Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Hetvényi Lajos. Képek a szeretet világából

lem, mely ime lakást keres nálunk, üres ábrand-e, mely csalja lelkünket, vagy hatalmas erő, mely képes alkotni szépet, jót, hasznosat? Keressük tehát a múltban a szeretetet, hogy bizhassunk ama szellemnek erejében, mely a te lelkedet is — szeretett ifjúság — bizonyára érinté eme pillanatban. Az ó-világ idejéből a költő által megzengett „felhőtlen ég, mosolygó sima tengeraícz, az élénk verőfényes vidék" még ma is teljes pompájában világol felónk. „Ott kéken a Zeüsz-lakta domb! Itt zölden a nyájas sziget; fölötte lomb, alatta lomb, árnyas berek, zengő liget, hullám mosott gazdag virány — fehér juhok és tulkok sereggel — minő kép ez", ma is csudáljuk s tán megtaláljuk ott a szeretetet. íme csakugyan a vakok, sánták, bénák Athenaeban naponkint 2 obulust kapnak, a harczban elesettek árváit az állam nevelteti ; a bányák jövedelmeit Themistokles kiosztja. — Nézzük csak, mint özönöl a nép a szinházba, mert erre 2 obulust kapott; mind ott van a népgyűlésen is, meri ezért 3 obulus jár, — a műhelyekben pedig már kevesen dolgoznak s midőn Athenae hatalma a peloponnesusi háború végén aláhanyatlott. nincs már, a mi a régi dicsőséget fenntartaná, Athenae végleg elbukott. Az a jótékonyság nem volt tehát az igazi szeretet munkája, mert a szeretet megmarad és megtartja azt a szervezetet, melynek óltető leikévé lőn. Tán megtaláljuk ezt a jognak, rendnek országában. a római államban, a hol a gabona kiosztásra eleinte 10 millió, később 77 millió sestercziát, körülbelül 8 millió forintot költöttek. Caesar idejében 150,000, Au gu s tu s idejében 200,000 embert segítettek. Aurelian as húst, kenyeret osztat ki a nép között, sőt még bort is akar ingyen adni, a mely tervéről csak akkor mond le, midőn 2 praefectus praetorii figyelmezteti, hogy akkor a nép nemsokára sült csirkéket is követel. — Caesar diadalmeneténél a nép 22,000 asztalnál étkezik. — A szinház-előcsarnokában étkekből, értéktárgyakból álló kiállítás van s a nép a kimenetel alkalmával azt kifoszthatja. — Mint tolong a nép örege, apraja, midőn Nero császár 1000 darab sorsjegyet dobáltat szót, a melyeken gabonát, pénzt, külföldi madarakat, lovakat, hajókat, sőt egész birtokokat nyerhettek. S ugyanaz a nép fehér ruhába öltözve, koszorúkkal díszítve vonul az anyagyilkos császár elé, hogy újabb adományokat nyerhessen. Siessünk el innét, a hol jót csak azért tesznek, hogy a nép az éhség miatt fel ne lázadjon, a hol még a jeles Pl au tus is igy beszél: „A koldusnak enni és inni adni kétszeres bolondság. Mert magunk elveszítjük azt, a mit adunk, a koldusnak pedig nyomorúságát hosszabbítjuk vele," a hol a szegénységet, mint megszégyenítő tulajdonságot, még a nemes érzésű Vergilius is az alvilágba utalja; siessünk el innét, keressük fel a szeretetnek igazi országát. Tekintetünk önkénytelenül az emberiség bölcsője, Ázsia felé fordul, ott kell lenni a szeretet bölcsőjének is. De minő zörej, micsoda vad lárma az ott azon a kies vidéken, Kison patakja melletti Megszólalt a Karmel hegye, — sebesültek jajgatását, haldoklónak utolsó sóhaját s győző seregnek diadal kiáltását jajgatja, sóhajtja és kiáltja vissza. —Sis érának kilenczszáz vasszekere mit sem használt, győzött felette egy asszony, Debora. Az egész tábor elhullott, elhullottak a vitézek, — a rohanó patak, a Kison patakja seperte el őket. — Sis er a menekül; — de im lágyan csengő női hangokat hall: „Térj be, térj be ide s ne félj." Sisera lihegve mondja: „Adj kérlek nékem innom egy kevés vizet, mert szomjúhozom" ós Ja h el viz helyett tejet adott neki. — Sisera elfáradt, Sisera aluszik, — Jahel szeggel,. pőrölylyel kezében megy be a sátorba, — Sisera elaludt örökre. — Sis érának anyja fiát az ablaknál várja, rostélyos ablaknál, — halálra, pusztulásra gondolni sem mer. vigasztalja magát. íme az anyának ama véres korszakban is volt szive. De tán mégis eltévedtünk, nem kellett volna ide jönnünk, midőn a szeretetet keressük. — A vértől áztatott mezőkön azonban kalász is termett s egy özvegyasszony bolyongott a mezőn ; az, a ki napát Na omit a nélkülözés idején nem hagyta el, de igy szólott hozzá: „A hova mégy, odamegyek és valahol lakol, ott lakom, a te néped az én népem és a te Istened az én Istenem, a hol meghalsz, ott halok meg s ott temetnek el engem, csak a halál választ el engem te tőled." (Ruth 1, 16—17.) Ott bolyong a mezőn Ruths árpa fejeket szed az aratók után. És nem űzik el onnét? Nem, mert a törvényben vagyon megirva, az Úr