Evangélikus Egyház és Iskola 1898.
Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Schäfer János. A boszniai ág. hitv. ev. és ev. ref. hitv. egyházakról
40 jobblétre szóllitott az Úr. A Walent Ármin halálával árvaságba jutott egyház f. évi augusztus hó 8-án ismét lelkészt választott Zwernemann Gusztáv lelkészjelölt személyében, ki már egy év óta Bécs környéke diaszpórájában működött, ezen választást 3 hó multával megerősítették s az új lelkész november hó közepén hithű kedves fiatal nejével — ki szintén bécsi — megérkezett községébe ; legelőször beutazta az egész kerületben szétterjedő diaszpóráját ós november hó 28' án az új lelkész beiktatását ünnepelte a b a n j a i u k a i község. Az ünnepélyhez, melyet a bérelt, de igen méltóan elkészitett teremben tartottak, a hatóságokat s felekezeteket mind meghivták s megjelentek : L a z a r r i n i báró, a kerület elöljárósága, Lovretics tábornok, a katonai vasutak igazgatója, az összes tesiületek 1—1 képviselője és a két izr. rabbi is. A község részéről nemcsak a városi község tagjai, hanem a leányegyházak, valamint a legtávolabbi diaszpóra preszbiteriumjainak képviselői is megjelentek Tanitó és kántor hiányában az éneklést Herr, mann bibliaárus presbiter vezette. Bevezetésül szolgált a „Maradj meg kegyelmeddel" kezdetű, minden alkalomra illő gyönyörű ének. Azután Schäfer lelkész megtartotta az oltári istenitiszteletet és miután az újonnan választott papot JRau Artúr dohánytözsdei hivatalnok, mint egyházgondnok, néhány szivélyes szóval üdvözölte, miközben átadta a kormánynak a választást helybenhagyó leiratát, Schäfer lelkész, mint legidősebb paptárs ezen országokban, beiktató beszédét tartotta Ján. evang. III. részének 29. és 30-ik verse alapján, melyben Banjaluka községet menyasszonyul, a Megváltót Jézus Krisztust vőlegényül, ós a vőlegény barátjául a papot, a község pródikátorját állította oda, a ki tanulása egész ideje alatt hallgatta a vőlegény szavát, a kinek öröme most beteljesült, hogy közvetíthet menyasszony és vőlegény közt, a kinek azonban fogynia kell, hogy a vőlegény növekedjék a menyasszony előtt. Es miután a beiktatandónak szeme elé állította a különös nehézségeket, melyek ezen országokban és nevezetesen ezen községben is, a hol a hitsorsosok annyi idegen vallás között annyira szétszórtan és elhagyatottan élnek, a lelkészi hivatallal járnak, befejeződött a beiktatás kéz-feltevés ós kétszeri testvéri csókkal. Most a „Jézus bűnösöket ... ." kezdetű ének eléneklése után Zwernemann lelkész a szószékre lépett, és Ján. evang. XXI. 15—17. alapján hivatalfoglaló szónoklatát tartotta, melyben kimutatta, hogy a Krisztus szolgálatába lépő s a nyáját legeitetőnek mily kimondhatatlan szeretetre van szüksége. A kitűnő theologiai képzettségről ós mély hithűségről tanúskodó prédikáczió után a főének utolsó versét énekelték, mire a beiktatott lelkész az oltár elé lépett s legelőször mondotta gyülekezetére Áron áldását, a mivel a szép lélekemelő ünnep befejeződött. Ezután következtek a jelenlévők gratulácziói. A katli. püspök is küldötte a községnek legjobb kivánatait titkárával. Délben 1 órakor bankett volt, melyen az első tósztot Schäfer lelkész császárunk és királyunk ő Felségére mondta, a kinek magas személyében most az okkupált tartományok is a haza atyját tisztelik; azután ő nagyméltóságára Kállay miniszterre, kinek zseniális kezdeményezése s fáradhatatlan tevékenységének köszönhető ezen tartományok az egész világ előtt bámulatos s a szomszéd országoktól irigyelt előhaladása, és a bosznyák-herczegovinai kormányra, melynek lojalitásán alapszik az alig 5000 léleknyi bosznyák ág. h. evang. és ev. ref. hitv. egyház eddig kivivott sok kitűnő eredménye, — mely tósztok a jelenlévőktől nagy lelkesedéssel fogadtattak. Nagy örömmel fogadták Eau Artúr felköszöntőjét az installált lelkipásztorra, kiben az oly régen árván lévő hitközség minden tagjától szeretve tisztelt s a hatóságoktól és más hitüektől is elismert pásztort és méltó vezért látja. Elénk tetszésben részesültek a tisztekből és hivatalnokokból álló tevékeny preszbiteriumra. Schäfer lelkészre s a jelenlévő 2 papnéra mondott felköszöntők. A következő napon Zwernemann testvérrel a kerületi elöljárónál, a tábornoknál és a kath. püspöknél tisztelegtünk, a mikor is kiváltképen az első, ki különösen sokat tehet érdekünkben, megígérte, hogy állandó jóakarattal lesz az evangelikus ügy iránt, a mit avval is nyilvánított, hogy a kormány egy rendeletét mutatta elő, melyben az az ő indítványára megígérte, liogy ha az evang. község összehozta az imaház és paplaképitéshez szükséges 9000 frtnyi tőke felét, a többit a kormány fedezi ! A harmadik napon ezen Boszniában szépség tekintetében második helyen álló városból azon tudattal távoztam, hogy az Úr ismét megáldotta ezen hitközséget, mert hithű derék pásztort kapott, van buzgó, a lelkészt mindenben támogató preszbiteriuma és a község számíthat a leghathatósabb jóakaratra a helyi hatóságoktól fel a