Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Bierbrunner Gusztáv. A kor színvonalán

<434 mit akarnak a görög és mit a nagyhatalmasságok Krétán. Még komolyabb az Ítélet akkor, lia valaki szaktudósi hivatalt visel és be tudják neki bizonyítani, hogy szaktudományának mai fejlettségéről, legújabb vívmányairól tüzetes tudomása nincsen. Ez csakugyan nem áll a kor színvonalán. Legsúlyosabb az itélet azonban azon esetben, midőn egy egész testületről, a mely szellemi téren működni hivatva van, azt mondják, hogy nincsen miveltségi arravalósága, hogy egy tudományos előmenetelét fejlesztő szaklapot teremtsen. Es most tekintsünk el minden mástól és vizsgáljuk, hogy mi, protestáns papok — mert hiszen rólunk van szó — megütjük-e a mértéket, melyet a kor színvonalán való állásnak felsorolt négy kategóriája a mivelt embertől megkövetel? A mi a társalgási, a fesztelen és tetsző szalonforgolódást illeti, kész vagyok részemről minden habozás nélkül bevallani, hogy e tekintetben sokan közülünk a kellőképen kifejlett gyakorlattal nem birnak. Papjaink többje szegénysorsú szülők gyermekei, tanulásuk ideje alatt ismét szegény házakban laktak s vagy itt. vagy a tápintézetben étkeztek s igy azt a finom társalgási csiszoltságot, melyre manapság oly nagy súlyt fektetni szokás, meg sem figyelhették. A ruházkodási thema pedig, hogy divatszerűen oldassék meg, vajmi gondteljes egy szegény falusi protestáns papra nézve. Itt a legjobb számolási irón sem segithet. Ha a négy évszakhoz illően szalonképes öltözetben kivánná valaki papjainkat látni, bizony legtöbbjétől lehetetlen dolgot kivánna, mert ez esetben a papnak csak saját személyi ruházkodására évenként körülbelül 200 frtra volna szüksége. Elismerem, hogy e tekintetben például a róm. kath. papság gyakorlottabb és tehetősebb nálunknál. A klerikusok a szemináriumokban neveltetnek, hol magaviseleti ügyességben is gyakoroltatnak ós a reverenda mindig imponálóbb egy hat éves kopott kabátnál s mindig friss is lehet, mert nincs nő ós gyermek, kiknek szintén ruhára van szüksége. Megjegyzem azonban, hogy azért prot. papi uniformist nem óhajtok, mert egyházunkban nem létezik klérus és laikus, s mert minden kath. szinezettől irtózom. Átmegyek a szellemi kor színvonalra. Állanak-e papjaink az általános műveltség tekintetében a kor szinvonalán? Dölyf és önámitás nélkül állítom, hogy itt nagyobbat nyomunk a latban, mint a többi hitfelekezetek papjai. Ez távolról sem akar sértés lenni, hanem iskoláinknak természetes folyománya. Nálunk nem fordul elő tudomány vagy tantárgy, mely átok alá esnék. Mi a szentírás utasitása szerint mindent vizsgálunk és a jót megtartjuk. Ritka eset, hogy nálunk tudományos elfogultságra akadjon az ember és manapság majdnem minden helységben már létezik olvasó-egylet, a hol az ember a meglevő lapokból tájékozást szerezhet magának a világ folyásáról, ha maga, szegénysége miatt, külön nem is járathat napilapokat. De hát — ós ez reánk nézve a legfontosabb — hogy áll a dolog a szaktudományi képzettség tekintetében ? Itt a kor színvonalán áll-e papságunk? Gondolom, itt is habozás nélkül mondhatom, hogy igen. Es pedig annál inkább, mert nálunk a theologiai tanítás nem szenved azon rideg egyoldalúságban, mely a róm. kath. egyházban a suprema lex. Tovább képzésre pedig, ha egyesek nem is mindig, hát esperességi egyletek révén járatunk külföldi theologiai folyóiratokat és szaklapokat. Nem akarok dicsekedni, de mi a bács-szerémi esperessógben ezt úgy tesszük s van esperességi könyvtárunk is. A lapokból megtudjuk, hogy mily különféle áramlatok léteznek a theologia terén a külföldön is. Nem lehetne csodálkozni, ha a róm. kath. papság nem csak általános műveltségi, hanem theologiai szaktudományi képzettség tekintetében fölebb állana nálunknál, mert ezt csakugyan tehetné, miután megélhetési gondja vajmi ritka s családi gondok alól fel van mentve s igy egészen a tudománynak és miveltségi előmenetelnek: szentelhetné életét. A magas klérus olykor i brillirozása sem változtat állításomon. Gazdag sinecurákban élve, ideje van a külföldi irodalom termékeit olvasni s azokból valami világra szóló gondolatot egy diszes beszédre felhasználni, mely aztán a napilapokban mennyeket verdeső dicséretek kíséretében napvilágot lát. A mi főpapjainknak sorsa nem hasonlítható össze a róm. kath. kléruséval. Ezek valódi napszámosai a Krisztus szőlőjének. Főpásztori teendőik mellett rendes lelkészi állásuk munkáját is kell végezniök. Mindamellett számos egyházi vagy gyűlési beszédjük felér egy a szt.-lászló-társasági gyűlésen hallható beszéddel. S ha visszapillantunk superintendenseink sorára, az ő tudományosságuk