Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Prónay D. b. egyetemes gyűlést megnyitó beszéde

Tizenhatodik éviolyam. 44. szam. Orosháza, 1898. nov. 3 EVANG. EGYHÁZ ÉS ISKOLA. Előfizetés dija : lígész évre . . 6 frt. Fél évre ... 3 , Negyed évre 1 frt£»0 kr. Egy szára ára 12 kr. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Felelős szerkesztő és kiadó : VERES JÓZSEF. Hirdetés dija: Egész oldal . . 8 frt Fél oldal .... 4 „ Negyed oldal . . 2 , Ennél kisebb . . 1 ,, Bélyeg külön 30 kr. Melanchton éneke.*) (Reformatio ünnepére.) Bűnös lelkem hozzád siet, Szomjazza bő kegyelmedet Vigasztald meg én Jézusotá, Magam neked im átadom. Oh szánd meg gyarló voltomat, A csüggedőnek jobbod add I Emelj magadhoz, bennem élj, Óvj lelkeddel, ha ér veszély. Maradj velem hiv pásztorom, Vezérelj égi utakon. Mutass a mennybe jobb hazát, A hol szerelmed nyugtot ád. KOVÁCS SÁNDOR. Báró Prónay Dezső egyetemes felügyelő beszéde az 1898-i egyetemes gyűlésen. Tisztelettel üdvözlöm ós megnyitom magyarhoni evangeliomi eg}

Tházunknak a mai napra zsinati törvényeink értelmében egybehivott közgyűlését. Vannak események, melyeknek hatása az emberi lélekre olyan megrendítő, hogy a midőn többen összejönnek egy gyülekezetben, egy ese*) Koch E. E. .Die Geschichte des Kirchenlieds und Kirchengesangs" c. müve VIII. kötetében közli Melanchtonnak. „Nil sura, nulla miser, novi solatia" kezdetű szép latin költeményét, mely 3 distichonból áll. Németül H e u n e Já nos (Gigás) öntötte tartalmát egyházi énekbe. Hasonló kÍ3Ór let akar lenni az itt közólt magyar szöveg. Nem lehet telje sen hü, de nagyjában talán kifejezi az eredetinek gondolat menetét ós hangulatát. Dallama : Uram Jézus, fordulj hoz íánk 1 K. is. mény hatása alatt áll mindenki ós mindenkinek lelkületét egy és ugyanazon érzelem hatja át. — Ilyenkor annak, a kinek kötelessége, hogy először emeljen szót a gyűlésen, természetesen az a feladata, hogy kifejezést adjon a közórzületnek. Ilyen megrendítő eseménynek hatása alatt állunk mi mindnyájan. Magyarország szeretett királynéját gyászoljuk. Gyász borul az egész hazára. Felséges királyunk hitvesét gyászolja, mi szeretett királynénkat, a ki a míg királynénk volt, szive szerint és a mi szivünk szerint való királyné volt. Mintha az ő költői lelke megvalósította volna a nagy magyar költő gondolatát, habár nem született is magyarnak, e néphez állott, mert e népet látta a legelhagyatottabbnak a föld kerekségén. Egyházunk külsőleg kifejezést adott ugyan már az országos gyászban való részvételének, mindazonáltal kötelességemnek ismertem, hogy egyetemes gyűlésünk megnyitásakor is az országos gyászban való benső részvételünk, mint első tényünk kifejezést leljen. A bánathoz, a gyászhoz járul még a legmélyebb megilletődés a megdöbbentő rémes tett fölött. Mintha századok történetének tragikuma valósulna meg ezen gyászos eseményben, mintha az eredendő bűnnek átoksűlya fokozottabb mórtékben nehezülne reánk, mintha egészen másnak tűnnék föl előttünk az emberiség, mint a minőnek azt századunk kedvencz eszméje szerint képzelni szeretjük. A gyász ós megrendülés eme háborgó érzelmei között nehéz megtalálni a megnyugvást. Ámde elmélkedjünk egy kissé, ne érjük be azzal, hogy habár szivünk legbensőbb érzelmei szerint, de mégis csak egy-egy rövid pillanatban adunk kifejezést a gyásznak. Gondolkodjunk tovább. Korunkat gyorsaság jellemzi mindenben, ennélfogva gyorsan felejtünk is. Ne feledjük e gyászos esetet ; gondolkozzunk rajta, nagy okunk van reá. Mintha a derült égből, csak egy parányi felhőből