Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Stráner Vilmos. Javaslat a belmissio tárgyában

<408 tárgyalható határozottan, konkrét formában, világosan ós melegen. Az „egyszerű biblicitás" elvének a hangsúlyozása ily kérdésekben legtöbbnyire önámitás. Sok traktátus azért olyan semmitmondó, oly üres, oly közönséges és oly unalmas, mert egyáltalában semmi hitvallásra nem akarván támaszkodni, színtelen általánosságok ösvényein kénytelen bolyongani 1" Legyen a jó traktátum : 2. Igazán népies, előadására (nyelvére) úgy mint tartalmára nézve egyszerű, keresetlen, e mellett élénk s — különösen elbeszéléseknél — a való életből ellesve. A mesterkélt, természetellenes, szóval: „csinált" dolgok e téren is czóljokat tévesztik. A traktátum : 3. Nem kevésbé fontos kelléke, hogy legyen olcsó, egyelőre lehetőleg ingyen terjeszthető. Ez utóbbira lesz még alkalmunk visszautalni ; az előbbiekre nézve pedig látni való, hogy jó traktátumokat akár irni, akár csak helyesen kiválogatni is, nem oly könnyű dolog, ellenkezőleg beható, komoly tanulmányozást igényel. Ott, a hol német nyelvű vallásos iratok terjesztéséről van szó, a dolog annyiban kevésbé ütközik nehézségekbe, a mennyiben a Németországban megjelenő traktátumok java-része — de jól megjegyezzük, szintén nem minden válogatás nélkül -- a mi népünk kezébe is adható. E tekintetben különös figyelemre méltók: az „Agentur des Rauhen Hauses" Hornban, H a m b u r g mellett, a baseli : „Verein für Verbreitung christlicher Schriften," az eislebeni „0 hristl. Verein im Nördlichen Deutschland," a berlini : „Deutsche Evang. B u c h und Traktat-Gesellschaft" (Berlin — Ackerstrasse 142.), a stuttgarti: „Evang. Gesellschaft" — kiadványai. Ugyanezen társaságok kiadványai figyelmet érdemelnének magyar nyelvű traktátumok kiadásánál is, a mennyiben azok jó része magyarra volna nemcsak fordítható, hanem népünk ízlésének, szokásainak, esze járásának megfelelőleg volna a lakit ható, legalább addig, a mig az ügy kívánatos nagyszabású fellendülést nem nyer. Általában véve áll az, hogy az egész belmissiói tevékenység s igy annak éppen szóban forgó ága: a traktátus-terjesztés is, Németországban helyesebb, józanabb, egészségesebb, olyan irányt vett, a mely hozzánk — egyéb alakulásoknál minden tekintetben közelebb áll. Különben itt sem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a mint egyrészről az idegennek vakon, minden kritika nélkül való átvétele sohasem ajánlatos, másrészről a minden idegentől való, mintegy hermetikus elzárkózás — legalább addig, a mig tanulnunk kell (s azt kell különösen e^.en a téren is még sokat) — nem lehet komolyan számba vehető törekvés. Ezek előrebocsátása után javaslatom első része oda irányul: Fordítsuk a belmissió czéljaira eddig befolyt s ezután befolyó adományok egy részét (talán felét) bibliák, különösen azonban a már elősorolt szempontok szerint megválogatandó vallásos iratok beszerzésére, a mely iratok azután az egyes lelkészi hivataloknak eseíról-esetre, külön megkeresésre, a szükséghez, illetve készlethez képest, rendelkezésükre bocsáttatnának oly czélböl, hogy azokat alkalmas helyen és időben, tartalmuk szerint, aggok, betegek, iskolás gyermekek (vasárnapi iskolát vagy katekizácziót látogatók), valamint általában egyéb gyülekezeti tagok között ingyen kioszszák, vagy legalább olcsó áron terjeszthessék. De miként is mondtuk? „A bűn gyalázaujokra vagyon a népeknek." Sőt nemcsak gyalázatjokra, hanem a hogyan Luther fordítja: romlásokra. (Verderben) is. A bűn a gyök é r

k! Bánat, nyomorúsá g, könnye k, halál, romlás — ezek a gyümölcsök. Ám a belmissió nemcsak a bűn, hanem a bűn következményei ellen is folytat küzdelmet! S ez — hogy úgy mondjam — a szeretet ós irgalom különös értele m ben vett cselekedeteiben, testileg-lelkiíeg betegek, nyomorékokkal stb. szemben történik, a mi ismét különösen a diakon is sa ügyben jut legmagasztosabb formában érvényre. Már volt alkalmunk röviden utalni arra, hogy a diakonissa-ügy — mint általában az egész belmissió ügye — oly régi, mint maga a kereszténység, hogy ezen ügy is, későbbi századokban háttérbe szorulván, részben téves irányzatot vévén, tulajdonképen csak e század első felében nyert megújítást Fliedner Tivadar, Is-