Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Zsilinszky Mihály kerületi székfoglaló beszéde

óll dott elődeimnek diszes sorára gondolok; ha lelki szemeim elé varázslom a múltból a Radvánszkyak, a Podmaniczkyak ós Prónayak, — sa jelenből a mindnyájunk által őszintén tisztelt Fabiny Theofil halhatatlan érdemeit ós nemes törekvéseit; — és ha ezek mellett az én csekély erőmre gondolok, melyet sem egyéni kiváló érdem, sem fényes ősök dicsősége nem támogat : akkor Önök t. uraim, megértik azon aggodalomnak jogosultságát, mely e pillanatban szivemre nehezül. És ha mégis kerületem bizalmának hivó szavát magamra nézve parancsnak tekintem, ezt egyedül a mi szegény ev. egyházunk iránt gyermekkoromtól táplált igaz szeretetemnek méltóztassanek tulajdonítani. Ez a szeretet azt parancsolja, hogy a polgári közélet terén osztályrészemül jutott nehéz feladat mellett egyházam iránti kötelességek teljesítése elől se térjek ki; hanem igyekezzem méltó utódja lenni nagynevű elődeimnek, akik nehéz körülmények között készek voltak vallásukért küzdeni: néha szóval, sokszor vérrel, — szívbeli és pénzbeli áldozattal mindig. Hogy mik legyenek azon elvek, melyeket mint egyházkerületi f« lügyelő követni szándékozom, azt bátor leszek néhány rövid szóval a méltóságos ós főtisztelendő kerületi közgyűlés előtt elmondani. Talán nem lesz meglepő, ha azt mondom, hogy ez elvek nem újak; sokszor hangoztattam azokat itt e teremben, ós abban a szép nagy alföldi esperessógben, melynek bizalmából évtizeden túl viseltem a felügyelői tisztséget. A követendő iiányt kitűzték nekem : egyrészről az evangéliumon alapuló protestantismus elvei, — másrészről a hazai ev. egyház zsinati törvényei. A protestantismus elvei oly régiek, mint maga az evangeliom, melynek tanait a magok tisztaságában a reformatio állitotta vissza a keresztény hitélet zsinór mértékéül. Ezeknek az elveknek helyességót sem a haladó tudomány, sem a változó élet nem czáfolták meg, sót inkább megerősitették. Az evangeliomban hivő keresztény ember — felekezeti külömbség nélkül — ma is protestál minden szellemi és polgári zsarnokság ellen, mint a speyeri rendek protestáltak. Az igazi keresztény ember ma is ragaszkodik hitéhez, a haladás elvéhez, a gondolat és értelem szabadságához, a tudomány ós humanismus vívmányaihoz, — eppen \igy, mint azt apáink tették. A protestantismus nem új tudomány, nem új dogma, hanem új élet elv. mely az élet külömböző viszonylataiban, szabadságszeretetben, eltérő nézetek iránti türelemben, jogtiszteletben, testvériségben és igazi hazaszeretetben nyilatkozik. Egyáltalában nincs okom ezen elvektől eltérni ; sőt kötelességemnek fogom tekinteni azokat e helyen is hirdetni és a gyülekezetekben érvényesíteni. Hogy miként kelljen azt cselekednem, arra nézve utasításul fog szolgálni a zsinati törvény és azok a határozatok, melyeket Önök bölcsessége fog elém szabni; mert az ón felfogásom szerint a protestáns ev. felügyelőnek nem az a feladata, hogy saját egyéni nézeteit, vagy politikai elveit keresztül vigye, hanem az, hogy lelkiismeretes és pártatlan végrehajtója legyen a közakaratnak ; gondos őre az egyházi rendnek és védelmezője az egyház jogainak ós törvényeinek. Tudom, hogy ez nehéz feladat; tudom, hogy egyházi ós társadalmi téren felmerülő érdekharczok nehéz próbára fogják tenni elveimnek szilárdságát; de bizom az igazság erejében, bízom a szeretet, türelem és kitartás erényeiben ós bizom Önöknek bölcsességében és őszinte támogatásában. Az elvek harczától mi nem félünk. Még a sociális mozgalomban is megkülömböztetjük az elveket a rombolástól, és azoknak ténykedésétől, akik a türelmetlenség és gyűlölet fegyvereivel, a majdnem kétezer éves keresztény társadalom romjain új világrendet, új morált akarnak felállítani. Azt hiszem, ez hiú törekvés, melynek veszedelmét leginkább az evang. egyház tanainak hatása fogja elhárítani. Mennél ingadozóbb és sivárabb a kor, melyben élünk ; mennél ellentétesebb törekvések harczát tünteti fel a hanyatló század, melynek végéhez közeledünk : annál nehezebb feladata van az egyháznak, mely a tizenkilenczedik század uralkodó eszméinek elhalványulása mellett saját léteiét látja veszélyeztetve. Új eszmék és törekvések új helyzetet teremtenek. Új törvények és szabályok új kötelességeket rónak reánk. Az új viszonyok és törvények hatása alól az egyház sem vonhatja ki magát. De ón azt hiszem, hogy annak az egyháznak, melynek éltető elemét, az isteni igazságok mellett a szabadság és az önkormányzat képezte, mely tehát megszokta az eszme súrlódást és közélet szabad