Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Hetvényi Lajos. Képek a szeretet világából

<609 parancsolta : „Mikor elvégezed aratásodat a te meződben és elfelejtesz valami kévét a mezőn, meg ne térj annak felvételére : a jövevénynek, az árvának és az özvegynek engedjed, hogy megáldjon téged a te Urad Istened kezeidnek minden munkájában. Mikor megrázod a te olajfáidat, másodszor meg ne rázzad az ágakat, melyeket immár elhagytál : a jövevényé, árváé és özvegyé legyen. Mikor szőlődet megszeded, a mely gerezdeket utánnad elhagya, meg ne szedjed : a jövevényé, árváé és özvegyé legyen. És e/nlékezzél róla, hogy szolga voltál Egyptomnak földében. Annak okáért parancsolom néked, hogy igy cselekedjél." (5 Móz. 24, 19—22.) De mégis jó helyre jutottunk. A vér azért folyt, hogy a bálványoktól megszabadulva, az egy Isten uralkodhassék a sziveken. Itt ugyan a szeretet ma még csak parancs, de holnap már a szivnek szabad akarata. * Vigan csörgedez a Kison patakja; — hogyne örülne, midőn partján a liliom végre kinyílhatott, nincs ki eltiporja. A harcz elmúlt, kinyilt a liliom s olyan ruhába öltözött, a milyenbe Salamon minden királyi dicsőségében sem öltözhetett. A Karmel hegye ismét beszél, de a hang már szelíd, teljesen hatalma alá hajtja a lelket; azt ismételi most. a mi arról a másik, a Ganezareth tó melletti hegyről hangzik el. Békés hangok, az igaz szeretet szavai Isten egyszülött fiának ajkáról. Sietve jő a kapernaumi százados: „Uram az én szolgám gutaütésben fekszik és felette igen gyötrettetik." Jézus igy szól: „Elmegyek és meggyógyítom őt." — Gyászmenet jő Nain városából, egy szegény özvegyasszony egyetlen fiát siratja, Jézus oda megy hozzá s igy szól: „Ne sírj" s az asszony fájdalma örömre változik. — A tanitványok dorgálják az anyákat, hogy : mi jogon merik gyermekeiket Jézus közelébe hozni; ezt látva a Mester, megharagszik s igy szól: „Engedjétek hozzám jönni a kis gyermekeket, mert ilyeneké a mennyek országa." — A mennyek országát hirdette s azért itt a földön elfogták, kinozták. keresztre feszitették, de a keresztfán igy imádkozik ellenségeiért: „Atyám, bocsásd meg nékik, mert nem tudják mit cselekesznek." Krisztusban maga a szeretet jelent meg a íöldön és igy lett ó a törvény betöltőjévé. A jó cselekedet ezután nem a kézre ráerőszakolt külső munka már, de a sziv munkája, a hol hit és szeretet egyesül s ez által mozgásba hozza, áldásos munkára"; képesiti a kezet. íj! H< * Tekintsünk csak be Máriának, Márkus anyjának házába, keresztyének vannak ott együtt, gazdagok, szegények, nincsen törvényük, megállapított rendszabályuk s mégis lelkességben élnek; mindenük közös, mert egy család tagjainak tekintik magukat. Tudják, hogy minden jó Istentől származik s azért énekelnek, imádkoznak ott, hitük azt súgja, hogy testvérekké őket Krisztus megváltása tette s hogy a hitben, szeretetben, erkölcsös életben erősbödjenek, hallgatják az igét s élnek az Ur szent vacsorájával. Kétszázad már elmúlt, de a régi szeretet még megmaradt. Cy pria nus karthagói püspök ajtajánál most egy szegény, majd egy özvegy kopogtat, üres kézzel egyik sem távozik ; itt egy vakot vezet, amott egy sántát visz, az üldözöttet, elnyomottat védelmébe veszi. — Az előkelő származású Hilarius, a kinek volt annyi vagyona, hogy belőle megélhessen, a földet műveli, szánt, vet maga is, csakhogy a szegényeken segíthessen. & % * Lánczok csörögnek, máglyák égnek, a keresztyéneket üldözik; de ez még nem elég, Karthagóban a pestis dühöng. A pogányok szivét a veszedelem teljesen eltompítja, a szülők elhagyják gyermekeiket s a holttestek az utczákon rakásra hevernek. Ki temetné el őket, ha keresztyének nem volnának? Felkeresik a beteg pogányokat is s életük veszélyeztetésével ápolják azokat. De mi tette képessé a szeretetet arra, hogy ily munkát tudjon végezni? Volt egy hű társa, a hit. * Megszűnt az üldözés, a keresztyénség államvallássá lón. De minő robaj az ott Amieno kapujánál? Római katonák vágtatnak el s a kapu mellett egy koldus ül s alamizsnát kér. Reá sem néznek, de ime az egyik mégis leugrik lováról, pénze nincs, kardjával tehát köpenyét ketté hasítja, az egyik felét a szegénynek adja. -— A következő éjjelen Krisztust látta álmában a félköpenynyel s hallotta, a mint az angyalokhoz igy szólt: ,Márton katochumenus igy ruházott engem." Ez a mai