Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Gyűlések, ünnepélyek stb. - Protestáns esték Pozsonyban

<589 IRODALOM. Prot, egyházi és iskolai lap. Az egye­temen felállítandó prot. theologiai facultásról Ír­ván, kifejti, hogy annak egységesnek kellene len­nie, nem két felekezetbelinek, s seminariumszerü s három évi tanfolyamra szoritandó összes aka­démiáknak mintegy betetőzését, negyedik évét kel­lene alkotnia. Sárospataki lapok. ..A 12 apostol meny­nyiségileg nem sokat mutatott, nem volt sokat igérő és mégis mesterökkel egy egész korszak emberiségét győzte le és szülte újra. A wittem­bergi vártemplomnak csak 95 thesise volt és még­sem tudták az azokban foglalt igazságokat a pá­pai brévék, encyklikák, szent synodusi decretu­mok özönével sem megsemmisíteni. Igen, mert amazokban a haladó szelleni élet lelke nyilatko­zott meg időnként, ezekben pedig a gőg, a ha­talom, az ármány, sötét szelleme mellett a rab­lánczaira vert véleményszabadság elfojtott léleg­zet vétele hallatszott, vagyis amaz a fény, emez az árny, a sötétség képviselője, a melynek múlt­ját még sötétebbé teszi a szt. Bertalan-éj és az eperjesi vértörvényszék emléke, a pápai infallibi­litás halvaszületett elmélete, a melyet az sem hisz talán, a ki hirdeti legújabban a Rómáig emel­kedett, a szent czélok pénzein élősködő intentió botrány és a 18 pap fegyházra Ítélésével végző­dött milánói vérengzés. És ez a katholicismus az, melynek vitézei budapesti nagygyűlésükön nem szé­gyenük a hazai protestántismus arczába vágni azon kebellázitó valótlanságot, hogy a protestán­tismusban lelte első csiráit a vallástalanság és hogy a protestántismus oka a felekezetnélküliség­nek'?! Igy csak az beszélhet, a ki ki meri mon­dani egyéb badarságai között még a gyenge hazafiságra valló nyilatkozatot is: „Nagy hiba az, a mikor azt valljuk, hogy elébb magyarok va­gyunk és csak azután katholikusok. Először va­gyunk katholikusok és csak azután magyarok." Ez az „egyedül üdvözítő" egyház az, mely­nek fogyasztási szövetkezet felállítá­sán fáradozó vezérférfiai azt hirdették a fentem­iitett gyűlésen, hogy „a protestántismus csak az anyagi dolgoknak képezi alapiát és igy utat nyi­tott a vallási anarchismushoz." — Ime ilyen esz­közökkel akarja a katholicismus elérni világboldo­gító nagy czéljait, igy óhajt az „egyedül idvezitő" nagy névnek hozzá méltó dicsőséggel megfelelni." Magyar állam. Feltűnik neki, hogy a bu­dapesti egyetemen a protestáns hallgatókat egy felhívás egyesület alakítására hívja föl. Miért ép­pen most? „Igaz, nagyon igaz; eddig nem kel­lett félniök. Nem háborgatta őket senki sem, ók voltak az urak s punctum." (Ejnye, hiszen a mult héten még a zsidókról állította ugyanezt a M. Á.) Ösztöndijaknál előnyben részesítették őket a tanárok, „kik magok is javarészt protestánsok." (Ez ugyan nem nagy dicséret a r. kath. tudó­sokra nézve, s ha úgy volna — bár igy volna Î — mi protestánsok nem szégyenlenők.) „Most mintha más szellő kezdene lengedezni. Ma már a katholikusok sem szégyenlik, hogy ők katholi­kusok." (Vájjon?! Ugyan ha a syllabust ismer­nék: nem szégyenelnék-e ? !) „A legyőzetéstől való félelem s a régi fensőbbségi helyzetnek a megtartása ösztönzi a protestáns hallgatókat e lépésre. Tömérdeken vannak r. katholikus hall­gatók, akiknek homályos sejtelmök sincs arról, hogy létezik tagjait az egyetemi hallgatók sorá­ból szedő Sz. Imre-egylet." (Ahán ! A r. katholi­kusoknak szabad volt egyletet alakítani, a protes­tánsoknak pedig rossz néven veszik? Igy már értjük 1) Debreczeni prot. lap. „Ismerjük mi ál­lamunk pénzügyi helyzetét, tudjuk, hogy főleg ez utalja a szakminisztert azon eljárásra, melyet kö­vetni szándékozik ; azt is tudjuk, hogy államfér­fiaink nem szívesen nyúlnak darázsfészekbe, ma még gondolatától is visszariadnak, hogy népne­velési czélra fordítsák azt a nemzeti vagyont, mi e czélra adatott a nemzet és fejedelmei által, azt is tudjuk, hogy hazai összes népiskoláink államivá tétele ellen némely felekezetek és a nemzetiségi agitátorok meg fogják fújni a vész trombitáját, — mindezek daczára, mert erre főleg helyzetünk, de az állam és ennek kormánya intézkedései által is kényszerítenek, kénytelenek vagyunk arra gon­dolni, hogy felekezeti iskoláinkat, magyar iskolá­inkat a magyar államnak átadjuk. Együtt egyházainkat és iskoláinkat, fenntar­tani nem tudjuk ; választanunk kell a kettő kö­zül. A választás alig lehet nehéz, mert már ma tapasztaljuk, hogy ott, hol egyházunk, lelkészünk nincsen, iskoláink csak tengődnek, s feladatuknak sem a nevelés, sem pedig felekezetünk szempont­jából meg nem felelnek. Magyar vallásfelekezetünk nem fog találni semminemű sérelmet abban, ha gyermekeinket a magyar állam neveli értelmes és jó polgárokká. Igen természetes azonban, hogy az állami isko­láknak a felekezetiség legkisebb jellegével sem szabad birnia, a mint Deák Ferencz az 1848-iki országgyűlés augusztus 9-iki ülésén kijelentette : én Magyarország legnagyobb átkának tartom, hogy egy statusreligiója volt, melyből sok igazságtalanság és átok áradt a nemzetre." „Szt.-János evangéliumának magyará­zata" czimű angolból átdolgozott munka 1-ső kötete sajtó alatt van, s az előfizetőknek a jövő év február havában küldetik szót. Megjelenéseig elő lehet fizetni reá 3 koronával, L u k á c s y Imre ref. vallástanárnál. K.-Fólegyházán. — Bolti ára 4 korona lesz.

Next

/
Thumbnails
Contents