Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Könyvek ismertetése - Payr S. Magyar pietisták. Ism. Kovács S.

<573 tes ellenfél lealázó bánásmódját meghunyászkodva tűrő emberöltő igazi sarkvidéki tájék, fagyos, elriasztó- S ime akadt egy lelkes tudós, a kit épen e sarkvidék flórája érdekel, a ki a hó alól nagy fáradsággal és türelemmel előkeresett adalékokkal bizonyítja, hogy a protestantismus, nem hiába életerő, az elnyomás századában is tudott gazdag tenyészetet létrehozni, s ez a század, melyet eddig a kimerültség és aléltság korának hittünk, tulajdonképen az erőgyűjtésnek ideje. Ezt a tenyészetet, ezt a változatos és eléggé gazdag tlórát a XVIII. század a pietisták gondos kertész kezének köszönheti. Ók voltak az űj életáramlat megindítói s mintegy félszázadon át irányitói. Lelkesedésök űj tartalmat öntött a magyar protestantismus kiszáradt folyammedreibe. Bár fellépósök óta a jelenkorig sok gűny és gáncs érte nevöket, munkájukat, kivált a terméketlen dogmatismus hivei részéről, világtörténelmi jelentőségre tudtak emelkedni s a szerep, a mi nekik osztályrészül jutott, épen nem disztelen. A pietismus visszahatás volt a vallásos hitnek, a merő dogmatanulásba fojtása ellen, mely az egyházi életet elposványosodással fenyegette. Tulajdonképen csak fel újította s teljesebben végrehajtotta a reformátió korának programmját: a hiveknek igazán elidegeníthetetlen kincsévé akarta tenni az evangelium igazságait. A nélkül, hogy az egyház hitvallását megtámadta volna, oktató, felvilágosító, épitő munkájával egész forradalmat támasztott a protestantismusban.^ Ennek a forradalomnak tisztító, nemesitő hatását még a mi távol eső korunk is érzi. Elveit e három pontban lehetne összefoglalni: élő hit, a meggyőződések tisztelete és fáradhatatlan munka. Igaz, hogy a mesterek halála után a pietismus hivei erős táborrá szervezkedvén, az egyházi élet régebbi munka mezejét elhanyagolták. Összejöveteleikkel mintegy az istenitiszteletet akarták pótolni, a közös épülést, a mire törekedtek, ilyenformán szűkebb körre szorították s közel jártak ahhoz, hogy az egyháztól elszakadva, külön felekezetté alakuljanak, de ebben ép annyi része van az ellenpárt szeretettelen, gyűlölködő jellemű támadásainak, mint a pietisták különködésének. Azt sem tagadhatjuk, hogy a pietista mozgalom utóbb sokat vesztett tisztaságából és nemességéből ; az egyoldalú fejlődés s a szakadatlan heves polémia, a mit támadóikkal folytattak, meggyökereztette a külső, olykor sivár belsőt takaró szenteskedést, erénynyé emelte a világ javainak oktalan megvetését, de a mozgalomnak e fattyúhajtásai miatt nem Ítélhetjük el a pietismust, a mely tiszta forrásból fakadt s igazán nagy czélt tűzött maga elé. Payr munkájából kitűnik, hogy a mi pietistáink a párt józanabb, mérsékeltebb árnyalatához tartoztaK s a külföldön megismert elveket a magyar fajra jellemző kritikával sajátították el és alkalmazták. Az egyházi hitvallások iránt való indifferentismus, a mivel egyik-másik német pietistát vádolták az egykorúak, nálunk csak elvétve jelentkezik, mondhatni ismeretlen, sőt vezérei, Bárány G-yörgy, Károlyi István, Tóth Sipkovics János versenyt hirdetik az egyház symbolikus irataihoz való hűségüket. Bárány György 1790-ben kiadta az ágostai hitvallás fordítását, mert „szégyen ós igen nagy kár volna, ha az Augustana Confession lévő keresztyének az Augustana Confessiót nem értenék." Magáról a hitvallásról őszinte tisztelettel hirdeti, hogy „megmutatja, miként kelljen a megigazító és üdvözítő hitet egész életednek, szivecinek és cselekedetednek megváltozásával vagy az igaz keresztyéni élettel megmutatnod." 1735ben irt kátéjában szintén hangsúlyozza, hogy igyekezett a symbolikus könyvekhez szabni. Balogh Ádám püspök pedig sorban tudakolja egyházlátogatásai alkalmával a gyülekezetektől : „vájjon papjaik a megigazulásról szorgalmasan prédikáltanak-e?" Noha e szerint a pietisták fellépése a dogmatikában nem jelentett forradalmat, az orthodoxia mindjárt kezdetben átkot mondott reájuk. K r m a n Dániel superintendens valósággal izgatott ellenök s „az Úr szőllejét pusztító rókáknak és rókafiaknak" nevezte őket. a nélkül, hogy elveik kárhozatos voltáról, munkájuk romboló hatásáról döntő bizonyítékai lettek volna. Az 1707-iki rózsahegyi zsinaton indítványozza, hogy minden szakadást, eretnekséget, kiváltképen a pietismust szigorú átok alá vessék. A felvidéken a pietismus nem is tudott gyökeret verni, bár egy-két gyülekezetünkbe utat tört. Dunán túl azonban nagy népszerűségre vergődött s híveiből esperesek, püspökök kerültek ki. Joggal mondhatjuk, hogy a nagy vérvesztéstől elgyengült magyar gyülekezeteinket a pietisták gondos és lelkes munkássága állította talpra. Bárány György hősre valló erélylyel szervezte a világ különféle tájairól öszszeverődött tolnai esperességet, apostol módjára vándorolt faluról-falura, hogy új egyházakat ala-