Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Gyűlések, ünnepélyek stb. - Győr

67 használva, néhány hetet töltöttem ott. A gondnok úrtól hallottam ezeket a vallásos lelkesedés hangján emlegetni, sőt, hogy buzgó fáradozásainak messze kiható szálai, mily összeköttetést hozhatnak létre hazánk e drága gyöngye és külhoni evang. egyházunk ügyeit intéző nagyjai között. Köehler úr maga is porosz származású, — de már testestül, lelkestül magyar. A ki a pöstyénfürdői viszonyokat ismeri, az bizonyára nagy érdemül fogja betudni a püspök úr ama tapintatos eljárását, mely szerint ott a gondnok úrral együtt a sok szerencsétlen s többnyire messze vidékről, sőt külországokból összesereglett, elnyomorodott hiveinknek lelki vigasztalására a különböző nyelvű istentiszteleteket elrendelni méltóztatott. Dicsérettel ós hálával halmozták el — az általam ott talált üdülő hiveink — sőt más vallásbeliek is— lelkész-testvéreim fellépését; könyezve emlegették ama fohászaik jótékony hatását, melyeket ott az idegenben küldhettek az egek urához. Jól esett lelkemnek ezeket hallani, de nem tagadhatom el azt sem, hogy nem kevésbé hatott reám Köehler Edinhard úr egy újabb tervének felemlítése is. E nemes férfiú oly tervről beszélt előttem, mely a püspök úr évi jelentésében még nem lett felvéve, pedig az édes mindnyájunk ügye lehet, mely édes magyar hazánk összes evang. lelkészeit, tanitóit, sőt egyes híveinket is érdekelheti és ez nem egyéb : mint Pöstyén fürdőben egy szerény ev. otthon felállítása. Köehler úr ez „otthont" akként óhajtaná berendezni, hogy abban 3—4 heti tartamra 4 evang. lelkész, 4—5 evang. tanitó, 6—8 hívünk teljesen ingyen lakást, kiszolgálást nyerhessen — évenként tehát — a nyári idényt számítva — 20—25 lelkész, 30—35 tanitó, 50—60 betegeskedő hívünk lelne nyugalmas otthont. Tervének kiviteléhez 8—10,000 forintra lenne szüksége s ő a fürdő örökös uraival és bérlőivel az „Otthont" felépítené, berendezné úgy, hogy az minden kívánalmainknak megfelelne. Az „Ev. Egyház és Iskola" hasábjain volt már szó ily üdülő hely felállításáról s annak helyéül egy szerény magányos erdei lak volt megjelölve. En magam is érzem, hogy mily vonzó lehet egy ily — fenyvekkel, vagy tölgyekkel körül szegélyezett erdei magány, de ha tekintetbe veszszük azt, hogy mi falusi lelkészek, tanítók, hiveink legnagyobb része — tehát a többség — a természet e bájait otthon is élvezhetjük, sőt, hogy éppen a magányt meg is unhattuk : úgy bizonyára « é) lyt fogunk adni oly helynek, mely a természet bűbájos, vonzó, kellemes szépségei, gazdagsága mellett niég meg is van áldva oly forrásokkal, melyek — mert csodákat idéznek elő — európai hírnek örvendenek s e mellett még társadalmilag is előnyt nyújt. Nekünk falusi lelkészeknek — bizonyára — oly helyen esnék legjobban a lelki üdülés, hol gyöngélkedő, beteges állapotunkban testileg is ápolva lehetünk; hol orvosokkal rendelkezhetünk, hol művelt idegenekkel társaloghatunk ; térzene mellett szórakozhatunk ; az olvasóterem lapjaival s a kölcsönkönyvtár műveivel foglalkozhatunk s ezek mellett a fürdő melegforrásait engedményes áron és olcsó étkezés biztosításával használhatjuk, Erről a fürdői igazgatóság szívesen gondoskodik. Nem lenne-e tehát idő- és célszerű Köehler úr e nemes tervét országos adakozás útján támogatni s lehetővé tenni annak kivitelét az által, hogy felszólítanék úgy egyházunk lelkészeit, tanitóit, mint egyes híveinket az e czélra való adakozásra, biztosítván ez utóbbiakat is, hogy szükség esetén számukra is megnyittatnak a pöstyéni otthon ajtai? A mit azonban a lelkesedés és áldozatkészség nem bírna el, nem lehetne-e azt az államsegélyből is pótolni? A lex y János ev. lelkész. Február hó 5-én osztotta ki Nyíregyházán Majerszky Béla egyházi felügyelő az egyház 12 keresetre képtelen tagja között a „Barth o1 o m a e i d e s z"-féle alapítvány kamatait. Az alapítványt (2000 korona) az egyház 1896-ban február 5-én tette, midőn szeretett lelkésze Barth olomaeidesz János az újonnan alakult „tiszavidéki" és „hegyaljai" esperességek tb. főesperese betöltötte lelkészi munkálkodásának 60-ik évét. A győri ág. liitv. ev. egyházközség közgyűlése. Gyertyaszentelő napján, f. hó 2-án d. e. 9 órakor tartotta meg a győri ev. egyházközség évi számadó közgyűlését, a mely egyúttal tisztújító közgyűlés is volt. Elnökök Per lak y Elek kir. tanácsos és Isó Yincze lelkész voltak. A megjelent szépszámú egyháztagok üdvözlése után a pénzügyi bizottság terjedelmes jelentése olvastatott fel, melynek keretében a számvizsgáló-bizottság által átvizsgált számadást terjesztette elő a pénzügyi bizottság elnöke. A számadás tételei ellen kifogás nem emeltetvén, azt a közgyűlés jóváhagyta s a pénztáros ós ellenőrnek 1897-re a felmentvényt megadta; egyúttal a pénzügyi, mint az egyházak kebelében működő egyéb bizottságoknak odaadó m u k ödésükért jegyzőkönyvi köszönetet szavazott. Az 1897. évről összeállított számadás 10.447 frt 15 kr. egyenleg maradványnyal zárult. Az egyházközség vagyona a teher levonása után 241,968 frt 94 kr. Az alapítványi vagyon összege 123.733 frt 71 kr. A szegény és árvaintózet vagyona 20,557 frt 06 kr. Következett a tisztikar és az egyes bizottságok megválasztása. A gróf Laszberg Adolf ad hoc elnöklete alatt megejtett választás közmegelégedést keltő eredménynyel végződött. Egyhangúlag megválasztattak, felügyelővé: Perlaky Elek kir. tanácsos, másod felügyelóvé Horváth Lajos, jegyzővó