Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Koren Pál. Mi okozta a reformatiót?

<537 most a keresztyéni kegyelet e műve a magas látogatás folytán, melyben az újabb, egységesített nagy német birodalom hatalmas uralkodója, kinek fejedelmi elődei közül a német római császári trónon, a Hohenstauffok, Barbarossa Frigyes stb. többen a szent föld visszahóditásaért is harczoltak egykoron, ezúttal részesíti a nagy múltú ós minden időkre nevezetes helyet, épen egy evang. templom íelszentelósi ünnepélye alkalmából. S ezért az egész evang. egyházra nézve is nagy jelentőséggel bir e magas látogatás : emeli az ev. egyház reputáczióját a nagy világ előtt, azok szemében is, a kik azt részint elvből, részint korlátolt elfogultságból vagy teljesen ignorálni, vagy legalább némileg kicsinyleni s szánalmasan lenézni hajlandók, vagy minden időkre kiható kultúrális jelenségét félreismerik. De sőt az egész keresztyén világ méltó érdeklődéssel nézi a német császár e keleti útját : minthogy az bizonyára örvendetes tanúbizonyság arra nézve is, hogy e kor anyagosdi érdekei és politikai hatalmi törekvései mellett mégis a vallás ós vallásosság is tényező a földi hatalmak tanácsaiban ; s azért nemcsak minden evang. protestáns, hanem általában minden keresztyén ember, sőt magasb vonatkozásban még a keresztyénség határain is túl -- egyetemes emberiségi szempontból buzgó áidáskivánatokkal s meleg rokonszenves érzülettel kiséri e nemes eszményi küldetósű zarándoklást az ó és az újszövetség szent földjére, melynek fővárosában három világvallás szent városát tiszteli, a melynek történelmi tetőpontja eszményi magaslatáról felhangzottak egykor s felhangjának örökké a hivő lelkek üdvkiáltásai: „Áldott legyen, a ki az Úr nevében jő!

u . . . ID. SZTEHLÓ JÁNOS nyug. főesperes Mi okozta a reformácziót? Mi ünnepeljük a reformácziót, a római egyház gyalázza, s e gyűlöletében nem csak a reformátorok érdemeit tagadja, hanem jellemüket is becsmórli. Azt állitja, hogy a reformátorokat erkölcsi fogyatkozásaik késztették a római egyháztól való elszakadásra ; a reformáczióhoz csatlakozott fejedelmeket a papi javak elidegenitésének vágya ösztönözte az egvházújitó mozgalom támogatására; az evangelikus egyház hőseit pedig nem a hit, hanem a politikai érdek sodorta a küzdelembe. Ezen rágalmakkal szemben kötelességünk felemlíteni nemcsak a reformátorok korszakalkotó tetteit, hanem fellépésök nemes indokait is méltatni. Az egyház javítást a római egyházban a reformácziót előző korszakban elharapódzott visszaélések okozták, siettették; a reformátorokat arra, hogy Krisztus tiszta evangeliomát — életük veszélyeztetésével is — hirdessék, csupán a tévútra terelt keresztyénség iránti szeretetteljes szánalom és a Jézus egyháza iránti buzgalom indította. A visszaélések részint a római egyház szervezetében, részint szertartásaiban, tanaiban és erkölcseiben mutatkoztak. 1) Visszaélését az egyházi szervezetben. Az egyház élén a pápa állt. A reforrnáczió korabeli nyugati keresztyénség hajlandó volt a római pápát, mint a püspökök között rangban legelsőt, az egyházi ügyek intézésében legfelsőbb fórumul elismerni, olykép azonban, hogy a pápákat ezen jog gyakorlásában az egyetemes egyházi zsinatok által megállapított alkotmány korlátozza, tehát legyen a pápaság alkotmányos monarchia. Ezzel szemben a pápaság önkényuralomra törekedett ; azt vitatta, hogy a pápa mindenkinek illetékes birája, ellenben a pápa eljárása felett ítélkezni senki sem illetékes. A pápaság ezen igényét azon római hitelvre alapította, hogy mindenki tévedhet, csak a pápáknál van a tévely lehetősége kizárva. (Egy ízben V. Károly német császár katonasága tartotta megszállva a pápa palotáját, úgy hogy nem távozhatott lakásáról. Mire a rossz nyelvek azt mondták : most ez egyszer tényleg nem tévelyeghet a pápa.) E korlátlan rendelkezési jogot az egyházi dolgokban a pápák annyira követelték, hogy a püspököket csak hűbéreseiknek tekintették. De igényelték e hatalmat a világi ügyekben is. Azt hirdették, hogy e töldön az emberek közt is azon viszonynak kell lennie, mely van a mindensógben az égi testek közt. Vagyis, a mint az eget a nap uralja, s a hold és a csillagok tőle kapják fényöket, úgy a földön a pápa a nap, a királyok és fejedelmek csupán holdak ós csillagok, melyek fényöket és hatalmokat a pápától kapják. Nagy