Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Stráner Vilmos. Javaslat a belmissio tárgyában

<497 Utalunk különben ama bámulatos eredményekre, melyeket e tekintetben a külföldi traktát us — társaságok felmutatnak. A traktátus-ügy keletkezése úgyszólván összeesik a reformáezió kezdetével. Luther 95 tétele s utóbb egyes kisebb iratai voltak az első traktátumok, melyek gyors szárnyakra kelve — bejárták az egész keresztény világot. Az első társaság, mely vallásos iratok czéljából alakult a Baselben székelő, (később — legalább eredeti alakjában — megszűnt : „Deutsche Christenthums-Gesellschaft" (1780.) Ma már a Németországban efféle társaságok — melyek legfőbbjeiről még alább szó lesz — valóságos hálót képeznek s óriási tevékenységet fejtenek ki. Bámulatos az a haladás, melyet az ügy, különösen az utolsó 50 év alatt, elért. Wichern egy emlékiratában (1848 ) alig egy tuczat, „Vasárnapi Újság"-ot emlit s mint valami különös dolgot emeli ki, hogy azok egyike már 4000 példányban jelenik meg, ma az ilyféle lapok százezrek számra terjesztetnek, ama sok ezer filléres predikáczió mellett, a mely vasárnaponként egész Németországban oly sokaknak az istenitiszteletet pótolja. Még régibb keletű és nagyobb terjedelmű az angol t r a k t á t u s-társaságok keletkezése és munkássága, a melyek legnagyobbika is. mét a munkásságát, úgyszólván, az egész keresztény világra kiterjesztő s 1799-ben megalakult, nagy: „Vallásos iratokat terjesztő Társaság" („Religions Tract-Society.") Bár csak röviden érinthetjük, nem hagyható teljesen emlités nélkül, hogy ezen utóbb nevezett társasággal már az ismert nevű Wim mer felső-lövői lelkész összeköttetésben állott. Az 1836-tól 184 3-ig terjedő időben ő egyedül több mint 10 0,000 vallásos iratot terjesztett. Az 1848-iki szabadságharcz magyarországi s igy ez irányú tevékenységének is véget vetett. Ez az ügy különben magában véve egészen külön tanulmány ós előterjesztés tárgyát képezhetné s mi itt hadd szorítkozzunk a különböző tartalmú traktátumok csoportosítására, azok legfőbb kellékeinek elósorolására. A vallásos iratokat, vagy traktátumokat tartalmuk szerint három főcsoportra oszthatjuk és pedig: 1. épi tő, 2. tanitó és 3. elbeszélő tartalmú iratokra. Az első helyen emiitettekhez sorolhatók ama filléres prédikácziók, melyek vasárnaponként aggok, betegek és egyéb nehezen megközelíthető egyháztagok részére adatnak ki. — Vegyes tartalmúak, de mindenesetre a traktátumokhoz tartoznak a vallásos erkölcsi irányú hetilapok, naptárak stb. De ne feledjük, hogy nem minden traktátum alkalmas is a terjesztésre. S itt figyelemre méltó elvül kell felállítanunk, hogy egyrészt minden traktátum — mielőtt kiadásra kerül —• tartalmára, szellemére, irányára nézve a legszigorúbb s leglelkiismeretesebb vizsgálat, vagy bírálat alá veendő ; a mint azután másrészről egyáltalán nem volna szabad traktátumot terjeszteni, a melyet az ember előbb maga nem olvasott, — ellenkező esetben jót akarva rosszat érhetünk el s esetleg egészségtelen szellemnek, sőt egyenesen veszélyes tévelygéseknek nyithatjuk meg az útat. Ezen megjegyzéssel pedig nemcsak az u. n. angolos-methodistikus irányú, a mi viszonyainknak, a mi népünk gondolkozásmódjának, értelmiségének, Ízlésének stb. s legtöbb esetben egyáltalán meg nem felelő traktátumokra czélzok, hanem különösen azon u. n. „vallásos" iratokra is, melyeknek tartalma, iránya, szelleme minden, csak — nem igazán vallásos. Talán nem tévedünk, ha igazán helyes irányú, egészséges szellemű vallásos iratokra nézve a következő fő kellékeket állítjuk fel. Legyen a vallásos irat: 1. Olyan, a mely olvasóinak valósággal „Életnek kenyerét" nyújtja, egész tartalmában, szellemében az igaz, hamisítatlan evangeliomú keresztyénség örök alapelveit, a Szentírásban s ennek alapján hitvallásainkban letett üdv tanait hozza kifejezésre s ilyfonnán eszközévé válhasson az igaz keresztyén élet belső ápolásának ós külső gyakorlásának. Már az elmondottból önkényt következik, hogy a traktátumoknak felekezeti jelleggel kell birniok, felekezeti jelleg alatt persze sohasem értve a más felekezetiek elleni izgatást, vagy türelmetlenséget, csak „megtartását annak, a mi nálunk vagyon, hogy senki el ne vegye a mi koronánkat." (Ján. jel. 3, 11.) Igen helyesen jegyzi meg erre nézve Osiky Lajos már többször idézett „belmissiói leveleidben : „A keresztyénben több kérdéseire nézve a felekezeti különbség csakugyan nem jöhet tekintetbe, de más oldalról több kérdés csak a saját hitvallás szilárdan megtartott álláspontjáról