Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Kund Sámuel. Erdélyi mozgalom, papi javadalom

50 krisztusi elvnél fogva: „a mit akarsz magadnak, te is tedd embertársadnak," mint a hogy kivánja a szegényebb testvér, a ki a mélységből kiált fel : „javítsatok sorsomon, tovább nem birom." Nem tudom elképzelni, hogy legyen csak egy protestáns nem lelkészi egyén is, a kinek, ha egyháza, ha a haza közjóléte szivén fekszik, az ne volna meggyőződése, hogy a protestáns papság szegényeinek sorsát mostan immár csakugyan tűrhetővé kell tenni. Az ágostai hitvallású evangelikus egyház egyeteme már 1895-ben tett ez irányban lépéseket a magas kormánynál és minthogy ezen lépések eddig eredmény nélkül maradtak, legutóbbi egyetemes közgyűlése újabb lépéseket rendelt el ez érclemben. Mert a papság ezen ügye az egyháznak is ügye és főfontosságú kérdése. Az anyagi gondokkal küzködő lelkésznek munkássága meg van bénítva, és a tanuló ifjúság, látva a szárnyaszegett madárnak kinos vergődését, más légkörben keres magának életpályát, melyen könnyebben boldogul, az apák is másfelé tanácsolgatják fiaikat ... a papok a papfiakat ! Evek óta fogyogat a hittanhallgatók száma; érezhető lesz immár a káplánok számában beállott fogyatkozás, ós érezhetővé fog lenni a papok számának apadása is. Gondoskodása tárgyát képezi immár az egyháznak elharitani azon káros hatásokat, melyek abból a megfogyatkozásból származni fognak. A theologusok otthona, a lelkészi nyugdíjintézet bizonyos tekintetben villámhárítók a fenyegető csapás eltávoztatására. De ne feledjünk el két dolgot. Egyik az, hogy a más életpályákra készülő ifjak számára tanintézeti tanulmányaik megkönnyítésére az újabb időkben szinte történtek intézkedések (mensa academica, segélyegyletek stb.) A másik meg az, hogy számító korszakunkban nem igen kecsegtető azon pálya, melyen ha 40 évig nagy sanyarúsággal végig küzdötte magát az ember, terhes befizetések által biztosított nyomorúságos nyugdíjjal tengesse vénsége napjait, míg ifjúkori barátja s tanulótársa hivatalában is bőséget látott és teljes fizetéssel mehet nyugdíjba. A lelkészi javadalmat kell rendezni, hogy ne csak a törvénykönyvben legyen meg a 800 frtos minimum, hanem a valóságban is. Hisz az a „800 frtos" csak minimum, azaz — a mint a felső fokot gyakran szokták lefordítani: a „800 frt csak igen kevés!" Alig van pálya, mely az érettségin túl még 4 évi akadémiai tanulmányt, néhány évi segédtiszti állást venne igédbe, hogy aztán a pályabér legyen 800 frt minimum — a fizetés javulásának nagyon csekély kilátásával ! Es ennek a minimumnak egy része a lelkészeknél terménybeli- javadalom, a melynek kiszolgáltatása módja sok panaszra ád okot, másrésze bizonytalan földjövedelem, melyet az olcsó árendással vagy a drága cseléddel meg kell osztaniok í Nézetem szerint mégis más mederbe kell a mozgalmat terelni, mint a mely mederbe eddig tereltetett. Joga van ugyan minden honpolgárnak, hogy kérvónynyel járuljon a kormányhoz oly ügyben, melyet előmozditandónak tart. Joga van erre bizonyos szabályzatok körén belül a „munkásságnak;" joga van ezt kétségbe nem vonva, a „papságnak" is. Mind a mellett nem fér a fejembe, hogy a papság oly monstre-deputatió, oly tüntetésszerű küldöttség által, melyhez csatlakozásra felhivattak valamennyi hazai protestáns egyházban szolgáló lelkészek, vonuljon a vallás- és közoktatásügyi ministeriumba és a ministerelnöki palotába, talán a tisztelt ház elnökéhez is ós a pártkörök helyiségeibe szép egymásutánban ! Mert úgy gondolom : oda fent is nem a tömeg, hanem az érvek súlya nyom a latban. És azt gondolom, hogy nagyobb nyomatéka van az oly kérelemnek, melyet a protestáns egyházak egyetemes konventjei nyújtanak be a kormányhoz, mint ha csak a papok mozognak. így a maga autonom hatáskörében maradna az egyház és a kérvényt indítványozó papok összegéhez csatlakoznék a nem lelkészi egyéneknek sokasága is. Mindenesetre nagyobb súlya lenne az ilyen kérvénynek, melyet ezenfelül a mi befolyásos nagyjaink a kormánynál, a pártkörökben, a házban szívesen és hathatósan pártolnának — mivel abban kérelmüket is pártolnák! A protestáns egyház igazgatásának, ügyei elintézési módjának egyik sarkalatos alapelve a paritás, a lelkészek és nem lelkészi egyének egyenjogú befolyása. Nem áll érdekében sem a papságnak, sem az egyháznak a paritás elvét megbolygatnunk. A róm. kath. klérus egyháza elveinél fogva már inkább mellőzhetné a laikusokat: mégis épen napjainkban újult meg a mozgalom, hogy az egyház világi vonatkozású ügyeiben igénybe vegyék a laikusoknak közreműködését. Es mi protestáns papok épen most ós épen a világi vonatkozású egyházi ügyben akarnók mellőzni a nem lelkészi egyének támogató közreműködését?! — Tárgya lenne a kórvénynek: „hogy már az 1898..