Evangélikus Egyház és Iskola 1898.
Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Varga Gyula. Felhívás szövetkezetek alakítására
<570 dott fold bővebben adta a termést, a gabonának az ára is jó volt, megkedvelték a költekezést, melyről utóbb az alacsony gabonaárak mellett sem tudtak lemondani s visszalépni a régi elhagyott egyszerűséghez. A mai kivételes magasabb gabonaár nem sokat segit az évek óta adóssággal dolgozó kisgazdákon, mert a mellett, hogy kevés termett, ezt is eladták a legtöbb helyen előre. Nagyot változott a kisgazda s iparos helyzete hazánkban 30 év alatt. Megváltozott életmódja, megváltozott élelme és ruházata. Hajdan beőrlött s a barna kenyér is jó volt, ma már a gőzlisztben is válogat. A régi tartós, önmaga készítette szövet helyét, drága közvetítés mellett, silány gyári kelme váltotta fel. Az igények nagyok lettek, a kisgazdától kezdve felfelé ; a bevétel a kiadásnak nem felel meg, talán még a régi egyszerűség mellett se volna elég. A kisiparost a gyári olcsó árúk teljesen leszorították a versenyről. Nagy veszély fenyegeti a gazdaközönséget, a cseléd- és munkáshiányban, másfelől ezek túlságos, sokszor igaztalan követeléseikben. Városokba húzódik faluról a munkásnép s cselédség jó része, a hol eddigi gondolatvilágával egészen ellenkező állapotot talál. S ha onnét visszatér falujába, oly eszméket hoz magával, melyek teljesen megzavarják egyszerű népünk gondolkozását. Elégedetlenséget, irigységet, munkátlanságot hoznak falura a városokból visszakerülök. Nekünk, mint az Úr evangelioma hirdetőinek, ily körülmények s ebből származó bajok nem kerülhetik el figyelmünket. Sőt elmondhatjuk : ezen téves eszmék s gondolatok ellen hiába való a törvény szigora, hiába a fegyveres erő, csak szeretetnyújtotta kenyér csillapítja le a háborgó szegénységet, a munkáért járó illő bér az elégedetlenséget. Ha látja ez a szegény betöltve a krisztusi parancsot: egymás terheit hordozzátok, ha nem fordulunk el tőle könyörtelenül nyomorúságában, ha — mint hajdan — az a nagy birtokos, az a jobb módú is kiterjeszti gondját a szegényebbre. Ha látja a keresztyén vallás hirdetőitől a készséget, odaadó munkásságot teljesíteni. Pál apostol intését, mely nemcsak a lelkiekre, hanem az anyagiakra is vonatkozik: „Viseljetek gondot magatokról és az egész nyájról, melyben a szent lélek vigyázókká tett,*' akkor nem fordul el egyházától az a szegény szűkölködő egyháztag s nem iámad a társadalmi rend ellen. Mindnyájan érezzük, hogy baj van, a viszonyok oly nagyon megváltoztak, hogy valamit okvetlenül tennünk kell, mert máskép hívatlan próféták jelennek meg s ók igyekeznek a maguk ferde észjárása szerint vezetni a népet, vagy mint mondják, segíteni a bajon. Mit tegyünk? Ha meg akarjuk tartani a népre befolyásunkat s irányítani akarjuk nemcsak gondolataiban, hanem cselekedeteiben is ! ? A sokféle bajra és panaszra úgy egyesek, mint az államok vezetői keresik a gyógyirt, a mentőeszközöket. Ujabban megyék fáradoznak azon, hogy ezen mentőeszközt megtalálják s keresik : a bomlással fenyegető veszélyes társadalmi mozgalmaknak miként álljanak ellent? A leghelyesebb s legjobban bevált orvosszer a sok közül: „segits magadon, Isten is megsegít" elvnek keresztülvitele. Becsületes munka, illő bér s ennek megtakarítása. Vagyis takarékosságra kell szoktatni a népet, arra kell törekedni, hogy heti keresményéből a legszegényebb napszámos is 10—20 krt félre tegyen hetenkint. A pénzkeresmény megtakarításával, megbecsülésével elvonatik a könnyelmű költekezéstől, sőt megtanul nem egy kívánságáról; vágyáról lemondani, egyszerűbb életmódot folytatni. A gépek mellett néhány hét alatt keres anynyit, mint hajdan hónapokon keresztül, csakhogy hajdan élelmet is kapott a bór mellett, ma meg maga kosztján él; helyette, igaz, pénzt kap, a melylyel azonban bánni az alsóbb néposztály nem tud, nem tudja helyesen beosztani, máról holnapra eltenni. Hogy keresményét megtakaríthassa, vagyis arra az időre tudjon eltenni, midőn keresete nem lesz, erre valók a községi hitelszövetkezetek. A nép gondolkozásának, cselekedeteinek helyes irányt csak ezek adhatnak. Falahelyen sok 10 krajczárt lehet elvonni a szövetkezetek által a toroktól, melyen egyébként, hol szövetkezet nincs, vasárnap délutánonként sok heti keresmény lefolydogál. Sok 10 krt lehet megtakarittatni, a mely szövetkezet nélkül elfogyott volna minden látszat nélkül. Nem hiszem, hogy az az elámított nép, mely most 20 krnyi befizetését hetenkint oly készséggel teljesiti a szocziális pártkasszába, holott tudja, azt vissza nem kapja, kellő felvilágosítással szivesebben ne fizetne a szövetkezetbe, a mely azt neki kamato- • san visszaadja. S nem kell kicsinyelni a 10 kros