Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Hetvényi Lajos. Képek a szeretet világából

fi 10 Szombathely vidékén 319-ben született derék férfiú remete lett, kolostort alapított, mint toursi püspök a földön hált és mindenét a 'szegényeknek adta. A negyedik század végén előkelő származású nők gondozzák a szegényeket, közülük kiemelkedik Pa-ulának alakja, a ki atyai ágon Agamemnóntól, anyai ágon a Scipióktói, Gracehusoktól származtatta magát. Ott látjuk Rómának utczáin, a mint siet a szegényekhez, elhagyottakhoz, hogy segitsen rajtuk, mert szemrehányást tett magának, ha egy éhezőt és beteget nem ő vett fel gondjába. Halljuk Hieronymus szavát : „Hol az a szegény, kit nem ő ruházott, hol az a beteg, kinek fájdalmait nem ő enyhítette?" —De látjuk Paulát, a mint hajóra száll, ott hagyja Rómában gyermekeit. A kis T o z a t i u s ott sir a parton, kitárja kezecskéit: „Anyám, anyáin ne menj el," az anya pedig szoborként áll a hajó fedélzetén, líöny szemében nincs, tekintetét az ég felé veti, mert onnét várja az üdvösséget azért hogy a szentföldre megy és Bethlehemben majd kolostort épit. A kis Tozatius pedig sir, sir, tovább: „Anyám hol vagy, hol vagy én jó anyám?" — Paula jó asszony volt, csupa szív és lélek, de a jövő szellemének csirája lakozott már benne, legszentebb érzelme betegessé vált, azt hitte, hogy a felebaráti szeretet csak eszköz az üdvösségre. Krisztus születése utáni 772-ik évben rom bolják Eresburgot, a szászok erős várát, bálványokat, I r m ensuit, leüti egy keresztyén katona ; 4500 nemes ember feje hull porba Verdenben» majd 10,000 pogány családnak kell elhagyni a Rajna s Elbe közötti vidéket. Nagy Károlynak kard van a kezében, hogy a keresztyénséget birodalmában elfogadtassa. — De 802-ben rendeletet ád ki, prédikáczió az a császár ajkáról : „Szeressétek felebarátaitokat, mint önmagatokat s képességtek szerint adjatok alamizsnát a szegényeknek. Az idegent fogadjátok házatokba, látogassátok meg a betegeket s a foglyokhoz is legyetek irgalmasok." Ez intést maga is követte, megfogadta Alkuin szavát: Adjuk oda az ideig tartó világnak javait, hogy azt a jövőben birhassuk, mert a szegények keze Krisztusnak kincses kamarája, A gazdagságnak nincs jobb őrizője, mint Krisztus. — Nagy Károlynak bebalzsamozott alakja trónon ül ma is az ősrégi aacheni' templom sírboltjában. Oldalán a kard, térdén az evangelium, lábainál jogar és paizs. * Ugy volt ez valóban. A tiszta evangelium már a sirba került, a megváltás jele, a kereszt a következendő századokban hadi jelvénynyó lett. El kell foglalni a földet, a hol Krisztus járt; mintha a nélkül nem uralkodhatnék ő a. szivekben. A szeretet munkájának forrása is már a hagyomány, eszköze a kard, czélja nem az, hogy az elhagyatottak sorsát felvegye Krisztus nevében, hanem, hogy a külső jó cselekedetek útján saját üdvösségét szerezze meg s igy a szegények tömege csak alkalmas eszköz volt a mennybe jutáshoz. De azért az önzetlen szeretet még ebben a korban is tudott fényleni. A thüringiai tartománygróf, Lajos, ott harczol a szent földön a hitért ; otthon pedig naponkint megnyílik a wartburgi vár kapuja, egy ifjú nő oson ki azon, siet le a hegy meredek útján, mely leghamarabb visz Eisenacliba; kosár van kezében, a kosárban eledel, viszi azt az ő szegényeinek. Selyem ruháját a koldus asszonynak adja s oda siet a ragályos betegségben szenvedők közé, ápolja azokat. — De ki lehet ez? Egy herczegnő, még pedig magyar származású, Erzsébet, II. Endrének leánya. Folyik a harcz, Lajos lázas buzgósággal, fanatikus hévvel tör előre, megsebesül, a porba hull s a templariusok, a munkásszeretet kardos vitézei fogják be szemét. Röpke szellő támad, nyugat felé siet, a wartburgi vár ablakán azt zörgeti: Lajos meghalt a szent liarczban, nincsen már kit várnod. Éles sikoltás, tompa zörej ; Erzsébet, a hű nő, ájulva esett a wartburgi vár folyosójának hideg kövére. A rokonok odafutnak s igy dorgálják : „Mit keressz itt, e vár a miénk, menj a te szegényeid közé. ..Erzsébet hálát ád Is tennek: Az Úr meghallgatta az én imádságomat, hogy a mit eddig becsültem, a vagyont, pornak láthassam. Isten a tanúm, hogy gyermekeimet úgy tekintem, mint egyéb felebarátomat. Istennek adom át őket, tegyen velük, a mit jónak lát. Gyermekeit elhagyja, Wartburgba megy, fából összetákolt, sárral betapasztott házikóban lakik, sanyargatja magát, ápolja a betegeket, gondozza a szegényeket, hogy férjének lelke a mennyországba