Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Gyűlések, ünnepélyek stb. - Protestáns esték Pozsonyban

<586 A pozsonyi egyetemes erang. theol. akadémia tanári kara kiváló erők szives közreműködésével „Protestáns esték" ezimen az e czélra legalkalmasabb ádventi és böjti időben ópitő és ismeretterjesztő felolvasásokat rendez. — E felolvasások a vallás, nevelés, történelem ós társadalom körébe vágó közérdekű tárgyakkal foglalkoznak. — A felolvasások a programmban megjelölt napokon délután 5—6 óráig a theol. akadémia dísztermében (Konvent-utcza 13. I. emelet) tartatnak. — A felolvasások rendje. Negyedik sorozat. — I. November 26-án: A nők a jövőért. Hörk József theol. akad. tanár. — II. Deezember 3-án: Nádasdyék fészke. Kovács Sándor theol. akad. tanár. —- Versek. Szabó les ka Mihály. — III. Deezember 10 én : Az evangeliu.ni Japánban. Dr. Pröhle Vilmos kereskedelmi akad. tanár. — IV. Díczember 17-én: A munkáskérdés és a soczialis reformok. Dr. Sehulpe György. — Karácsonyi énekek. Hamvas József ev. lyc. tanár. — E programm alkalomszerűen szavalatokkal, ének- ós zeneelőadásokkal bővül. — A felolvasások első sorozata (1897. böjt) Protestáns Esték ezimen külön kötetben megjelent s a theol. akadémiában kapható. Ara 1 korona. A tiszta jövedelem az Evang. Theológusok Otthona javára fordittatik. KÜLFÖLD. Yilmos császár jeruzsálemi zarándokútja még mindig élénken foglalkoztatja a német prot. sajtót. Igy Beyschlag hallei tanár a „Deutsch Ev. Blätter

1 nov. füzetében méltán mondja róla, hogy az „eine Ehrung der Ev. Kirche und ein Bekentniss zu derselben vor aller Welt." El nem hallgathatta azonban azt a benyomását „hogy a konstantinápolyi ünnepi napok kinosan érinthették a német ev. keresztyénséget, mely nem felejthette el azt, hogy a német császár kezét oly barátságosan érintő szultán kezén 100,000 ártatlanul legyilkolt örmény keresztyén vére tapad; azoké a keresztyéneké, kik haláluk rettenetes fájdalmában hiába várták a német császár védő hatalom-szavát. melyet egy lelketlen és igaztalan német birodalmi politika tudott akkoriban meghiúsítani." Nem felel meg az a nagy választó fejedelem és utódai traditióinak, hogy a más nemzetiségű keresztyének ki legyenek szolgáltatva Luther szavaival élve „des Papstes und des Türken Mord." „S hogy a német császár fényes keleti útja a keleti népek és vallások előtt valami nagy tekintélyt kölcsönzött volna az ev. egyháznak, nem kívánjuk túlságosan hangsúlyozni, miután egyházunk keleti képviselőinek csendes munkássága, kifogástalan viselkedése, virágzó iskolaügye ós bámulatos szeretettevékenysége e tekintetben többet nyom a latban." Igy a mult évben is 163 ezer márkát fordíthatott a jeruzsálemi syriai árvaház fölsegélyezésére 1 Azt azonban Beyschlag is elismeri, hogy nagy reális becse van a jeruzsálemi császári zarándokúinak abban, hogy a külömböző prot. egyháztartományok ev. képviselőit egyesitette s igy az ev. keresztyénség egységét a szükségesekben isten és a világ előtt fényesen dokumentálta. Ez oldalról — tegyük hozzá — szivesen örvendünk magyarhoni ev. egyházunk Z eleu ka püspök személyében való képviseletén is. Mint Luthardt lapjának mult számában olvastam, a császár keleti útja november 11-ikén véget ért. Damaskusi beszéde, a melyben az izlamnak hódolt, kinosan érintette a német prot. sajtót. A „Christliche Welt" legújabbi száma nem is hagyja e beszédet megjegyzés nélkül. Ügy látszik e beszédben nem az ev. császár, hanem a német politikus szólt II. Vilmosból. De emelte a császári zarándokút nimbusát az a körülmény, hogy a franczia vatikáni akadékoskodások szánalmas módon fölsültek a német császárnak kath. alattvalói feletti protektorátusa kérdésében. Különben majd csak kiderül, hogy mennyi volt a német császár keleti útjában a politika, s mennyi az ev. vallátos keresztyénséghez való ragaszkodása. Kinosan érint bennünket Luthardt lapjának az exjezsuita Hoensbroecb grófra vonatkozó legújabbi megjegyzése, a mely szerint oly házasságközvetitő processusnak esett volna áldozatul, melynél igen rút dolgok derülhetnek ki. Ev. állásponton sajnálja nevezett lap, hogy az „Evang. Bund" túlságosan bizott a konvertita ev. buzgóságában, kit pedig inkább a világi hiúság, mint az ev. tanról való komoly meggyőződés inditott a jezsuita rendből való kilépésére s az ev. egyházba való áttérésére. Mi őszintén sajnáljuk az „ultramontanismus" avatott ismerőjét és iróját, ha benne csalódnunk kellene. Kíváncsian várjuk tehát a további fejleményeket és értesítéseket. Különben magunk is azt valljuk: lassan a bizalommal és elő a körültekintéssel és az óvatossággal a konvertitáklfal szemben ! A berlini főegyházi tanács egy a minap kiadott röpiratában beszámol „a tartományegyház égető szükségeinek fedezésére" szolgáló collectáiról. 1896-ban 265 ezer márkát gyűjtött, mely összegből 47 ezer márkát vallástanitásra, 64 ezeret belmissiói czélokra s a többit 68 gyülekezet fölsegélyezésere fordíthatott. Az e v. t e m p 1 o m é p i t é s i egyesület Berlinben hasonlóan örvendetes dolgokról értesit a minap < kiadott mult évi jelentésében. 10 év alatt 25