Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Gyűlések, ünnepélyek stb. - Győr

68 Benedek Vineze, ügyészszó Szendrői Sán­dor, gondnokká C z i e g 1 e r János, pénztárossá Sax X. Ferencz, ellenőrré Gróf Endre, szabad­hegyi gondnokká Bol la Sándor. A pénzügyi gazdasági bizottság elnökévé Peregi Mihály, iskolaszéki elnökké Németh Elek, az alapít­ványi bizottság elnökévé dr. Fisc h er Sándor, a szegény ós árvaintézeti bizottság elnökévé Lat esz Jakab, gondnokává Grünwald József, a gyámintézeti bizottság világi elnökévé Kis Sán­dor. Végül a képviselő testület tagjai közé 1898 —1904-ig terjedő megbízással választott , be a közgyűlés újabb 70 tagot. Miután a választást a megválasztottak mind­egyike elfogadta, következett volna az eskütétel, mely azonban az idő előhaladottsága miatt a jövő közgyűlésre halasztatott. B—k. KÜLFÖLD. Á „békepapának" híresztelt, de' azért nagyon is harczias XIII. Leó f. óv január 1-én 60 éves papi jubileuma alkalmából gyémánt­miséjét tartotta. Ma 87 éves. Jubileuma alkal­mából csak úgy özönlött Rómába a sok gratulá­tió s még több ajándék pengő érczekben. Még a török szultán is gratulált annak, kinek csalhatat­lan hatalma alatt álló egyház a mi Religiónk sze­rint „valósággal istenországa e földön s az igazi istennek tetsző, istent kiengesztelő és lefegyverező áldozat." Mint a lapokból olvashattuk, több mint 6 millió vándorolt „Péterfillér" czim alatt a sze­gény „vatikáni fogoly" római pénztárába, a mely­ben jelentékeny összeggel szerepel a mi királyunk és prímásunk s az amerikai püspöki kar. S aztán regélje még valaki, hogy a 11,000 szobából álló Vatikánban lakó szegény „fogolynak" országa „nem e világból való!" Olaszország a banditák s a bri­gantok hazája. Különösen Nápoly és annak sziklás vidéke bővelkedik e rabló és fosztogató népségben. A ki hatalmukba kerül, az csak gaz­dag váltságdíj árán menekül. Egyik közülök egész társaságot szervezett s a szomszédos földbirtoko­sokat évi járulékok fizetésére kötelezte. Vannak titkárai, adjutánsai, kik barlangjaikban a puskapor ás a dynamit mellett szorgalmasan hivják segít­ségül a madonnát. 22 évig garázdálkodott ezeknek feje Tibuzzi, mignem a carabinierek golyója le­teritette. Ugyancsak félelmesek a brigantok Sici­liában, kik tavaly Conpagnot, a gazdag canonicust is hatalmukba keritettók, s csak nagy váltságdíj árán bocsátották szabadon. Szóval olyan állapotok vannak ott, mint a török Kisázsiában, a hol sen­kinek élete és vagyona nem biztos. A brigantok jrémes történetei állandó fejezetei a siciliai lapok­nak és törvényszékeknek. Egészen az újabb időkig azonban a brigantok klasszikus hazája az egyházi állam volt, a hol VII. Pius pápa idejében Consalvi bíboros a brigantaggio elnyo­matása czéljából azok tagjaival szerződést kötött, sőt azokat pensionálta. S a mit a pápai kormány kezdeményezett, azt Ferdinánd nápolyi király is követte. A gyilkolásokban megőszült Gasparone nevü főnököt nyugdíjazta s késő vénségében halt meg. Pecci cardinális (kit ma XIII. Leó pápának hivnak) hasonlóan ismerte a brigantok világát, IX. Pius pápa Beneventbe küldötte, hol V. Sixtus pápa példájára, mint „delegátus apostolicus" a banditák fejeit tűzzel-vassal pusztította. Még csak nemrég azt hirdette Leó pápa, hogy évszázadok­kal azelőtt a rózsafüzér győzte le az albigenseket Francziaországban. Ugyan miért nem tett Bene­ventben hasonló kísérletet a brigantok legyőzésé­re? Később Pecci cardinálisból XIII. Leó pápa vált, s „a rosario apostola" szép czimóvel tisztelte meg őt a hálás olasz kath. világ. A rosario az ég királynője kegyelmének megnyerésére vezet. De a brigantok is a madonna védelme alatt állanak s ők is imádják a rosariót. Olaszország egész bri­gantaggiója máig is épúgy imádja Máriát, mint a pogány rómaiak Lavema istennőt. A brigantaggio réme, mint az ősi kath. Olasz­ország gyászos ismertető jele a pápa lelkiismeretét terheli, s mégis van bátorsága erkölcstelenséggel vádolni a reformátiót a Oanisius-bullában. Bizo­nyítsa be, hogy a brigantaggio prot. országokban is grasszál ! Már a római császárság idejében is dívott ugyan e rablórendszer, teljes uralomra azonban csak a katholicizmus idejében jutott el. E rendszer rémes történetét kimerítően ismerteti Trede nápolyi német ev. lelkész „das Heidentum in der römischen Kirche Italien" cz. klasszikus művének 4-ik fejezetében. A brigantok garázdál­kodása mellett volt még Olaszországban az u. n. „bravó" is, a mi nem egyébb, mint üzletszerűen űzött gyilkolás a hát megetti gyilok véres ós mérges eszközeivel. Különösen a mult században virágzott ez az üzlet Olaszországban. Hamis tanúk ós titkos gyilkosok még ma is vásárolhatók ez országban. így tudjuk, hogy rablókkal, brigan­tokkal és megugrott fegyenczekkel indult 1799. Alsó-Olaszországban Ruffo cardinális a „liberáli­sok" ellen, s a szent, apostoli, római egyház szerződtette és gazdagon honorálta azokat. Sue­ton tudósít „Augusztus császár élete" cz. művé­nek 32. fejezetében az útonállók és üzleti gyil­kosok viselt dolgairól. Ezeket olvasva azt hinné az ember, hogy a mai alsó-olaszországi tömeges bűnpöröket irja le. Ugy látszik, hogy a Canisius­encyklikával a protestantismust szidalmazó és gya­núsitó XIII. Leó pápa sohasem olvasta az Írásnak azt a helyét: „Miért nézed pedig a szálkát, a nely yagyon a Te atyádfiának szemében, a gerendát

Next

/
Thumbnails
Contents