Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Könyvek ismertetése - Schrödl J. A magyarhoni protestantismus hatása a magyar szellem fejlődésére. Ism. Krupecz I.

70 -«rvel s hoziá szép magyarsággal és perfekt logikával. Például mikor oly okozatosan vagy ha úgy tetszik okosan mondja a 11. lapon, hogy: „család, rokonság, társadalmi összeköttetések, község, nemzet, égalj, nem, kor és még számos más tényezők fakasztják ki csirájából, módosítják, fejlesztik a vallásos érzületet."

1 A sok más tényező megnevezéseképen akár külön helyen mi ugyan odaigtatnók teszem azt: a templomot, vallásoktatást s éneklést, vallási szertartásokat, ünnepeket, temetést s hasonló faktorokat, melyek a legszorosabban tartoznak az egyházi életre főleg faluhelyen, hol a köznépnek majd csaknem egyetlen szellemi központja a templom s az istentisztelet, mert bizonyára nemcsak a vallásos érzület viszonylik az istentisztelethez, de az istentisztelei is viszonylik a vallásos érzülethez, fejlesztvén azt és módosítván. — Pap prédikál professzornak, gondolja erre tisztelt szerző talán magában ? De hátha annak a papnak igaza van? A ki — mellesleg mondva — egy decenniumon felül maga is professzor volt! „A keresztyén egyház világtörténelmi jelentősége," czíme a második szakasznak. Megkapó rajzát vesszük itt a durva, puhult rómainak, a kin a germán elem s a keresztyén egyház diadalmat vett. Gyönyörködik lelkünk ily mondatban (olv. 14. 1.) : „a krisztusi példázatok igénytelenségig egyszerű alakjában megjelenő erkölcsi igazságok, bölcsészeti eszmék a feltétlen tökéletesség oly elemi erejével hatnak a legegyszerűbb és a lángeszű ember vallási érzületére, hogy hatásún? alól csak a mérhetetlen önhittség, szűkkeblűség és értelmetlenség tudja magát, de szintén csak rövid ideig kiszabadítani." Persze mi papok itt is még a gonoszságot is ide igtatjuk. — Művészi kézzel fejti továbbad az állami mindenhatóságot a görögöknél s a rómaiaknál, mely mindenhatóságnak a tiszta erkölcs oly nagy kárát vallotta. S hogy is ne? mikor lopás, rablás, gyilkolás sem voltak ethikailag megbélyegző tényezők, ha az állam érdeke az által nyert. Katonának nem való gyermeket bizony nem küldték kórházba, hanem elpusztították. A nő sorsa hasonló volt a rabszolgáéhoz, a rabszolga pedig olyan volt, mint az igavonó házi állat. Mily kontrastja volt mindennek a keresztyén elv: „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!" „Az eddigi erénynek tartott harczias vitézség, boldogságnak tartott diadalmánior, sikernek tartott hóditás semmiségekké törpültek... a ker. eszmék hatása alatt . . . mert igenis — szerző megszívlelendő oktatása szerint — a keresztyénség békés engesztelő, emberies szelleme volt az, mely a büszke római birodalom hatalmas, de zordon, hideg és annyi vér árán felépített épületét romba döntötte." Tudományosan és költőileg adja elő ezek után koszorús irónk a 17—21. 1. a germán néprfaj, az ó-római birodalom s a keresztyén vallás egymásra hatását, egymás iránti küzdelmét, melyből győztesen a keresztyén vallás került ki Konstantinnak minden érdekkeresztyénsége daczára. A győzelem azonban mégis s csakhamar romlásnak indította a lélek vallását, nevezetesen: erőszak, papi hatalmaskodás, s véres térítés elhomályosították a tiszta hitet, melyet azután — a népvándorlás vandalismusa alatt ós után — térítő szerzetesek mentettek meg saját apostoli buzgalmukkal, de — s ez a baj — a „keresztyén"" Róma parancsára s növekedő hatalma érdekében. Nincs kifogásunk az ez időbeli szerzetesek magasztalása ellen, melyből szerző bőven juttatott nékik. Nekünk eli s m erőknek s igazságosaknak kell lennünk. Ne vádolja senki a protestáns történetírást törté netcsinálássall Magokra vessenek a pápák, ha az erkölcsi tekintélyűkbe vetett megingathatlan hitet magok rontották le, midőn a lelki hatalom fényét felváltották világi hatalom kétes csillogására s szertelen és Krisztustalan uralkodásra törtek, Isten a monclhatója, hogy mint alakult volna a világ, ha ezt nem cselekszik. Igy azonban áll a magyar költő rájok alkalmazható szava róluk, hogy nem a reformatio, de a pápaság maga tépte le saját homlokáról a babért ! Akaratlanul magunk is kelleténél talán tovább is időztünk nevezetes ezen fordulójánál a históriai folyamnak s örömest nézelődünk s tanulunk, meg eszmét cserélünk az előkelő gondolkodású szerzővel itten. Ám azért egy nagy kifogásunkat, mielőtt e szakasztól válnánk, megmondjuk neki, s ez az, hogy mikor a ker. vallás világtörténeti jelentőségét oly tanulságosan fejtegette, sajnáljuk, hogj azt egyoldalúan cselekedte, tudniillik tekintettel csupán a római s görög s aztán a germán világra. Hát Izrael hol maradt? Mózes és sl próféták? Az idők teljessége? Lehetséges-é a keresztyénségnek világtörténeti jelentőségét kimutatni a nélkül, hogy tekintetet s ügyet Isten „kiválasztott" népének életére, története — s szellemi fejlődésére ne vetnénk ! Hiszen közismeretes, hogy mily gazdag kincsesháza az emberi művelődés története megismerésének a hithűsóge s hithagyásaért, az evangyéliumra előkészítő törvényeért hires Izrael története, hivatása ; szerepe és sorsa ! Mohamed mellőzését még némileg elnézhetjük, de az izraeli vallásos élet elhagyásáért tudományosan neheztelünk. Miután azonban a megtörténtet meg nem történtté nem tehetjük, ki kell szerzővel békélnünk annál is inkább, mert ő is a következő: „A keresztyénség jelentősége a magyar nemzet szempontjából" czírnű szakaszban békességre hangol bennünket jeles tárgyalásával. Látszik is, hogy teljesen otthon van tárgyánál, akár arról ir, hogy magyar király nem