Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Schäfer János. A boszniai ág. hitv. ev. és ev. ref. hitv. egyházakról

40 jobblétre szóllitott az Úr. A Walent Ármin ha­lálával árvaságba jutott egyház f. évi augusztus hó 8-án ismét lelkészt választott Zwernemann Gusztáv lelkészjelölt személyében, ki már egy év óta Bécs környéke diaszpórájában működött, ezen választást 3 hó multával megerősítették s az új lelkész november hó közepén hithű kedves fiatal nejével — ki szintén bécsi — megérkezett köz­ségébe ; legelőször beutazta az egész kerületben szétterjedő diaszpóráját ós november hó 28' án az új lelkész beiktatását ünne­pelte a b a n j a i u k a i község. Az ünnepély­hez, melyet a bérelt, de igen méltóan elkészitett teremben tartottak, a hatóságokat s felekezeteket mind meghivták s megjelentek : L a z a r r i n i báró, a kerület elöljárósága, Lovretics tábornok, a katonai vasutak igazgatója, az összes tesiületek 1—1 képviselője és a két izr. rabbi is. A község részéről nemcsak a városi község tagjai, hanem a leányegyházak, valamint a legtávolabbi diaszpóra preszbiteriumjainak képviselői is megjelentek Tanitó és kántor hiányában az éneklést Herr, mann bibliaárus presbiter vezette. Bevezetésül szolgált a „Maradj meg kegyelmeddel" kezdetű, minden alkalomra illő gyönyörű ének. Azután Schäfer lelkész megtartotta az oltári istenitisz­teletet és miután az újonnan választott papot JRau Artúr dohánytözsdei hivatalnok, mint egyházgond­nok, néhány szivélyes szóval üdvözölte, miközben átadta a kormánynak a választást helybenhagyó leiratát, Schäfer lelkész, mint legidősebb pap­társ ezen országokban, beiktató beszédét tartotta Ján. evang. III. részének 29. és 30-ik verse alap­ján, melyben Banjaluka községet menyasszonyul, a Megváltót Jézus Krisztust vőlegényül, ós a vő­legény barátjául a papot, a község pródikátorját állította oda, a ki tanulása egész ideje alatt hall­gatta a vőlegény szavát, a kinek öröme most be­teljesült, hogy közvetíthet menyasszony és vőle­gény közt, a kinek azonban fogynia kell, hogy a vőlegény növekedjék a menyasszony előtt. Es mi­után a beiktatandónak szeme elé állította a külö­nös nehézségeket, melyek ezen országokban és nevezetesen ezen községben is, a hol a hitsorso­sok annyi idegen vallás között annyira szétszórtan és elhagyatottan élnek, a lelkészi hivatallal járnak, befejeződött a beiktatás kéz-feltevés ós kétszeri testvéri csókkal. Most a „Jézus bűnösöket ... ." kezdetű ének eléneklése után Zwernemann lel­kész a szószékre lépett, és Ján. evang. XXI. 15—17. alapján hivatalfoglaló szónoklatát tartotta, melyben kimutatta, hogy a Krisztus szolgálatába lépő s a nyáját legeitetőnek mily kimondhatatlan szeretetre van szüksége. A kitűnő theologiai kép­zettségről ós mély hithűségről tanúskodó prédiká­czió után a főének utolsó versét énekelték, mire a beiktatott lelkész az oltár elé lépett s legelőször mondotta gyülekezetére Áron áldását, a mivel a szép lélekemelő ünnep befejeződött. Ezután követ­keztek a jelenlévők gratulácziói. A katli. püspök is küldötte a községnek legjobb kivánatait titká­rával. Délben 1 órakor bankett volt, melyen az első tósztot Schäfer lelkész császárunk és kirá­lyunk ő Felségére mondta, a kinek magas szemé­lyében most az okkupált tartományok is a haza atyját tisztelik; azután ő nagyméltóságára Kál­lay miniszterre, kinek zseniális kezdeményezése s fáradhatatlan tevékenységének köszönhető ezen tartományok az egész világ előtt bámulatos s a szomszéd országoktól irigyelt előhaladása, és a bosznyák-herczegovinai kormányra, melynek lojali­tásán alapszik az alig 5000 léleknyi bosznyák ág. h. evang. és ev. ref. hitv. egyház eddig kivivott sok kitűnő eredménye, — mely tósztok a jelen­lévőktől nagy lelkesedéssel fogadtattak. Nagy öröm­mel fogadták Eau Artúr felköszöntőjét az instal­lált lelkipásztorra, kiben az oly régen árván lévő hitközség minden tagjától szeretve tisztelt s a ható­ságoktól és más hitüektől is elismert pásztort és méltó vezért látja. Elénk tetszésben részesültek a tisztekből és hivatalnokokból álló tevékeny presz­biteriumra. Schäfer lelkészre s a jelenlévő 2 papnéra mondott felköszöntők. A következő napon Zwernemann testvérrel a kerületi elöljárónál, a tábornoknál és a kath. püspöknél tisztelegtünk, a mikor is kiváltképen az első, ki különösen so­kat tehet érdekünkben, megígérte, hogy állandó jóakarattal lesz az evangelikus ügy iránt, a mit avval is nyilvánított, hogy a kormány egy rende­letét mutatta elő, melyben az az ő indítványára megígérte, liogy ha az evang. község összehozta az imaház és paplaképitéshez szükséges 9000 frt­nyi tőke felét, a többit a kormány fedezi ! A harmadik napon ezen Boszniában szépség tekintetében második helyen álló városból azon tudattal távoztam, hogy az Úr ismét megáldotta ezen hitközséget, mert hithű derék pásztort ka­pott, van buzgó, a lelkészt mindenben támogató preszbiteriuma és a község számíthat a leghatha­tósabb jóakaratra a helyi hatóságoktól fel a

Next

/
Thumbnails
Contents