Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Stráner Vilmos. Javaslat a belmissio tárgyában

<494 nézve semmi befolyást sem akar a szerkesztésre gyakorolni. Engem hivott fel arra, hogy megtartván szerkesztői teljes függetlenségemet, közöljem a hivatalos közleményeket a mostani lapban, nyomassam azt Budapesten s bizzak meg ott valakit képviseltetésemmel. Meggyőződésem szerint ez is végrehajthatatlan. Budapesti társam eljárásáért én nem vállalhatok vaktában felelősséget; lapot távolból nem lehet szerkeszteni, de czikket, hirt Budapestről is, másunnan is lehet elküldeni a szerkesztőhöz ; az pedig az olvasónak teljesen mindegy : hol történik a lap gépi előállitása, nyomása. A bizottság tervének nagy pénzügyi akadálya és hiányai is Tannak. Ezeket előre bocsátva, bátor vagyok ajánlatomat megtenni. Nem új lapra, hanem jó és olcsó lapra van egyházunknak szüksége. Ne áldozzék az egyház semmi hatósága új lap alapitása által, a meglevőnek megbuktatása végett, szükségtelen, bizonytalan, haszontalan kisórletre, — hanem gyámolitsa, erősitse inkább a meglevőt, az ..Evang egyház és iskolát" évenkint 800 forinttal s én ennek fejében leszállítom az előfizetés diját 6 forintról 4 forintra; ha azon felül az egyházi irodalom pártolása czimén adhat néhány száz forintot : azt én utolsó fillérig a munkatársak tiszteletdijára fordítom és nyugtákkal elszámolok róla. Magam számára ezen módon egy fillért sem kérek és kapok, hanem a segély voltakép az előfizető lelkészeknek ós munkatársaknak jutna. Ezen módon gyámolitaná az egyház az ev. irodalmat, lehetővé tenné a szegényebb lelkészeknek is, hogy a lap olvasása által az evang. közvélemónynyel folytonos érintkezésben maradjanak, s némi. bár csekély mértékben, jutalmazná az írók fáradozását is. A hivatalos közleményeket, körleveleket, a melyek legalább egy-egy kerületet érdekelnek, ingyen is örömest felveszem a lapba, s a nyomdász igen jutányos áron készit róluk lenyomatot, a mit a püspöki hivatal minden lelkésznek megküldhet, s a kézi másolást nólkülözhetővé teszi. Ajánlatomat a méltóságos Egyetemes felügyelő úrnak s a pénzügyi bizottságnak jóakaró figyelmébe ajánlva, igaz tiszteletem nyilvánítása mellett maradok stb. VERES JÓZSEF. Javaslat, melyet a belmissíó tárgyában a vasi felső evaag. egyházmegye papi értekezletének megbízásából ugyanazon egyházmegye 1898. július 7-én tartott közgyűlése elé s ennek megbízásából kiegészített s bővített alakban a dunántúli evang. egyházkerület lelkészi egylete elé terjesztett. Stráner Vilmos pinkafői lelkész. (Folytatás ós vége.) Isteni megváltónk élete, tanai, cselekedetei képezik erre nézve a legszentebb parancsot, mely elől nem szabad, nem lehet kitérnünk. — „Elmenvén mondjátok meg Jánosnak, a melyeket láttatok és hallottatok, hogy a vakok szemeik világát vészik, a sánták járnak, a bélpoklosok megtisztulnak, a siketek hallanak, a halottak feltámadnak és a szegényeknek az evangelium prédikáltatik." (Luk. 7. 22.) igy felel Urunk keresztelő János tanítványainak, kiket az ő hozzá küldött, azon kérdéssel : „Te vagy-e az, a ki eljövendő vala, vagy mást kell várnunk?'' S valósággal nem úgy volt-e ? Vajon nem könyörült-e az éhező népen és minekutánna bőven tartotta vala Életnek kenyerével: az ő igéjével: ,.mikor látta volna a sokaságot, könyörületességre indula rajtok" ós monda: „A sokaságot igen keserülöm, mert immár harmadnapja, hogy velem vágynák és nincsen mit egyenek és nem akarom őket éhen elbocsátani, hogy az úton el ne fogyatkozzanak." (Máté 15. 82.) Vajon nem kérdezte-e az út melleit ülő vak koldusokat: „mit akartok, hogy cselekedjem veletek?" ,.és könyörülvén rajtok, illeté az ő szemeiket és mindjárt megnyilatkozának az ő szemeik?" (Máté 20. 32. 34.) nem szólt-e igy ama siketnémához: „Effata, azaz: nyilatkozzál meg!" (Márk 7. 34.); a gutaütötthöz : ,.Kelj fel, vedd fel a te ágyadat ós eredj házadhoz" (Máté 9. 6.); a bélpokloshoz: „akarom tisztulj meg!" (Máté 8. 2.); a megszomorodott szülői sziveknek vigaszára nem mondta-e az ő „Talitha kumi" ját (Márk 5. 41.); nem „fogadta-e magához a bűnösöket ós velük együtt evett (Luk. 15. 2.) s ama bukott, bűnös asszonyhoz nem szólt-e igy: „Eredj el és többé ne vétkezzél!" (Ján. 8. 11.?) Óh igen, hisz „azért jött az embernek fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett vala" (Luk. 19. 10.) s az ő egész élete a sze-