatása a magyar szellem fejlődésére. Ism. Krupecz I.

72 zület, hanem anyagi és hatalmi érdek okozta. 4.) a protestáns Ausztriával és a Habsburgokkal el­lenséges Magyarország a török előnyomulását elő­segitette, sikereit fokozta, Magyarországot előbb­utóbb eltörökösitette volna." Mind eme vádakra feleletül szolgáljanak a következő történetünk­ből kifejthető igazságok. Először is, hogy a mohácsi vészt okozó pártoskodásnak nem lehet az akkor még amúgy is szervezetlen magyar Protestantismus az oka. A főurak, igaz, a maguk javát, anyagi érdekét is nézték s keresték, a köznép (misera plebs) nem számított, a szabad kir. városok mivelt lakosai pedig várospolitikai okosságból hol a nemzeti, hol az osztrák párthoz állottak. Áll továbbá az is, hogy a protestánsokká lett s politikai szolgálatukért a vetélkedő királyok egyike vagy másikától r. kath. egyházi vagyont jutalmul nyert, vagy ilyent okkupált főurak protestáns iskolákat (könyvnyomtató intézeteket) is állítottak s tartottak fen, nemkülönben vallási, irodalmi maece-náso kká, egyházi pártfo­gókká, kegyurakká lőnek. A török vádra nézve pedig csakugyan el lehet mondani, hogy a pro­testáns kurucz-török párt semmivel sem haza­fiatlanabb, mint a labancz-osztrák párt. S aztán mindig voltak kurucz katholikusok, és la­bancz protestánsok is. Hozzávéve mindezekhez még, hogy a törököt a katholikus Szapolyai hivta, továbbá, hogy a török fennhatósága alatt álló protestáns Erdély — a B o c s k a y, Bethlen s Eákóczyak hazája — politikáját is egy r. kath. fő p a p alkotta meg : Martinuz zi György, — tisztába jöhetünk a r. kath. váddal, nemkülönben a protestáns védelemmel. S megdönthetetlenül áll végül azon igazság is, hogy II. Rákóczy Ferencz katholikus létére küzdött az összeforrt magyar nemzeti alkot­mányos s a protestáns vallásszabadságért, az „Is­tenért és a hazáért" akkor, mkor már nem volt török világ Magyarországon. Nem a török szövetség miatt akarta Bécs megsemmisíteni a magyar protestantismust, hanem az ő saját ab­solu t i s m u s a érdekében, melyet mi sem fe­nyegetett nagyobb veszedelemmel, mint a magyar Protestantismus ! Íme ! itt az igazság, a mi pro­testáns történeti magyar igazságunk! Köszö­net szerzőnek, hogy ezen igazság hangoztatásához s visszautasítandó vádak confutátiójához derék művével e sorok írójának is alkalmat szolgáltatott! Szegény, édes Magyarország, szabadságra hivatott hazánk! néked nemcsak a törökkel szemben, de Bécs ellen is kellett — s még most is kell — önállóságodat védelmezned! te küzdelmedben édes keveset segített és segít Páz m á n Péter nemzeti ruhába öltöztetett katholicismusa ! A továbbiakban igen sikerültnek tartjuk II. József korának megítélését. Az elismerés megér­demelt koszorúját megadja szerzőnk is Mária The­rézia fiának, noha a kiváló uralkodó szabadelvii­ségét nemzet- és protestánsellenesnek mondja, melylyel szemben II. Lipót szabaclelvü­ségi nemzeti, mely a bécsi s linczi és a többi törvények s békekötések szelleméből táplálkozva alkotmányos úton halad. II. Lipót után ismét bo­rul a magyar alkotmányos élet ós protestáns val­lásszabadság ege, — 1848 ban aztán, alighogy a protestáns vallás teljes egyenjogúsága törvénybe iktattatott, kitört a vihar. ... az oko~k oko­z a t a . a forradalom avagy szabadságharcz, mely után reactió . . . nemzetiségi bajok . . . pátens . . , s egyéb kemény megpróbáltatások jöttek. De el­múlt a vihar, enyhültek a bajok, tisztük a levegő, s kisütött a napsugár, melynek fénye nőttön-nő. 1867-től a millenniumi évig, ettől a mult esztendőig, a midőn elhangzott a tetté válandó királyi szó, felséges ígéret, hogy jóságos bölcs királyunk I. Ferencz József jóvoltából állni fog Bocskai és Bethlen szobra, melynek láttára a magyar protestáns nép szabadon fog lelkesedni régi viharos múltja dicsőségén s sze­retni fogja s hálásan emlegetni azt a királyt, a kinek szive nemzeteével összeforrt. íme Schrödl munkája ismertetve és meg­bírálva ! A munkát, mely ev. sót hazai irodal­munknak nyeresége, melegen ajánljuk, bár nem annyira a magyar népnek, mint inkább a mívelt közönségnek. Előszót nem irt szerző, semmi baj ; majd talán készít egyet, kívánjuk, a második, népies kiadáshoz. Addig Isten velünk ! Krupecz István, ev. lelkész. ÜZENETEK. Só. A legközelebbi számban. Levél is ment. — K. A. Küldött; bírálás végett elküldtem egyik munkatársunknak. — H. J. Mihelyt lehet! — M. E. Köszönöm. — „Pozsonyban kiütött a forradalom* czimü czikket nem közölhetem; a másik fél meghall­gatása nélkül ilyen súlyos, esetleg alaptalan vádak­kal nem szabad megtámadni egy tiszteletre méltó testületet a nyilvánosság előtt, csak akkor, ha a2 illetékes hatóság az ügyet megvizsgálni ós orvosolni nem akarná ; méltóztassék előbb illetékes helyen előadni panaszát; ezt kivánja az igazságszeretet, az ügy fontossága, egyházunk jó hirneve. Bár neve alatt, saját felelősségére kivánta czikkét kiadni, s bár némelyek izlóse szerint érdekessé tenné is a lapot: nem adhatom ki; ilyen áron nem akarom a lapot „érdekessé" tenni. — H. I. Mihelyt lehet; ma­gam is irtam róla, de én is későbbi időkre szorultam ki vele. — Z. D. Örömmel várom; sőt mentül előbb, hogy a képviselőház tárgyalása előtt már ismeretes legyen felfogásunk. Később — már késő. A „választ" idején közlöm. — G. M. A javaslat beadása a hely­zetet megváltoztatta. Orosházán nyomatot Veres Lajos gyorssajtóján.

Next

/
Thumbnails
Contents