Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Stráner Vilmos. Javaslat a belmissio tárgyában

<495 és irgalmasság cselekedeteinek szakadatlan lánczolata, a mely szeretete megváltói halálában éri el a maga tetőpontját, legtökéletesebb megvalósulását, mert „nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki az ő életét adja az ő barátaiért" (Ján. 15. 13.) és „ezen esmérjük a szeretetet, hogy a Krisztus az ő életét adta mi érettünk; nekünk is azért adnunk kell ami életünket a mi atyánkfiáért (I. Ján. 3. 16.) Az nem lehet, hogy mi csak azon megmérhetetlen becsű jogokat, azon kimondhatatlan boldogságot és üdvösséget élvezzük, amit e szeretet nekünk ölökre megszerzett s ne akarnók szent örökségnek tekinteni ama kötelességeket is, melyeket ugyanez a szeretet elénkbe szab. — Hisz ő példát hagyott nékünk, hogy az ő nyomdokit kövessük s parancsa ez: „A mint én szeretlek titeket, úgy szeressétek ti is eg)

7mást" (Ján. 13. 14.) — „Legyetek irgalmasak, mint a ti Atyátok is irgalmas" (Luk. 6. 36.) A keresztyén ember ismeri minden földi nyomorúság, baj, bánat, köny, szükség, insóg jelentőségét az irgalmas mennyei Atya háztar. tásában ; — tudja hol feküsznek annak legmélyebb gyökérszálai ; — érzi azért azt is, hogy mindennek e tökéletlen, bűnös világból való — úgy mondjam; eltüntetésére nincsen emberi hatalom, emberi intézmény, — de tudja, érzi azt is, hogy van igenis egy hatalom a földi nyomorúság enyhitésére: a szeretetnek hatalma, a melynek gyenge, törékeny eszközeivé persze ismét nem mi magunk tehetjük magunkat, csak maga a szeretetnek hatalma. — Ezért — ez utóbbit szem előtt tartva — a szeretet gyakorlását czélul kitűző belmissiói tevékenység nem is térhet le soha a „sola fide" evangólioini elvéről, ezen alapot meg nem ingathatja, hacsak saját létalapjában meginogni nem akar. — Nem szabad felednünk, hogy a szeretet éppoly kevéssé érdem, mint a hit, melyből folynia kell, — ha igazi szeretet akar lenni —- ama mondás szerint: „A hit a szeretetnek anyja I" De vajon méltó okunk van-e panaszra? Nem találkozunk-e itt is, amott is igaz szeretetnek és irgalmasságnak jeleivel ? Óh — Istennek legyen érte hála és dicsőség — vannak még nemes szi. vek, a melyek meleg szeretetben dobognak az embertársak jóvoltáért Î Sokan sokat tesznek (persze még távolról sem elegen és eleget), nyilvánosan, vagy titokban az irgalmas szeretet szolgalatában. — De ezen egyes cselekedetek esócseppekh e z hasonlítanak, melyek a száraz homokban elenyésznek s a melyeket ép azért szűkebb s rendezett medrekbe kell gyűjteni, hogy azon erő birtokába jussunk, a mely egy szerves és czéltudatosan működő egészet mozgásba hozni képes. — Ezen egyes cselekedetek egy-egy horoghoz hasonlíthatók, a melylyel lehetséges ugyan itt-ott egy veszendő lelket megmenteni, az Úrnak megnyerni: de hogyha „nagy sokaságot akarunk berekeszteni" (Luk. 5. 6.) kell, hogy az egyes kezek egymásba fogózva, mintegy hálót képezzenek, melylyel azután — Isten nevében, az ő parancsára, bizva az ő erejében, az ő segítségében, a mélyre vihetjük a hajót, hogy hálónkat levessük ! Ez az, a mi a belmissiót, mint organizált tevékenységet teszi szükségessé. Mindezeket komolyan mérlegelve, egyházmegyénk néhány évvel ezelőtt (1895) felkérte az egyes lelkészeket, hogy gyülekezeteik figyelmét és áldozatkészségét ezen szent és fontos ügyre, az Isten országában való munkálkodás ezen kiváló jelentőségű feladatára felhívják s évenként e czélra templomi offertoriumot is rendezzenek. E határozat értelmében egyházmegyénk egyes gyülekezetei hoztak is azóta a belmissió oltárára kisebb-nagyobb áldozatokat.- — Ámde ennél több azután nem is törtónt I Pedig, a kik e szent ügyet a szivükön hordozzák, azoknak be kell látniok, érezniök, hogy ez magában véve ugyancsak édes-kevés s ez által tulajclonképeni czélunkat ugyancsak kevéssé közelitettük meg. Talán lehetséges az ügy ezen szünetelésének, stagnátiójának legfőbb okára rámutatnunk s ilyformán annak újabb, az eddiginél kedvezőbb lendületet adnunk. A belmissió — ott, a hol az legfőbb virágzásának örvend — manapság kis mustármagból hatalmas fává növekedett, „melynek ágaira az égi madarak szállanak ós fészket raknak. " Legyen szabad erre vonatkozólag csak rövid áttekintő képet nyújtanom: Schäfer: „Die innere Mission in der Schule" czimű többször idézett munkájában a belmissiói munkásság különböző ágazatait három szempont szerint csoportosítja, a szerint, a mint a munka: 1. a család, 2. egyház, 3. az állam érdekében történik. — Az elsőhöz sorolja a kisde-