Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Koren Pál. Mi okozta a reformatiót?

<546 földi tekintélyt, minden üres formulát, észellenes tanokat, lelket békózó erőszakos emberi rendelményeket. A császár tüntetésszerű útja nem akar ugyan ennek ünnepélyes kijelentése lenni, de a túlsó tábor szereti ilyennek minősiteni. A jeruzsálemi út a fiatal császár élénk és minden iránt érdeklődő fogékony temperamentumában s tettre kész ambitiójában keresendő. Hiszen hazájában is minden kínálkozó alkalmat megragad, hogy politikai, egyházi, tudományos ós művészi ünnepélyek fényét ne csak jelenlétével emelje, de azoknak fejedelmi kijelentéseivel súlyt is kölcsönözzön. Igy ez alkalommal is. Bár idegen föld, de német tulajdon az, a hol a császár az ünnepélyes egyházi actuson : a Megváltó-templom felszentelésekor megjelenik. Ugyanis atyja, Frigyes Vilmos, még trónörökös korában (1869. november 7-én) vette át a szultántól ajándékúl a Johannita-rend egykori fényes palotájának romjait, oly czélból, hogy ott a Krisztus sírjának közvetlen közelében evangelikus templomot épittessen. A templom immár kész s annak ünnepélyes felszentelése adott alkalmat a német császárnak. hogy ott megjelenhessék, a mely ünnepélyes alkalomra magyarhoni egyházunk is vendégül hivatalos. A templom mellett van evangelikus iskola s ott épül egy nagy menedékház, azonkivül muzeum a szentföldön talált régiségek és emlékek befogadására. Ime a németség nemcsak nemzeti tekintélyével, de a prot. vallással is tért hóditani igyekszik mindenfelé. És ezt teszi igazi germán szivóssággal s egyháza iránti buzgó szeretettel. A bevehetlennek tartott sánczokon is megveti lábait, hiszen Rómában, a pápa székvárosában német prot. gyülekezet hirdeti a német faj kitartását s vallási tekintetben is bátorságát. A protestantismus nagy elvei egy nép kebelében sem nyilatkoznak oly elemi erővel, mint épen a németeknél, mert csakugyan nem szégyenlik a Krisztus evangeliomát, sőt távol hazájuktól is hiven őrzik ezen apáiktól öröklött drága lelki kincset. Minő tanulság ez ránk nézve, kik oly gyengék vagyunk hitünkben, oly hidegek vallásunk iránt, oly közönyösek bizonyos jelenségek iránt, melyeknek okos felhasználásából egyházunk épülete fejlődhetnék. Mi alig vetünk figyelmes tekintetet horvát-szlavonországi hitrokonainkra, pedig újabban a horvát törvényhozás is szabadabb kezet engedett magyarhoni egyházunknak. És lejebb, a megszállott tartományokban is kezdi szárnyait bontogatni evangelikus vallásunk. Éppen a napokban kaptunk onnét egy kis füzetkét, mely a szerajevói gyülekezet viszonyairól tájékoztat bennünket közelebbről. Bizony többet tehetnénk ezen hitrokonainkért, kikkel az eleven összeköttetést fen kellene tartanunk, nehogy akkor panaszkodjunk (szokásunk szerint,) mikor majd a mostoha testvér miatt idegen befolyás alá jutnak. Fűzzünk velük szorosabb missiói kapcsot, püspökeink élénk figyelme irányuljon oda s gyakori látogatások által szerezzenek jogczimet ahhoz, hogy az ottani hivek a mi nyájunk egy részét képezik, mit tőlünk idő folytával, a mustármag fejlődésével elszakítani ne lehessen. Ki tudja az idők fejleményei mit hoznak ; ha mienk a ma, valószínű, hogy a holnap is mienk leend. A protestantismus számára Keleten is dereng a hajnal. Mi vágjunk oda legközelebb, mi legyünk a legéberebbek. FEUCHTENBERGER EDE. Mi okozta a reformácziót? (Folytatás és vége.) II. A keresztyénség szellemével ellenkező szertartások. A mint a római egyház szervezetében, úgy annak szertartásaiban is sok volt a viszszaélés. Reformátoraink elvben nem ellenezték az egyházi szertartásokat, s csak azért sürgették a legtöbb külsőség megszüntetését, mert a pápaság a bűnök bocsánatát e szertartások gyakorlásától tette függővé, és mert azt tapasztalták, hogy e szokások meghonosítása folytán a tömegek vallásossága egyébből sem áll, mint e szertartásokból. Gondja volt a népnek arra, hogy szentelt vize ós szentelt gyertyája legyen, de lelke megszentelósóvel nem törődött. A római egyháznak az istentiszteleteknél majdnem kizárólag csak a külsőségekre, a- látványosságokra volt gondja. Nagyszerű templomokat épittetett, ezeket aranytól, ékszerektől ragyogó oltárokkal, képekkel diszitette, az istentiszteleteket zenei előadások által igyekezett vonzókká tenni. Ellenben a népnek és lelkészeknek képzé-