Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Gyűlések, ünnepélyek stb. - Protestáns esték Pozsonyban

5SS got is látja, ki a vallásos meggyőződést hatalmi érdekeknek tulajdonítja s ki saját lelkiismeretét egy idegen tekintélynek képes feláldozni. A politikai katholicismus ez ismertető jeleit leghívebben az 1864. decz. 8. Syllabus s az 1870. július 18-iki vatikáni dekrétum tükrözi vissza. Meggyőzően fejtegeti továbbá Spectator a .politikai katholicismus czéljait. „Nem a romai egyház," mint olyan — úgymond, — hanem a pápaság világi oldaláról tekintve folytatása az antik caesári világuralomnak." Azért aláássa a hármas szövetséget, a tönk szélére juttatta Ausztriát, az egységes Itália felforgatását czélozza s az egyházi állam visszaállítására, tehát világuralomra törekszik minden ténykedésével. „Róma küzdelme a világuralomért a legterjedelmesebb és legtartalmasabb fejezete a világ- és egyháztörténelemnek." Sajnos, hogy egy Niebuhr vagy Bismarck Oanossába indult egyházpolitikájának sejtelme sem volt a katholicismus e kettős oldaláról. A politikai katholicismus pionírjai a jezsuiták és azok harczra termett orgánuma : a civiltá cattolica, s még megéljük, hogy tanácsukra a pápa dogmatizálni fogja a pápa világi uralmának kurialista tanát. E katholicismus eszközei az ultramontán sajtó s a kath. (német osztrák) nagygyűlések ós egyesületek, a melyek különben a népre irányuló fanatizálástól eltekintve „a szellemi gyengeség és szegénység jelei." Szövetségese Francziaország radikálismusa, s ..a vatikán allianza Francziaországgal oly köztudomású tény, a melyet ma komoly politikus kétségbe nem vonhat." Hisz már Meglia müncheni pápai nunczius mondotta, hogy „rajtunk csak a revolutió segithet!" E katholicismus viszonya az államhoz a liberalismus iránt határtalan gyűlöletében nyilvánul, mig a szerző erős hive a modern jogállamnak s a lelkiismereti szabadságnak és nemzetiségnek. Azért nem sziveiheti a katholicismús a tudományt sem. „A spekulativ theológiával vagy a históriai kritika alapelveivel való foglalkozás csaknem lehetetlenség egy kath. tudósra nézve," mivel „az ultramontanismus czélja nem a tudomány, hanem a hatalom." E katholicismusban a politikai hatalmi érdekek mellett teljesen háttérbe szorulnak a vallásos ethikai érdekek, onnan az ő történetírásának belső igaztalansága és sajtójának szidalmazása és hazudozása. Sajnos, hogy e katholicismus a mai hivatalos kath. egyháziasság, a melynek ismertető jelei a világi politikai és vallásos szellemi érdekek öszszezavarása, a világuralmi tendentia, a forradalmi elemekkel való kaczérkodás, a tudományos kutatás teljes megkötöttsége s az erkölcsi fogalmakban való korruptió. Az ultramontanismus eme rendszerével magának a kath. egyháznak érdekében szakítani kell, különben egy második 1517-re ébredünk. Ez vezet bennünkei Spectator úgynevezett vallási katholicismusára. Az egyedüli út a reformálásra: viszsza kell térni Assisi Szent Ferencz középkori világellenes keresztyénségére, a kiben Spectator „a vallási katholicismus typikus képviselőjét" látja, ki mellé századunkban még Newmannt és Rosminit helyezi, minden politikai világi érdekektől menten él e katholicismus a tudománynak, az irodalomnak, a szó kegyességének, az élet tisztaságának s az önzetlen felebaráti szeretetnek. Ezzel szemben tagadjuk, hogy Assisi Ferencz volna megtestesült képviselője a keresztyénség ideáljának, kinek az Úr követésében tanúsított szolgai utasítása s judaizáló keresztyénsége messze távol áll Pál apostol megtisztult keresztyénségétől. A vallási katholicismus úgy viszonylik a politikaihoz, mint a gyermek a fórfiúhoz. Az előbbinél a közvetlenség s a naivitás, utóbbinál a jogi reflexió s a rendszer a domináló elem. A vallási katholicismus s a protestantismus között is nagy az elvi ellentét, mivel utóbbi „pusztán az 1517. reformátió műve." A vallási katholicismusban is a törvény cselekedetei által való megigazulást keresik, s a hitből való igazság mellékes valami. Szerzőnek e prot. ellenes álláspontja abban is nyilvánul, hogy nem rokonszenvez Hoeensbrosch gróffal, hogy helyteleníti az ó-katholikusok szakadását, s hogy több franczia kath. papnaii a protestantismusra való áttérését „az egyházi talaj elhagyásának s a forradalmi tér elfoglalásának „deklarálja, mi több a protestantismust „az individualitás túlzásának" mondja. Ugyan mit mondanak Spectator leveleihez Rómában? az egyházpolitikai levelek irója meg van győződve arról, hogy a mit mond, a jelenkori generátióra nézve mit sem ér. A jövőre gondol, s nem a jelennel, mely szellemi ós morális fogyatkozásainál fogva nagy tömegeiben a vallási reformokra képtelen. „Ma csak bizonyságot kell tennünk az igazságról, s el kell hintenünk a magot egy jövő nemzedék számára." A jelenkorról szólló pessimista nézeteit Beyschlag ugyan nem osztja. De azért Spectatort mégis „illusionistának" mondja, és pedig azért: a) mivel a mai vatikáni romanista katholicismus sit ut est, aut non sít, vagyis a reformokra képtelen, b) mivel a vallási reformok nem szavak, vagy tudományos iratok és tárczaczikkek, hanem a lelkiismeret bizonyságai és tettei által érhetők el s c) mivel a vallási reform soha sem áll komprommissumokban, hanem az igazság szeretetében, a lelkiismeret tisztaságában s az ügyért való szenvedésekben. A törvónyrablás álláspontján a mai katholicismus soha nem reformálható. Ez érdekes és tanulságos egyházpolitikai leveleket a jövőben is figyelemmel kisérjük és szives készséggel regisztráljuk. (Eperjes.) Dr. Szlávik Mátyás.