Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Kovács Andor. Le a kalappal

Tizenhatodik éviolyara. 46. szám. Orosháza, 1898. nov. 17. SVAIIG. EGYHÁZ IS ISKOLA B Előfizetés dija : lígész évre . . ö frt. Fél évre ... 3 „ Negyed évre 1 frt KO kr. szára ára 12 kr. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Felelős szerkesztő és kiadó : VERES JÓZSEF. Hirdetés dija: Egész oldal . . S frt Fél oldal Negyed oldal . . 2 , Enoél kisebb . . 1 ,, Bélyeg külön 30 kr. Bemenő ének. — Dallam: Tenéked Uram hálát adok. — Házadba vonzott szivem vágya, Hozzád, én jó, édes Atyám. Néked zeng ajkam zsolozsmája, Téged dicsér lelkem ós szám. Hozzád égbe vágyom, Dicső, szent Királyom E nap reggelén. Trónod zsámolyánál Imám tehozzád száll, Néked zengek én. Oly jó itt lenni, hol a lélek Elfeled bút és bánatot, A hol csupán csak néked élek, Honnan hozzád föl szállhatok. Itten térdre hullva, Véled egybe forrva Béke leng körül. Nem bánt itt a bánat, Bú-baj meg nem támad ; Minden sziv örül. Öledbe hajtom im fejemet Óh szerető édes Atyám. Óh, áldj meg, szentelj meg engemet, Védj, lia a bú támad reám. Add, hogy lelkem, nyelvem Mind csak néked zengjen, Szent neved áldja. Bármerre visz utam Hozzád térjen Uram, Ég, föld Királya! IFJ. PORKOLÁB GYULA. Le a kalappal! II. Vilmos, a németek hatalmas császárja, az evangelikus fejedelem a szent földről útban van hazafelé. Az a fényes csillag : buzgó, erős hite, mely a Jézus járta keletre vivé, tartsa, őrizze, vezérelje vissza kedves övéihez, népei körébe. A gondviselő Isten, kinek dicsőségére szentelte ez utat, oltalmazza vésztől, vihartól hajóját, intse álomban, mint a napkeleti bölcsekkel tevé s a mint intette őt is indulásakor, hogy biztos úton, heróde&i gonosz kezektől megóva jöhessen haza. Mi pedig véreim, magyar evangélikusok hajoljunk meg e felséges, nagy ember előtt s Jézushoz való hűsége, evangelikus egyházunk iránt nemes lelkében élő forró szeretete, a Jézusért s az ő anyaszentegyháza javáért önfeláldozásra, halálra is kész erkölcsi bátorsága ragadjanak ki bennünket a bámészkodva szemlélők sorából, álljunk lélekben sorfalat útja mentén, imáinkkal védelmezzük minden veszély ellen, hódoló tiszteletünk, szerencsés visszaérkezésébe vetett édes reménységünk zöldelő ágait hintsük utaira s kiáltsuk, ha elért hazája földjére : „Áldott legyen, a ki jött az Úrnak nevében !

u Méltó ez a koronás tő arra, hogy embert megillető hozsannával üdvözöljük. Megérdemli az ő magasztos példája, cselekedete, hogy hálánkban emléket emeljünk neki, magasba emelkedő, fénylő emléket, égő obeliszket, melynek világossága beragyogjon minden egyes magyar evangelikus lelkébe s gyújtsa föl ott az egyházszeretetnek soha el nem haló melegét, soha nem lankadó lelkesedósét, s a hitbuzgóságnak magasan lobogó szent tüzét. Nekünk, magyar evangélikusoknak nagy szük-