Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Gyűlések, ünnepélyek stb. - Barsi egyházmegye

Der Christ, der Jud\ der Hottentott', Die haben alle einen Gott. Ez a vallási indifferentizmus tana. Ez a szocziáldemokraták tana, mely szerint „a vallás magánügy." Ez az állami anyakönyvvezetők tana, Katholikusnak születtél : Ne érezd magadat katholikusnak, ne járj katholikus templomba, ne járulj a szentségekhez, ne teljesítsd egyéb vallási kötelességeidet, ne olvass katholikus imakönyvet, csak ápold az „általános vallási érzület"-et, tagadd meg nyiltan is, hogy katholikus vagy, mert ha katholikusnak vallod magadat, az nem fér össze az állam „papjai" állal hirdetett tannal, mely szerint mindenkinek kötelessége az „általános vallásos érzület." Nem veszik észre a tisztelt Bielek urak, hogy ezzel a tannal egyszersmind a kozmopolitizmus tanát is hirdetik ? Minek szeressük a hazát? Hiszen az egész földkerekség az ember hazája ! Latinul tudó ember csinálta, de az egész zsidó világ vallja a mondatot, mely szerint „ubi bene, ibi patria." Magyarnak születtél? Ne valld magadat magyarnak, mert emberek vagyunk mindnyájan. Erre a felfogásra vezetett, idáig kellett vezetnie az istentelen, idegenből oktalanul beplántált szabadelvű egyházpolitikának. Gratulálunk Csákynak, Wlassicsnak, Szilágyinak, Poschnak, P a á 111 a k és Bieleknek!" Eddig az „Alkotmány" kifakadása. De elég is ennyi! Most már azt kérdezzük: vegyes vallású községben hittérítő működést köteles még a jegyző is végezni? A mi pedig a kozmopolitismust illeti : kár a fölött a r. katholikusnak gúnyolódni, hiszen legnagyobb kozmopoíitismus maga a r. kath. egyház ! Az bizonyos, hogy több jót eszközölt az emberiségnél az „általános vallásos érzület* ápolása, mint a kizárólagos „r. kat. érzület" ápolása. Ez utóbbi csak a papság érdekét szolgálja. Deforeczeni protestáns lap. „Jól tudjuk, hogy a szentesítendő törvényjavaslat felkezetünk nagy bajait orvosolni, megszüntetni nem fogja, s e leendő törvényt csak ideiglenesen ható csillapító szernek tekinthetjük, mely kis ideig igen kis mértékben enyhíti talán égető fájdalmainkat, miket sajgó sebeink okoznak. A létező baj, a betegség, mely egyházunk életerejét emészti, ily csillapító szerekkel nem, — de csakis gyökeres kúrával gyógyítható ; és ezt a kúrát, ezt az orvoslást bizony nem várhatjuk mi önmagunkon kivül senkitől. Századokon keresztül — az állam helyett —• a népnevelés kötelességét önerőnkből mi teljesítettük; mig e hazában még „az uralkodó vallásfelekezet" is, a un keveset tett, tette azt abból az óriási nemzeti vagyonból, — annak igen parányi részéből — mit e czélra a nemzettől e századok folyama alatt nyert, s mi tényleg ma is kezei között van. Es e századokon keresztül áldozatunkat az állam nemcsak nem méltányolta, sőt azt ma, a mikor levéltáraink a történetírók által hozzáférhetőkké lettek, „állami számadások" mutatják, az állam évi dijakat fizetett azoknak, kik felekezetünket hűtlenül elhagyák, ezrekei adott a tőlünk erőszakosan elfoglalt templomoknak katholikus rítus szerinti felszentelésre. Amikor fejedelmeink törekvése arra irányult, hogy a nemzet önállóságát, alkotmányát megszüntetve, azzal, mint meghódított tartományával bánjék, a mikor a kath. elem ós az általa félrevezetett főurak — saját önző czéljai eléréséért — megfeledkezve a haza iránti kötelességről, nem csak elnéző volt e nemzetellenes törekvések iránt, de azokat készséggel előmozditá; a mikor az államhatalommal szövetkezett egyház, a szuronynyal frigyre lépett pásztorbot a protestántizmussal együtt a nemzet megseinmisitésére is törekedett; a mikor ugyan egy haza gyermekei gyilkolták egymást hitökért, e szomorú időszakban nemzeti missiót teljesítettünk iskoláink fentartásával. Ez iskolákat csak mi gondozhattuk, annak ápoloi csak mi lehetünk ; megtartottuk vele magyar nemzetünket. Mi protestánsok jól tudjuk, hogy az önfentartás joga. képessége s maga a tényleges önfentartás jele és feltétele az autonómiának és csalódik az, ki elfogadja azon véleményt, hogy az állam általi teljes ellátással az autonomiát megőrizheti ; de a mikor már ma egyházaink nagyrészben a néptanítók fizetését az állam pótolja, a mikor nincs meg a lehetőség sem arra, hogy e tanitók törvény által rendelt korpótlékát mi fizessük, hanem fizetni fogja azt az állam ; a mikor még nagyobb egyházaink is csak úgy képesek — mire okvetlen szükségök van — iskoláikat szaporítani, ha az új tanítói állás kiadását az állam viseli, — alig hiszem, hogy beszélhetünk komolyan arról, hogy már ma is teljes a mi autonomikus jogunk iskoláinknál. És miután hazai viszonyaink azt teszik kívánatossá, hogy a hazában lakó minden gyermeket a magyar állam neveljen jó magyar állampolgárnak, hogy szegény felekezetünk a népnevelés terhe alól lehetőleg — legalább jói észben — felszabaduljon s minden létező erejét egyházunk fentartására fordíthassa : nem haboznám — felekezeti érdekeink biztosításával — minél előbb átadni ref. iskoláinkat a magyar államnak s felírni annak falára: Magyar állami népiskola. Gyermekeink vallásos nevelését pedig eszközöljék tisztességesen javadalmazott, minden anyagi gondoktól ment, semmi mellékes foglalkozásra nem szorult, így egyedül hivataluknak és szent hivatásuknak élő lelkészeink. Nagyon jól tudom, hogy nézetem több oldalról megtámadtatásnak lesz kitéve, sőt lesznek sokan, kik e miatt a kárhoztatás vádját mondják reám, — ezek azonban nézetem nyilvánításától