Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Könyvek ismertetése - Payr S. Magyar pietisták. Ism. Kovács S.

ki óra (Sartorius János 1730.) az Új zengedező mennyei kar, a miből éltesebb hiveink a téli estéken ma is örömest énekelgetnek. Pietista szerző, Torkos András irta az Engesztelő Áldozatot (Halle 1709.) az evang. családok e régi kedves vigasztalóját ; pietista iró, Hegyfalnsi György munkája a Százlevelü Rózsa, a pietismus életfájának hajtása Áts Mihály Arany Láncza s ezen kivül egy sereg épitő, tudományos könyv, káté, bibliaforditás. Alig van az egyházi irodalomnak ága, a melyet eszményi fölfogásával, meg nem nemesített volna, a mely a pietismus óletnedvótől átjárva egykét szép gyümölcsöt ne termett volna. A Payr munkája függelékében közölt hosszú, bár épen nem teljes bibliographia, hű tükre a pietisták sokoldalú, alapos, áldásos hatású munkálkodásának. A pietismus nem csupán az egyházi élet reformatiója s a tulajdonképeni egyházat építő munka megteremtője, hanem nálunk a nemzeti szellem és hazafias érzés fáradhatatlan ápolója is. Igaz, hogy paedagógiai elveik nem kedveztek e költészet egyes ágainak, a drámának és éposznak, de a nemzeti nyelv nekik is drága s diadaláért versenyt dolgoznak. Különben e téren is a német pietisták tanítványai, hiszen ez irány szülőföldjén, Németországban pietista tudósok. Thomasius. Franke, Selvade adnak elő német nyelven legelőször s üldözést is szenvednek a merész kezdeményért. Nálunk Bárány György tör először lándsát neveléstani művében a magyar nyelv mellett; kimutatja, mennyi idő kárba vész addig, mig a deáknyelvet a tanulók elsajátítják s a latin nyelv erőszakolásának tudja be, hogy alig akad magyar iró, a ki nemzete nyelvét hibátlanúl tudná. A vallásoktatásról szólva megjegyzi, hogy „a keresztyénségtől sem kapnak oly hamar csömört a gyermekek, ha magyar könyvből tanulnak." A hazafias szellem minden munkájukból kicsillog; Bárány György, Sartorius János, Miskey Ádám, Hegyfalusi György lelkes versekben szólnak a hazáról s intik tettben serény, hivalkodástól ment hazaszeretetre az ifjúságot, olvasó közönségüket. Szivöknek két oltára van : egyház és haza s mind a két oltáron egyenlően élesztik, szítják a tüzet. Payr Sándor rendkívül hasznos s értékes munkát végzett a magyar pietismus életének világos és találó rajzolásával. Részletesen ismerteti nevesebb s irodalmi téren munkálkodó pietistáinkat. tisztázza életrajzi adataikat, megvilágítja theologiai jelentőségüket. Semmit sem mellőz, a mi a pietista kor nemzedékére jellemző s az idők gondolkodását s hangulatát nagy szorgalommal felkutatott, történelmi érzékkel csoportosított adatokkal érzékiti meg előttünk. Nagy kár, hogy sem a bibliográfia, sem a pietisták névsora nem teljes. Hiányzik közülök, hogy a legkiválóbbat említsem, Petrőczy Kata Szidónia, a kinek „A kereszt nehéz terhe alatt elbágyadt sziveket élesztő jó illatú tizenkét liliom" czimű könyve 1705-ben Kolozsvárit s másodizben 1764. ugyanott, „Jóillattal füstölgő igaz sziv"-e pedig, mely nem egyéb, mint Arnd János „Igaz keresztyénség négy könyve" czimű munkájának rövid átdolgozása, 1708-ban Lőcsén jelent meg. E kornak terméke Petrőczy Kata Szidónia első munkája : „A pápista vallásra hajlott lutheránusok lelkek es méretének kinnya." a mely May er Fridrik János német munkájának fordítása, s két óv alatt két kiadást ért (Hamburg 1690. Frankfurt 1692.) Tartalmánál fogva inkább polemikus, mint aszketikus irányú könyv, de már érzik rajt a feltűnt új irány hatása. Énekei pedig ez időszak legclassicusabb lyrai költeményei, a melyek messze fölülemelkednek a pietista énekes könyvek költői színvonalán. Több adatból lehet következtetni, hogy a pietismus árja átcsapott a testvér református egyházba is s megtermékenyítette az egyházi élet és irodalom elsivárult földjét. A kuruczvilág vallásos dalain, Ráday Pál Lelki hódolásán meglátszik, hogy szerzőik már érezték hatását s öntudatlanul kifejezőivó, apostolaivá válnak az egyre hatalmasodó új szellemnek. A magyar pietistákról szóló tanulmány határozott nyereség irodalmunkra, mely eredeti forrástanulmányon alapuló s az anyagot eszmei szempontból tárgyaló monográfiáknak nincs bőviben. Úgy tetszik, szerzője erősebb a kutatásban, az adatok bírálatában, a következtetésben, mint a kutatás eredményének értékesítésében. A vizsgálat tárgyául szolgáló jelenségekről nagy óvatosan ítél s általában gondosan vigyáz előadása s stilje tárgyszerűségére. Payrnak már második munkája foglalkozik a XVIII. század életével. Az első, Fábri Gergely egy epizódot beszél el, az elnyomás, üldözés idejének egy szomorú eseményét; jelen tanulmánya általánosabb érdekű,