Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Zsilinszky Mihály kerületi székfoglaló beszéde

levegőjét és a létért való férfias küzdelmet, nincs oka rettegnie az új viszonyoktól. Elismerem, hogy a socziális bajok káros hatással vannak népünknek vallásos lelkületére. Elismerem, hogy az úgynevezett egyházpolitikai törvények a lelkészkedő papság jövedelmét csökkentették ; sót azt sem tagadom, hogy a csekély javadalmazású lelkészek fizetésének kiegészítéséről szóló törvény sem képezi, (mert nem is czélozta) az 1848. : XX. t. czikkben kifejezett eszmék végrehajtását? de azt már nem ismerhetem el, hogy ezek a törvények a protestantismusnak egészben véve ártalmára lennének. A mi egyházunk soha sem tagadta az államnak azt a jogát, hogy a házasságot, az anyakönyvvezetést és a felekezetek közti jogviszonyt szabályozza. Az állam csak ezt a jogát gyakorolta akkor, mikor a reactió ellenszegülése egyenesen rákényszeritette és mikor a vallásfelekezetek szabadságát és jogviszonosságát máskép biztositani nem lehetett. Ezzel beláthatlan bonyodalmaknak vette elejét. Igaz, hogy a vallás szabad gyakorlatáról és a vegyes házasságokból származó gyermekek vallásáról szóló törvények némely szakaszait a túlbuzgóság és a szabadosság ellenünk forditja, s a reversálisok és egyéb csábításokkal sok bajunk van : de az ellen csak úgy lehet védekezni, ha hiveink vallásos öntudatát erősítjük, annyira, hogy minden csábitásnak képesek legyenek ellentállani. Az új törvények hatása alatt fejlődő egyházi közéletünkben engem csak egy jelenség aggaszt, t. i. az, hogy: sokszor, akik egyházi bajaink felett komolyan elmélkednek, megelégesznek a vészkiáltásokkal, a kesergósekkel ós panaszokkal ; ós mintha teljesen elvesztették volna az önbizalmat, a bajok orvoslását csak az egyházon kivüli körülményekben keresik. Ebben a felfogásban én nagy veszélyt látok egyházunkra nézve. Ám igyekeztünk méltányos kívánságainknak és jogos követeléseinknek az egyházon kivül is érvényt szerezni; de a belső egyházi élet erőforrását egyedül önmagunkban kell keresnünk, többet kell foglalkoznunk a hívekkel, azok lelki és erkölcsi életével. Élesztenünk kell bennök az igazi vallásosságot, hogy legyen aztán mit védelmeznünk. A történelmi viszonyok okozták, hogy őseink a vallás szabad gyakorlatának biztosítása czéljából az autonomia sánczai mögé vonultak, és a szó szoros értelmében protestánsokká lettek. A vallásos öntudat akkor élénk volt ; nem kellett azt külön élesztgetni. Ma megfordítva áll a dolog: a vallás szabad gyakorlata nincs veszélyeztetve, tehát azt védeni sem kell ; de veszélyben van maga a vallásos buzgóság, mely fájdalom, sok helyen kiköltözik a hivek lelkéből. Ma tehát más fegyvereket kell használnunk a veszély elhárítására', nem annyira protestánsoknak, mint inkább evangélikusoknak kell lennünk! A minden felől tornyosuló bajoktól" nem kell megijednünk; hanem küzdenünk kell ellenök erélyesen, kevesebb szóval, több cselekedettel, s igy meg fogjuk teremteni a hitben erős, szeretetben munkás, reményben gazdag, szabadságban okos, intézményeiben hatalmas, bölcs és igaz evangelikus szellemet. Sem a magyar hazának, sem evang. egyházunknak nem tesz szolgálatot, aki az együvé tartozás érzetét gyöngíti, s a testvérek között viszályt és gyűlölséget idéz elő. Ingerült kebel mindent hamis színben lát; és szenvedélyes időkben még a hallgatás is veszedelmes összeesküvésnek látszik. A mi csendes egyházi gyűléseinket, kivált mióta a túróczi esperesség egyházkerületünkhöz csatoltatott, olykor-olykor szenvedélyes kitörések zavarják meg; leginkább akkor, ha a panslavismus vádja emeltetik valaki ellen. Ügyeinket és törvényeinket nem ismerő egyének gyakran hangoztatják, hogy autonomia leple alatt egyházunk tért enged hazaellenes törekvéseknek. Ez amily méltatlan, oly igaztalan vád ; mert a mi zsinati törvényünk (324. §.) mind azt, aki hivatalos állását a magyar király, a magyar haza és a magyar nemzet elleni izgatásra használja fel, hivatalvesztéssel sújtja. Egyházkerületem országos reputatiójának tartozom azon kijelentéssel, hogy eddig hazaellenes pansláv törekvés vádja törvényszékünk előtt senki ellen nem emeltetett, és reméllem, hogy emeltetni nem is fog. Arra, hogy a panslavismus rémes kísértete gyűléseinkről végkép eltűnjék, nézetein szerint nem kell egyéb, mint az igazság pallosa és a világosság fénye, mely elől tudvalevőleg minden kisértet elpárolog. Igaz, gyűléseinken voltak és valószínűleg ezután is lesznek nemzetiségi súrlódások és vádaskodások; mert lehetetlen, hogy három nyelvű egyházkerületben, mely a Kárpátoktól le