Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Zsilinszky Mihály kerületi székfoglaló beszéde

<510 Méltóságos egyházkerületi felügyelő úr! A munkakör, mely méltóságod hivatásával jár, nem ismeretlen méltóságod előtt. Mint eddigelé is egy tekintélyes egyházmegye felügyelőjének, bőséges alkalma volt megismerkednie az egyház kormányzat keretébe tartozó ügyekkel. Tapasztalatból méltóztatik ismerni egyházi életünk vallási-, erkölcsi- ós anyagi viszonyait, a hiányokat és fogyatkozásokat, mikben szenvedünk, a nehézségeket, a melyekkel küzdünk, a reményeket, a melyeket szivünkben táplálunk, azt a szebb jövőt, a mely után epedünk. Jelen viszonyaink között bizony kevés a felemelő, a megnyugtató és vigasztaló egyházközségeink valláserkölcsi életében ós anyagi helyzetében. A népünkre nehezedő anyagi terhek elégedetlenséget ós vallásos közönyt szülnek, itt-ott a felekezetnélkülisóg karjaiba terelik hiveinket. Lelkészeink nagyrészének nyomasztó anyagi helyzete lohasztja az eszményiek után való törekvést, az új nemzedéket visszariasztja a papi pályáról, elannyira, hogy elaggott és munkaképtelen lelkészeink káplánok nélkül szűkölködnek. A papi fizetések létminimumig való kiegészítése csak némileg enyhíti a nagy szükséget. Nem csekélyebb nehézségekkel küzdünk a tanügy és népoktatás terén. Középiskoláink csakis állami segélyezés mellett képesek fennállani. Felekezeti tanítóképzőnk fejlesztése ós önálló berendezésére nem vagyunk képesek a megkívántató alapot beszerezni, új tanitó állomások szervezésére, új iskolák ós tanítói lakok építésére, ötödéves korpótlékok fizetésére, az országos tanítói nyugdíj alapjához való hozzájárulásra szorítja híveinket az országos törvény, s mert hogy ritka az olyan egyházközség, mely tőkével és alapokkal rendelkezik, mindezen terhek fedezése csak újabb és újabb kirovás útján eszközölhető. — Hogy mennyi zúgolódást támaszt mindez a gyülekezetekben s mily nagymérvben nehezíti az egyházi szolgálatot, azt csakis a lelkészek tudják megmondani, kiknek erélyes szorgalmazásától függ a behajtás sikere, s a kik ennélfogva gyakran valóságos végrehajtók szerepére vannak kárhoztatva. De nem folytatom tovább. Nem volt szándékom setétebb képét adni egyházi állapotunknak a valóságos állapotnál. Méltóságod előtt ismert dolgok ezek, melyek felett el-el töprengünk, olykor panaszkodunk is^ de nem csüggedünk el. bizodalmunk az Úrban van és saját erőnk érvényesítésében. Számítunk az állam támogatására is, melynek ősidőktől fogva a protestánsok hű polgárai voltak. Hogy pedig egyházviszonyaink a lehetőség határai között kedvezőbben alakuljanak, kerületünk egyházai és iskoláinak ügyét méltóságod ügybuzgó gondozásába ajánlom. Másrészről legyen méltóságod meggyőződve, hogy az egyházkerület közönsége, az egyházmegyék tisztviselői méltóságodat diszes állásában tisztelet és szeretettel környezni, hivatalos eljárásában hiven támogatni s működésére Isten áldását kérni meg nem szűnnek. Végre csekély magamat, mint ezidő szerint elnöktársát méltóságod kedvező hajlamába s jóakaratába tiszteletteljes bizodalommal ajánlom. ígéretet teszek, hogy a kerület kormányzatában előforduló minden nagyobb fontosságú kérdésben méltóságod bölcs tanácsával élni kívánok, hogy igy egyező értelem ós akarattal munkáljuk a gondunkra bízottakat s működésünk Isten előtt kedves, az egyházkerületre áldást hozó legyen. A mindenható Istennek ós a mi Urunknak a Jézus Krisztusnak a szentlélek egyességében legyen hála és dicsősség most és mindörökké Amen. Zsilinszky Mihály székfoglaló beszéde. 1898. okt. 18. Méltóságos és Főtisztelendő egyházkerületi közgyűlés ! Midőn hivatalos esküm letétele után a bányai evang, egyházkerülethez tartozó gyülekezetek bizalmából és parancsából ezt a diszes elnöki széket elfoglalom, az első érzés, mely szivemet áthatja, nem az öröm, hanem az aggodalom érzete. Bármennyire becses kincsnek tekintem hitrokonaimnak irántam ezúttal is nyilvánított bizodalmát; — bármily őszinte hálával adózom érte az ünnepélyes pillanatban, ós adózni fogok életemnek utolsó lehelletéig : mégis nehéz súllyal nehezedik lelkemre az a nagy felelősséggel járó kötelesség, melyet hitrokonaimnak ezen soha meg nem hálálható bizalma vállaimra rakott. Ha nagynevű és fényes tehetségekkel megál-