Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Gyűlések, ünnepélyek stb. - Győr

68 Benedek Vineze, ügyészszó Szendrői Sándor, gondnokká C z i e g 1 e r János, pénztárossá Sax X. Ferencz, ellenőrré Gróf Endre, szabadhegyi gondnokká Bol la Sándor. A pénzügyi gazdasági bizottság elnökévé Peregi Mihály, iskolaszéki elnökké Németh Elek, az alapítványi bizottság elnökévé dr. Fisc h er Sándor, a szegény ós árvaintézeti bizottság elnökévé Lat esz Jakab, gondnokává Grünwald József, a gyámintézeti bizottság világi elnökévé Kis Sándor. Végül a képviselő testület tagjai közé 1898 —1904-ig terjedő megbízással választott , be a közgyűlés újabb 70 tagot. Miután a választást a megválasztottak mindegyike elfogadta, következett volna az eskütétel, mely azonban az idő előhaladottsága miatt a jövő közgyűlésre halasztatott. B—k. KÜLFÖLD. Á „békepapának" híresztelt, de' azért nagyon is harczias XIII. Leó f. óv január 1-én 60 éves papi jubileuma alkalmából gyémántmiséjét tartotta. Ma 87 éves. Jubileuma alkalmából csak úgy özönlött Rómába a sok gratulátió s még több ajándék pengő érczekben. Még a török szultán is gratulált annak, kinek csalhatatlan hatalma alatt álló egyház a mi Religiónk szerint „valósággal istenországa e földön s az igazi istennek tetsző, istent kiengesztelő és lefegyverező áldozat." Mint a lapokból olvashattuk, több mint 6 millió vándorolt „Péterfillér" czim alatt a szegény „vatikáni fogoly" római pénztárába, a melyben jelentékeny összeggel szerepel a mi királyunk és prímásunk s az amerikai püspöki kar. S aztán regélje még valaki, hogy a 11,000 szobából álló Vatikánban lakó szegény „fogolynak" országa „nem e világból való!" Olaszország a banditák s a brigantok hazája. Különösen Nápoly és annak sziklás vidéke bővelkedik e rabló és fosztogató népségben. A ki hatalmukba kerül, az csak gazdag váltságdíj árán menekül. Egyik közülök egész társaságot szervezett s a szomszédos földbirtokosokat évi járulékok fizetésére kötelezte. Vannak titkárai, adjutánsai, kik barlangjaikban a puskapor ás a dynamit mellett szorgalmasan hivják segítségül a madonnát. 22 évig garázdálkodott ezeknek feje Tibuzzi, mignem a carabinierek golyója leteritette. Ugyancsak félelmesek a brigantok Siciliában, kik tavaly Conpagnot, a gazdag canonicust is hatalmukba keritettók, s csak nagy váltságdíj árán bocsátották szabadon. Szóval olyan állapotok vannak ott, mint a török Kisázsiában, a hol senkinek élete és vagyona nem biztos. A brigantok jrémes történetei állandó fejezetei a siciliai lapoknak és törvényszékeknek. Egészen az újabb időkig azonban a brigantok klasszikus hazája az egyházi állam volt, a hol VII. Pius pápa idejében Consalvi bíboros a brigantaggio elnyomatása czéljából azok tagjaival szerződést kötött, sőt azokat pensionálta. S a mit a pápai kormány kezdeményezett, azt Ferdinánd nápolyi király is követte. A gyilkolásokban megőszült Gasparone nevü főnököt nyugdíjazta s késő vénségében halt meg. Pecci cardinális (kit ma XIII. Leó pápának hivnak) hasonlóan ismerte a brigantok világát, IX. Pius pápa Beneventbe küldötte, hol V. Sixtus pápa példájára, mint „delegátus apostolicus" a banditák fejeit tűzzel-vassal pusztította. Még csak nemrég azt hirdette Leó pápa, hogy évszázadokkal azelőtt a rózsafüzér győzte le az albigenseket Francziaországban. Ugyan miért nem tett Beneventben hasonló kísérletet a brigantok legyőzésére? Később Pecci cardinálisból XIII. Leó pápa vált, s „a rosario apostola" szép czimóvel tisztelte meg őt a hálás olasz kath. világ. A rosario az ég királynője kegyelmének megnyerésére vezet. De a brigantok is a madonna védelme alatt állanak s ők is imádják a rosariót. Olaszország egész brigantaggiója máig is épúgy imádja Máriát, mint a pogány rómaiak Lavema istennőt. A brigantaggio réme, mint az ősi kath. Olaszország gyászos ismertető jele a pápa lelkiismeretét terheli, s mégis van bátorsága erkölcstelenséggel vádolni a reformátiót a Oanisius-bullában. Bizonyítsa be, hogy a brigantaggio prot. országokban is grasszál ! Már a római császárság idejében is dívott ugyan e rablórendszer, teljes uralomra azonban csak a katholicizmus idejében jutott el. E rendszer rémes történetét kimerítően ismerteti Trede nápolyi német ev. lelkész „das Heidentum in der römischen Kirche Italien" cz. klasszikus művének 4-ik fejezetében. A brigantok garázdálkodása mellett volt még Olaszországban az u. n. „bravó" is, a mi nem egyébb, mint üzletszerűen űzött gyilkolás a hát megetti gyilok véres ós mérges eszközeivel. Különösen a mult században virágzott ez az üzlet Olaszországban. Hamis tanúk ós titkos gyilkosok még ma is vásárolhatók ez országban. így tudjuk, hogy rablókkal, brigantokkal és megugrott fegyenczekkel indult 1799. Alsó-Olaszországban Ruffo cardinális a „liberálisok" ellen, s a szent, apostoli, római egyház szerződtette és gazdagon honorálta azokat. Sueton tudósít „Augusztus császár élete" cz. művének 32. fejezetében az útonállók és üzleti gyilkosok viselt dolgairól. Ezeket olvasva azt hinné az ember, hogy a mai alsó-olaszországi tömeges bűnpöröket irja le. Ugy látszik, hogy a Canisiusencyklikával a protestantismust szidalmazó és gyanúsitó XIII. Leó pápa sohasem olvasta az Írásnak azt a helyét: „Miért nézed pedig a szálkát, a nely yagyon a Te atyádfiának szemében, a gerendát