Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Könyvek ismertetése - Payr S. Magyar pietisták. Ism. Kovács S.

<574 kitson s a mi a 'mult nagy hajótöréséből megmaradt, biztos örökségkép szállássá az utókorra. Csodálandó az a fáradhatatlanság, a mivel az Úrnak szóllejében munkálkodtak, az az önmegtagadás, melylyel az élet sanyaruságait, a hatalom packázásait, a földesurak kényét, saját hitsorsosaik méltatlan bánásmódját, sértő gyanúsításait tűrték. Fábri Gergely ártatlanul börtönbe juta vadosfalvi eset miatt, mások bújdosókká válnak, de az egyházépitő munkát sem a fogságban, sem a bújdosásban abba nem hagyják. Hegyfalusi György, a „Százlevelű rózsa" szerzője, úgyszólva minden második esztendőn új eklézsiában paposkodik, de bármerre járjon, mindenütt dolgozik és épit. Vásonyi Márton saját kezeivel segíti rakni a vadosfalvi templom falait s egész háza népét neki állítja az istenes munkának. Fábri versenyt elegyíti a sárt s fagyos deczemberi napokon oda áll sározni a szegényes kertai parochia sövényfalát. Megtörhetetlen idealismus lakik bennök, a mit ellenfeleikben hasztalan keresünk. Épen ez a medréből kicsapó, rajongással határos, önfeláldozást követelő lelkesedés tette őket az evangelikus nép ünnepelt alakjaivá, a kiket, mint szenteket és martirokat az egész nemzedék szivébe zárt. A pietisták idealismusának egyik legékesenszólóbb bizonysága, hogy az egyházi életnek egész körét munkamezejöknek tekintették s nem korlátozták tevékenységöket szűkebb területre. De igazi munkamezejök, a hol hatásuk áldásos volta legjobban szembe tűnik, a nevelésügy. Francke nevelő módszere és hallei alkotása a mi pietistáinkat bámulatra ragadja és követésre ösztönzi. Bárány György Francke után irja az első magyar neveléstant, a melyben mesterét követve, a vallást teszi a nevelés központjává. A vallás, az istenfélelem a nevelés sikerének főbiztosítéka s ezen elvből fejti ki a nevelés és oktatás egész rendszerét. A nevelőtől megkívánja, hogy Krisztus lakozzék benne s munkájával ne világi hasznot keressen, hanem Isten dicsőségét és az Isten iránti szeretet legyen minden ténykedésének fundamentoma. Jellemző a korra ós irányra a könyv felosztása ós a fejezetek czime is: Az első a gyermeknevelés méltóságáról, a második az elmére való gondviselésről, a harmadik a kegyességre vezető eszközökről, a negyedik a három virtusokról, (igazságszeretet, engedelmesség, ezorgalmatosság) szól, az ötödik pedig azon evangéliumi módról, a mely szerint a gyermekek a Krisztusban való igazságra vezéreltessenek. A keresztyén ideál megvalósítása volt a pietista nevelés végső czélja s e czélt szolgálták minden téren minden fegyverrel. A vallásoktatás, a hová csak irányuk elhatott, eredményesebbé vált, mert a gyermeklélek életének pontos megfigyelésén alapult. Nagyon ügyeltek arra. hogy a növendéknek az ismeretszerzés ne teher, hanem gyönyörűség legyen s játszva tanuljon ; a fák. füvek, virágok megismertetését a séta idejére szórakozásúl, a számtant, földrajzot pedig a pihenés óráira szánták. Ellenben aggódva kerültek mindent, a mi a gyermek különben is munkás képzeletét felizgathatná; komédia, színjáték s hasonló előadások, a gyermek képzelő erejét foglalkoztató játékok az észszerű nevelésnek ártalmas hátráltatói. Bár a vallásoktatás volt rendszeröknek középpontja, nevelésök azért nem vált egyoldalúvá : az ismeret egyetlen ágát sem hanyagolták el. sót alig van tér, a hol jelentékeny szolgálatot ne tettek volna az emberi művelődésnek. Bél Mátyás a pietisták példáján lelkesedve s Francke hallei intézetén lett hazája ünnepelt geographusává ; tőlök tanulta, hogy a történelem és földrajz ikertestvérek, egymást megértetik, felvilágosítják, magyarázzák. Francke nevének akkora varázsa van a magyar pietisták táborában, hogy még a harmadik nemzedék is hivatkozik reá és mesterének vallja. Hrabovszky György, egy munkás dunántúli pap Várpalotán s utóbb Hegyes-Kis-Somlyön árvaházat s alumneumot alapit a hallei anyaintózet mintájára. Végre a pietismusnak egy kései, de nem utolsó alkotása a felső-lövői intézet, a mely a keresztyén szeretet és hitbuzgósás: filléreiből épült s W i m m e r n e k megszerezte a „magyar Francke" disznevet. A mult században a pietisták voltak egyházi irodalmunk leghivatottabb s legképzettebb művelői. A confirmatiói kátét ők teremtik meg s azóta sem érte utol senki őket e nemben. Gyakorlati theologiai felfogásuk emelkedettsége bizonyítja, hogy idevágó könyveiben (Atyafiságos serkentések Bárány Györgytől és Súlyos papi teher Vásonyi Mártontól) a lelkipásztor feddhetetlen, apostoli jellemét tartják a tiszta és szent egyházi élet zálogának. Prédikációiktól aránylag kevés emlék maradt fenn, de énekes- ós imádságos könyveik rendkívüli népszerűségre jutottak. Az ő munkájuk emléke a Magyar lel-