Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Varga Gyula. Felhívás szövetkezetek alakítására

Tizenhatodik éviolyam

. 47. szám. Orosháza, 1898. nov. 24 EVANG. EGYHÁZ ÉS ISKOLA Előfizetés dija : Egész érre . . e frt. Fél évre ... 3 „ Negyed évre 1 trt£»Okr. Egy szám ára 12 kr. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. ——— Felelős szerkesztő és kiadó : VERES JÓZSEF. Hirdetés dija Egész oldal . . S fr; Fél oldal.... 4 „ Negyed oldal . . « , Ennél kisebb . . 1 , Bélyeg külön 30 kr. Ó-év esti ének. Irta: Sántha Károly. Dallam: Ki csak Istenre dolgát hagyja. Az év haldoklik. Hála Néked Ez alkonyon, oh mi Urunk ! Örök a te királyi széked, Zsámolyánál leborulunk. Te voltál megtartónk nekünk, Tehozzád szálljon énekünk! Ez évben e nap az utolso, Eltünk, mint árnyék, elsuhan ; Egymáshoz bölcső és koporsó Olyan közel van, oh Uram ! Add, hogy e rövid életet Hosszabbítsa meg szeretet ! Úgy töltöttük-e ezt az évet, Atyánk, mint a te fiaid? Ha lábunk bűn űtjára tévedt, Hozzád vitt-e ismét a hit? Ki a keresztfán szenvedett, Ö érte nyújtsd kegyelmedet! Ha örömmel hintéd utunkat, Áldottuk-e áldó kezed ? Ha bűval töltéd poharunkat, Volt-e, ki nem csüggedezett? Atyánk, majd sűjtasz, majd emelsz, A mennyországra igy nevelsz. Ej szárnya ránk borúi sötéten, Csak a villámló köny ragyog ; S kigyúlnak fenn a magas égen A biztató szép csillagok. Oh gyújtsuk meg hálánk tüzét, Hit lángja ha lobog, mi szép! Istennek hála, hogy minékünk A Jézusban adott vezért ! S hogy a templom volt menedékünk, S vigasztalónk, ha búbaj ért ! S itt osztott bűnbocsánatot, Ki értünk halt s föltámadott, Az év haldoklik. Még mi élünk, De szivünkből sóhaj fakad : Hányan elköltöztek mellőlünk! Atyánk, nyugosztald hainvokat ! Adj minekünk jó éjszakát, Boldog újévet s szebb hazát! Felhívás a lelkészek és tanítókhoz szövetkezetek alakítására. Mottó: „Viseljetek gondot magatokról ós az egész nyájról, melyben a szentlélek vigyázókká tett." (Apóst. csel. 20. 35. o.) Általános a panasz az idők mostohasága s a megélhetés nehézsége miatt. Ha valaha, úgy most teljesült be, mondják sokan, a biblia szava: arczodnak verejtékével egyed a te kenyeredet. Eltűnt bizony az a boldog kor, midőn mindenki könnyen megtalálta s kielégíthette életszükségleteit. Sokféle a panasz, mely lépten-nyomon felénk hangzik. De elmondhatjuk, sokféle a kielégíthetetlen vágy is, mely egyiránt kínozva a szegényt, a gazdagot, földmivest és iparost, mely pihenést nem enged, folyton az elégedetlenség bűnét éleszti. Mily sokan tették nehézzé az életet az által, hogy egyszerűségükből kivetkőzve, oly fényűzésnek engedtek helyet egyszerű hajlókukban, mely nincs arányban a csekély jövedelemmel. A 70—80-as években, midőn talán az ál-