Evangélikus Egyház és Iskola 1898.
Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Stráner Vilmos. Javaslat a belmissio tárgyában
<496 dekrôl s már megkonfirmált ifjúságról való gondoskodást (gyermek-menhelyek, óvodák, tanonczés ifjúsági egyesületek stb.), továbbá a felnőttekkel szemben kifejtendő tevékenységet (munkás kolóniák, iszákosok asyluma, magdalénum stb.) — Az egyház érdekeinek előmozdítását czélzó munkássághoz tartozik : a diaspora gondozása, kivándorlók, hajósok stb. közötti missió, községi diakonia, (G-emeindepflege) vasárnap megszentelésére, szentirás és vallásos iratok terjesztésére irányuló tevékenység. — Az állam érdekét szolgáló munkássághoz tartozik végül: a rabok, árvák, elzüllöttek. testi s lelki nyomorékok, betegek, sebesültek (háború idején) és szegények gondozása. Ennél szebben s tán helyesebben is csoportosítja Seyfarth a belmissiói tevékenység fentebb már érintett ágazatait, midőn beszél 1. a megóvó, 2. megnyerő, 3. a megmentő szeretet munkáiról. Természetes, hogy ezen előterjesztés aránylag szűk kerete a belmissió ezen elősorolt különböző — s részben a mi viszonyaink keretébe be sem illeszthető — ágainak egyenkénti, bővebb ismertetését nem engedi meg Látni való azonban, hogy a „belmissió" igen gazdag, sokat magába ölelő, tág, tehát igen általános fogalom. — Ha mi már most ezen általánosságban maradunk, félő, hogy az általánosságban a dolgot magát elveszítjük! Nem volna-e inkább czélhoz vezető, nem volna-e könnyebb az ügy iránti érdeklődést gyülekezeteinkben felkelteni, ha az általánosból valami speciálist kiragadnánk, a belmissió egyes, b i z oayos ágainak különös művelését, ápolását tüznők ki feladatunkul? Erre nézve immár bátorkodom következő javaslatot előterjeszteni: „Az igazság felmagasztalja a nemzetséget; a bűn pedig gyalázatjokra vagyon a népeknek" (Példab. 14. 34.) ez az, a mit minden belmissiói munkásságnak szorosan szem előtt kell tartania. — „A bűn gyalázatjokra vagyon a népeknek.'- — Legközelebb fekvő, legsürgősebb, legfontosabb kötelessége, feladata a belmissiónak a bűn ellen való küzdelem. — Ebben különbözik a belmissió az u. n. humanitárius irányú törekvésektől, hogy t. i. amaz az embert mint bűnös s azért a megváltásra szoruló, de másrészt megváltásra képes egyént veszi tekintetbe, épp azért nemcsak külső, mulandó eszközökkel, segélylyel igyekszik rajta segíteni, hanem — s azért is belmissió — a belső emberre kíván hatni, őt mindenekelőtt a bűnnek hatalmából, nyomorúságból törekszik megmenteni. — Üdvözítőnk, isteni mesterünk, a legnagyobb paedagógus, példája szerint, a ki ama gutaütött emberhez először is igy szól: „Bizzál fiam, megbocsáttatnak néked a te bűneid!" (Luk. 9. 2.) s csak azután igy: „Kelj fel, vedd fel a te ágyadat és eredj házadhoz." (u. o. 6-ik-vers.) Itt a kirivó ellentét a socialistikus és keresztyén szellemű törekvések között is. — Amazok a társadalmi bajok, visszásságok megszűnésétől várják az egyén erkölcsi javulását; emezek megfordítva az egyén vallásos és erkölcsi megújhodásától, megszentelődésétől remélik a társadalmi bajok, ellentétek megszűnését, kiegyenlítését, vagy legalább javulását, enyhülését. „A bűn gyalázatjokra vagyon a népeknek!" Itt kell tehát munkásságunkat megkezdeni s főfeladatunk az, hogy a bűnösöket ahhoz hozzuk közelebb, ki őket — mint mindnyájunkat — a bűntől megváltotta s ez — a hivatalos igehirdetésen kivül s a mellett — a szent írás és vallásos iratok, u. n. traktátumok terjesztése által is történik. — Ez a belmissiói munkának egyik legfontosabb ágazata. Bizonyára felesleges külön bizonyítani, hogy épp a mi korunkban, a mely úgyszólván mindenki, a ki csak olvasni tud, olvasni akar is, a sajtó termékeinek terjedése által mily óriási befolyást lehet gyakorolni a nép, valamint általában a társadalom minden rétegeiben, az érzelmek, gondolkozásmód, az egész világnézet, szokások és erkölcsök akár hasznos és helyes, akár káros, vagy helytelen irányítására. — S ha csak helyeslésünkkel találkozhatik, a mi a nagy „Angol Traktátus társaság" egyik (1892.) jelentésében áll: „Képesíteni valakit arra, hogy olvasson, a nélkül, hogy lelke javának előmozdítására alkalmas vallásos olvasmányokról is gondoskodnánk, csak részleges s szinte kétséges jótétel valamely ország népével" 8) — úgy alig lehet eléggé hangsúlyoznunk, alig lehet elég szorgalommal, odaadással arra törekednünk, hogy népünket e tekintetben kellő mennyiségű és minőségű táplálékkal ellássuk. e) Csiky L. i. m. Prot. Szemle V. évf. 1. füz.
