Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Könyvek ismertetése - Schrödl J. A magyarhoni protestantismus hatása a magyar szellem fejlődésére. Ism. Krupecz I.

71 ment Canossába. akár pedig a pogány s a keresztyén magyarokról emlékezik. Érdekes a 39. lapon s másutt is található ama fejtegetése, hogy a magyar történelemben főképen két vonás húzódik végig, tudniillik a nemzeti s az európai jellemvonás, mely megvan a magyar pogányság s keresztyénség harczában, Zápolya s II. Ulászló viszályaiban, kurucz- s labanczvilágban, szabadelvűek s függetlenségiek harczában. Néha, mint Hunyady János — de tán inkább Mátyás — dicsőséges idejében a kettő egyesül, s ez a nagy kor-, és hozzátesszük, hogy — az a nagy kor, mely után „buzgó imádság epedez százezrek ajakán." Következik a IV. szakasz. A legsikerültebb. Czime : a re'f

orjqátió egyetemes történelmi jelentősége. Valóságos szellemi élvezetet nyújt szerző elmélkedésével a pápaság harczárói a császársággal, mely harcz nem biita megtörni a pápaságot, mert az megverve is mindig vissza ludott vonulni oda, hova a világi hatalom nem követhette, tudniillik: a népek szivébe. Művészeti, tudományos téren inditott mozgalmak sem tudták kikezdeni Róma hatalmát. Egy ponton azonban védtelen és sebezhető volt a pontifex maximus, s ez az egyéni hit, az egyéni vallásos érzület tere; itt, az idők teljességében, az erkölcsi romlás s keresztyén hitelvi tarthatatlanság közepett Luther sikerrel támadta. Őt (a szeizetest) nem juttathatták a szerzetesek az eddigi (rendszerint és sajátságosan szintén szerzetes) eretnekek sorsára ; az érett kor szellemének szülöttje vala ó. S hozzá német nemzeti hős. Igen, mert — szerző szerint a zsidó (vime : Izrael !) után — vallás tekintetében legmélyebb s legéberebb nép a német nép. Földrajzilag is központi helyet foglalt el Európában, mig ellenben az angol el volt különítve, a spanyol reformok után nem törte magát, az olasz a pápaság tőszomszédságában ezer bajjal küzdött, a cseh meg — Huszszával — sokkal kisebb volt, semhogy európai hatásra számithatott volna. Luthertől jött a reformatio hazánkba is. Nézzük immáron: „a refoimátió magyar nemzeti jelentőségét hazánkban.-' Ez az V. szakasz A központi, melytől azonban a pálmát elragadta az előbbi szakasz. Mély philosophiai. erkölcsi s természettudományi fejtegetésekkel kezdi szerzőnk dolgát itt. Rátér azután a reformátió nemzeti jellegének kimutatásom. A csehek Husz Jánosa nemzett hős; L

util ft bibliafordítása megvetette a német nemzeti irodalom alapját. S nálunk is a hitjavitás előtt, a latin világban, a magyar szerzetes közelebb állott a spanyol szerzeteshez, mint a magyar faj- és nyelvrokonhoz. A magyar protestáns reformátorok azonban nyomban magyarul prédikáltak s láttak hozzá a biblia magyar fordításának munkájához. A nemzeti nyelv ápolása természetesen aztán kifejlesztette a nemzeti eszmét s a honfi érzületet általában. Ezt az érzületet írónk védelmébe veszi a socialisions ellen, melyet hosszasan fejteget, bírál, támad s vele szemben oltalmába veszi s dicséri a protestantismust (szerzőnél rendszerint de nem mindig: protesztantizmus,) mely úgymond „más tekintélyt el nem ismer, mint az egyéni szabadságon alapuló vizsgálódásból származó józan eszű ítéletet." Jó, jó! de megint csak hiányzik itt is a biblia. — kár! Hasznos ez a szent könyv a socialistákkal szemben is ! De menjünk tovább 1 A nemzetiségekhez, a kiknek „törekvése csak annyiban veszedelmes a nemzetre, a mennyiben nemzetet akarnak képezni a nemzetben, vagy pedig elszakadni a nemzettől a végett, hogy a szomszédos nagyobb nemzethez csatlakozzanak . . . Ezen törekvések pedig a nemzetet a legválságosabb veszélyekbe sodorhatják." Igaza van szerzőnek. Továbbad meg így ír (olv. köv. 65. 1.): ..Ha a protestantismus a nemzetiségieskedóst csak legkisebb részben is előmozdítaná, akkor a nemzeti eszmével jönne összeütközésbe, akkor megszűnnék létjogosultsága Magyarországon." Ugyanezen a lapon a tótokról külön ezt mondja: „a 48-iki szabadságharez korában, melyben a magyar nemzeti állameszme tűzpróbáját állotta ki, a tótság zöme a nemzetet, nem pedig a nemzetiséget támogatta." Nem lehet hasonlót állítani a szászokról, kik — irónk nézete szerint — úgy tesznek, mint mikor egy anya eldobja gyermekét, melyet azután idegen szülők magukhoz vesznek, fölnevelnek, s a gyermek később anyja rokonaival találkozva (Ausztriában van együtt), velük pártot üt a nevelő szülék ellen. Különben pedig a szász oly nép, mely — úgymond szerző a 70. 1. — a magyarra támaszkodva, a németbe kapaszkodva éli világát. S evvel vége az általános résznek. Következik a történeti különös rész. A VI. VII. s VIII. szakaszban — melyeket egybefogunk — irónk a magyar nemzeti eszme és magyar protestantismus keletkezését és a legújabb időkig való fejlődésmenetét törekszik felmutatni. A szempontok, melyekből tárgyára tekint, kiválik a nemzeti szempont. Ki is kell válnia és uralkodnia a kitűzött pályakérdés értelme szerint. Legjobban s legönállóbban dolgozik pedig koszorús szerzőnk e történeti résznek első felében, mikor vádakat czáfol, mert később kissé terjengős lesz s némi kényelmet keresően taposottabb útra térni látszik. A fővádak pedig ezek valának : 1.) a mohácsi vészt az országnak a hitújítás következtében beállott gyengesége okozta. 2.) a protestantismus elterjedése csakis a mohácsi vész, tehát nemzeti szerencsétlenség következtében vált lehetségessé. 3). a főnemesek protestáns hitre térését nem hitér-