Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Gyűlések, ünnepélyek stb. - Eperjes

több s jellemzőbb korfeslő részlet van benne s alakító tehetsége is sokat izmosodott. E dolgozat hasznos s szinte mellőzhetetlen köve lesz a meg­alkotandó magyar egyháztörténelemnek. BELFÖLD. Vasárnapi munkaszünet. Mig nálunk hasztalan igyekeznek a magántisztviselők, hogy a teljes vasárnapi munkaszünet életbe lépjen, a kül­földön mind nagyobb tért foglal az a helyes fel­fogás, hogy a vasárnapi munkaszünetre a főnök­nek, úgy mint az alkalmazottnak egyformán szük­sége van. Nem is emiitjük Angliát és Amerikát, amelyekben régtől fogva szünetel a munka szom­battól hétfőig, Francziaországot ós Belgiumot, ahol a társadalmi szokás szentesitette meg a vasárnapi pihenőt, de hivatkozunk az alsó-ausztriai helytartó tavalyi rendeletére, mely a vasárnapi munkát ugyancsak megszorítja, a nélkül, hogy az üzleti forgalom a legcsekélyebb mértékben fönnakadna. Ha ezek a nagykereskedő és iparos országok meg tudnak lenni vasárnapi munka nélkül, mi is meglehetnénk. Es pusztán egy két szóvivő keres­kedő nyakasságán múlik, hogy azt a rendeletet, mely a vasárnapi munkaszünetről szóló törvényt megcsorbitja, még mindig nem vonták vissza, Minden értelmes kereskedő és vállalkozó egyetért az alkalmazottakkal abban, hogy a vasárnapi mun­kaszünetről szóló törvénynek eredeti alakjába tör­ténő visszahelyezése üdvös és kívánatos dolog. Csak az a néhány garasrágó van ellene, akiknek nem birja meg a szive, hogy az alkalmazottaikat hét napi munka alapján vették föl és azok most hat napi munkáért kapjanak ugyanannyi fizetést, mint eddig. Ez a szatócs felfogás állja nálunk út­ját a teljes vasárnapi szünetnek. Másutt nincse­nek ilyen akadályok. Majna melletti Frankfurtban például, mint német lapok írják, a kereskedelmi alkalmazottak egyesülete beadványban kérte a ta­nácsot, hogy a gyárakban, pénzintézetekben és nagy kereskedésekben alkalmazott személyzet va­sárnapi munkáját tiltsa el. A tanács szívesen fo­gadta az indítványt és átiratban fölszólította a szomszédos Offenbach, Hanau, Darmstadt, Mainz és Wiesbaden városokat, hogy a vasárnapi mun­kaszünetet ők is rendeljék el. A Tabon egybegyűlt r. katli. papi korona összes tagjai egyértelmüleg elhatározták, hogy tiltakoznak az állami kongrua ellen. „Mi az állami kongruát perhorreskáljuk, nekünk az állami kongrua nem kell. Azt akarjuk, hogy az állam, mint ilyen, apostoli királyunk főkegyúri jogának épségben tartása mellett — adja ki nekünk vallás és tanulmányi alapot, s akkor mi katholikusok megoldjuk a kongrua-kérdóst a saját <576 körünkön belül, az indifferens állam közbejötte nélkül. Nem akarunk a franczia papság sorsára jutni; lelki és politikai függetlenségünket e téren is mindaddig meg akarjuk őrizni, mig azt meg­őrizni tudjuk. Készséggel adjuk meg kongruális filléreinket, önmegadóztatás útján, kath. egyházunk vezérférfiainak, de tiltakozunk az állam mézes be­avatkozása ellen, mely nem más, mint bilincs el­ménkre, szivünkre, de legfőkóp lelki működé­sünkre. „Jam ardet Ucalegon" ütött a 12-dik óra, a bilincsek már készülnek : tiltakozzunk. E helyütt tiltakozásra felhívjuk az összes esperesi kerületeket, mig nem késő. Tegyünk, mig tehe­tünk. mert egyébként az utókor kárhoztató ítélete joggal minket fog érni." A késmárki er. lyceumnál kiirt vallás­tanári állomásra 16 pályázó, 5 kandidált közül szótöbbséggel Binder Jenő birdai lelkész lett megválasztva. Isten áldása rajta ! Dr. Tirtsch Gergely dunáninneni püspöki titkár f. hó 12-én avattatott fel Kolozsvárott a philosophia doctorává. A szeptember lioban kötött vegyes Yallású házasságoknál egyezség által veszt az ág. h. ev. egyház a r. kath. egyházzal szem­ben 41 esetben; az ev. ref. egyház 31 esetben. Egy hiterős prot. fiókegyliáz. Midőn mostanában a hivek régi vallási at itt-ott köny­nyen elhagyják : annál is inkább feltűnő a józsef­falvi hivek hű serege. Már mikor ezen szegény hivek 30- 40 év előtt a most feloszlott határőr­vidéken telepedtek le, nagy veszélynek voltak ki­téve, inert gyermekeiket kénytelenek voltak szerb iskolákba küldeni, imaház építésre pedig pénzük nem volt; de még nagyobb veszély fenyegette őket akkor, a mikor a szerbek közt a nazarenis­mus kezdett terjedni és midőn újabb időben Új­vidékről és Uj-Sóvéről baptista missionariusok járták be hetenként Józseffalvát és a környéket; mindazonáltal eddigelé híveinktől egyetlen egy lé­lek sem tért ki 1 Miután azonban a józseffalvi hivek nagyon szegények és eddig is csak a politikai ha­tóságok támogatására voltak utalva, ideje volna, hogy ha az egyházi hatóságok is ezen hű sereg­ről megemlékeznének 1 Hallomás szerint az első lépés Józseffalva segélyzésre már megtörtént! Az eperjesi ág. liitv. ev. I. egyház ke­belében alig két éve alakult: „Evang. gyáminté­zeti nőegylet" áldásos működéséről elismerő öröm­mel emlékszünk meg a következőkben : Még a mult év nyarán rendezett templomi hangverseny összes jövedelme 156 frt 65 kr. volt. Ez év elején, egy diakonissza állás létesítése által fölmerült költségek fedezésére rendezett es­tély összes bevétele 729 frt 47 kr. volt. Most pedig e hó 13-án, polgári leányiskolánk mult évben végzett növendékeinek közreműködésével ifjúsági, vulgo: gyermek szinielóadást tartott a kollégium

Next

/
Thumbnails
Contents