Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Mayer Endre. Megjegyzések a vallástanítás tervéhez

412 s paedagogia elveinek szem előtt tartásával oly bibliai történeteket kell elővenni, a melyeknek erkölcsileg képző tartalma hozzácsatlakozik azon vallási fogalmakhoz, illetőleg képzetekhez, melyeket a gyermek otthon elsajátított, vagy a melyekről legalább hallhatott. Ez a tárgy pedig csak Jézus lehet. Karácsony előtt egyes megfelelő imádságokon s énekeken kivül másról, mint Jézus születéséről s gyermekkoráról, alig lehet szólani. A húsvét előtti időszakban Jézus szenvedéseiről, haláláról s feltámadásáról kell szólani s ekkép az elsőben a karácsonyra, a másodikban a húsvétra előkészíteni a gyermekeket. Ezután következnék a pünkösd ünnepére való előkészítés Jézus mennybemenetelének s a szentlélek kiöntésének történeti elbeszélésével. A mennyiben ezen anyag, mint alap, kevés egy évi tárgyalásra, kiegészítendő Jézus tanításának s tetteinek egyes oly példáival, a melyek a jó Isten, Jézus, testvérek s embertársak szeretetére s engedelmességre tanítanak és ekkép erkölcsileg nevelnek. Az ó-szövetségből csak olyan történetek választhatók, melyek az új-szövetségből vett anyagnak könnyebb megvilágítására és szemléltetésére szolgálnak. Tudjuk ugyanis, hogy az ó-szövetségnek sokszor naiv elbeszélései a gyermeknek szivéhez könnyebben férnek s jobban szemléltetnek, mint az új-szövetség némely elbeszélései. Különösen idevalónak tekintem Ábrahám példáját Isten iránt való engedelmessége s Lóttal való bánásmódja tekintetéből, Dávid és Góliáth elbeszélését, melyben a gyenge ember az óriást is legyőzi Isten segédelmével, A terv 14 történetet jelöl ki s ez tökéletesen elég, csak kellőleg feldolgoztassók. A második csoport (III. ós IV. oszt.) anyaga ó- és új-szövetség, bibliai történetek, tehát az előbbinek oly folytatása s illetőleg kiszélesítése s kiegészítése, hogy az egyes bibliai történetek között szorosabb összefüggés legyen. Teljesen helyeslem a czélt s a tanítás módszerét, csak abban térek el a tervtől, hogy a mennyiben én az első csoportba vettem sok olyan történetet, a melyeket a terv ezen második csoportban vesz fel, hogy ezek innen az elsőbe áttétetvén, helyettök az első csoportból kihagyottak lépjenek. Az egyes bibliai történetek feldolgozásánál fősúlyt arra kell helyezni, hogy a levonható tanulságokat magok a tanulók vonják le a tanitó segítségével. A tervben közölt tanulságok nem mindegyike felel meg a történet lényegének s vagy nagyon általános tartalmú, vagy egészen téves. A harmadik csoport (V. VI. oszt.) tananyagául helyesen jelöli meg a bibliaolvasást és ismertetést, továbbá az egyház történetét és a kátét; hibája az, hogy a hetenkénti 3 félórára; nagyon sokat vesz fel s nem határozza meg elég pontossággal és részletességgel a bibliaismertetés anyagát. S nagyon kétséges, vájjon a tanitó fogja-e a gazdag anyagból ép azt kiválasztani, a mi legszükségesebb s legjobban való ezen korbeli ifjúságnak. Az egyháztörténeti anyag kitűzésénél tekintettel kell lenni egyes helyi s vidéki vonatkozású történeti eseményekre. Mig pl. a dunántúli gyermekeket jobban érdekli, mi történt az ő vidékükön, addig a dunáninnenit viszont az ő felvidéke fogja érdekelni s igy tehát Sopron, Pozsony, Eperjes s más városokra vonatkozó kiválóbb történeti események okvetlen felveendők az egyháztörténet anyagába. Az egyházi énektanításra vonatkozólag nézetem az, hogy igenis szükséges nagy súlyt helyeznünk tanítványainknál arra, hogy a dallamokat ismerjék, de nem kevésbé szükséges oly szövegről is gondoskodni, mely a gyermekek gondolatkörének megfeleljen. Tervezetünk sok szép dallamot vesz fel s helyesen utasítja a tanitót arra, ismertesse meg a dallam készitőjót s a szöveg költőjét a tanulóval, de kérdéses, hogy a 6 osztályú elemi iskolában megtanulnak-e a gyermekek 32 dallamot a felvett hetenkénti 3 félórában. Avagy talán az ének tanítására külön vesz fel órákat? Az is hiányzik a tervezetből, hogy a mit itt felvesz, a minimum-e vagy maximum, a mi szintén lényeges dolog. Az elemi iskolák vallástanitási tervének végén röviden szól a terv az ismétlő és több tanítóval biró iskolák vallástani anyagának felosztásáról s feldolgozásáról. A terv nem emliti, de minden bizonnyal ide érti az iparos tanonczok s a kereskedő tanulók ismétlő iskoláit is, de már a polgári leány, polgári fiù s alsófokú kereskedelmi s hasonló iskolák teljesen elkerülték a tervezők figyelmét, pedig ép ezeknek vallásos oktatásánál volt és van öröüösen baj s ezen osztály van leginkább kitéve különböző kísértéseknek. Itt is csak a biblia és egyháztörténet lehetnek azon képző eszközök, a melyeknek segítségével az illetőknek szivét, akaratát, legkönnyebben s legbiztosabban fejleszthetjük helyes irányban s csatol-