Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Rendeletek, körlevelek, tudnivalók - Kántorképesítés

407 Tissza nem riasztanak; azt is tudom, hogy államférfiaink — az állam anyagi állapotára hivatkozással s főleg mert nem tartják kényelmesnek egy még mindig hatalmas testületet háborgatni oly vagyonban, mely bár nem az övék, de azt élvezni kellemes dolog — nfein szívesen vennének az állam terhére újabb terhet, azt, mit az állam helyett eddig mi -hordtunk; de mert éppen a népnevelés államivá tételével vélem elérhetni azt, hogy az állam — más fedezete nem lévén — a nemzet és fejedelmei által e czélra adott nemzeti vagyont rendeltetésére fordítsa, s ez intézkedéssel vélem elérni azt, hogy e nevelésre adott vagyon rendeltetési czéljára fordíttatván, minden felekezet egyházait saját erejéből tartsa fenn ; ezzel hiszem, hogy közelitünk a ma még csak a töivúiy letűiben levő vallási egyenlőség és viszonossághoz is. Igazságos alapon készített egyházi adózási reform, a népnevelés államivá tétele, -— ha ezeket elérjük s önerőnket teljesen egyházaink fentartására fordítjuk : ekkor nem félhetünk a jövőtől, bár kevesen vagyunk és szegények vagyunk ! Sárospataki lapok. „Beteg társadalom" czikkében feltünteti a politikai és társadalmi élet sötét képeit. „Kóros jelenetek minden vonalon 1 Legfőképen pedig ott, hol a legmagasabb helyek vannak, a hol a legnagyobbak ülnek. Betegségi tünetek mindenütt, apró falvakban, kisebb-nagyobb városokban s ijesztő e kép, melyek e jelenségek megmérhetlen mennyiségéből állithatunk össze a jövőre vonatkozólag. Becsület, önérzet, tisztesség, szerénység, önzetlenség, felebaráti szeretet csak a szó egyszerű értelmében is : ma talán nem is ismerős fogalmak a magyar társadalom legnagyobb részében?! Vagyon, gazdagság, földi kincs: ez a mai kor társadalmi jelszava ! Egyháztársadalmi életünk körében is lehangolok a jelenségek. Betegek vagyunk valamennyien. Ennek a beteg magyar társadalomnak meggyógyítása a protestantismus feladata. A római katholicismus, a mely önczél s önmagáért mindent elsorvaszt s a beteg magyar társadalmat is eszköznek tekinti a papismus hatalmi állásának növelésében, ez soha sem fogja azt a veszedelmet elhárítani. Hanem mi protestánsok, kiknek közös czélért van a fáradozásunk, nem magunkért törjük össze erőinket: mi kigyógyíthatjuk a bajból a beteg társadalmat. Hogyan? Szigorú valláserkölcsi élettel! Tisztaság minden vonalon. Az a tisztaság, a mely egyetlen foltot sem tűr a jellemen, mely a szeplőtlenségbe szerelmes, a szennyet pedig utálja. Egyházi és iskolai életünkben vissza kell állítani azt a szigorú mértéket, a melyet őseink gyakoroltak. Vegyük kezünkbe a gyógyító eszközt s adjunk új arczulatot ennek a nehéz betegnek, melynek magyar társadalom a neve. Fel a harczra, szálljunk szembe a beteg társadalom miazrnát lehellő rémeivel s higyjétek el : újjászületik a magyar! Ez lesz a protestantismus nagyszerű diadala." Prot. Közlöny. „Az állami nevelési rendszer éppen arra nem alkalmas, a mire kigondolva van: jó hazafiakat növelni. Hát vájjon az általános emberi szempontnak megfelelő-e ? Vájjon embert növelni alkalmas-e? Erre teljességgel nem. Nem pedig vallásnélküli nevelési rendszerével . . . Ha a vallásos növelés ki van zárva : úgy maga a növelés van kizárva . . . Kevés az idő, a mi a közös iskolában a vallástanitásra, és mondhatnám, semmi, a mi a növelésre engedélyezve van. De, hogy kevés a vallástanítás a közös iskolákban, annál nagyobb baj, hogy kevés a vallásosság a tanítókban . . . Egész embert, a ki nem csak értelmes, hanem érző, akaró, és minden körülmények közt nemesen cselekvő legyen, csak vallásos növeléssel képezhetünk. Ha tehát ilyen nincs, úgy a tanitók az ő hivatásuk sokkal nemesebb részének nem élhetnek. Éppen azért, a tanítóságnak magának kellene visszakövetelnie a vallástanitást, hogy növelhessen, a mint tették ezt több országokban. Felekezeti iskolák fenntartása, államköltséggel megerősítése : ez lett volna nálunk is az iskolaügynek a történelmi fejlődéshez következetes rendezése; ez lett volna a magyar állam legbiztosabb támaszának, a protestantismus lételének biztosítása ; ez lett volna a növelés lényegének megfelelő ; ós ez lett volna az államra nézve pénzügyi tekintetben legkönnyebb módja az ő iskola körüli kötelességeinek lerovására. RENDELETEK. A ra. kir. vallás- és közoktatásügyi ministernek 1898. évi 36808. sz. a. kelt rendelete a kántorképesitö vizsgálat tárgyában Valamennyi kir. tanfelügyelösógnek, melynek tankerületében állami tanítóképző intézet van. A—i állami tanítóképző intézet igazgatósága a kántorképesitö vizsgálatra vonatkozólag a következő kérdésekre nézve kért értesítést : 1. fizetendő-e dij a kántorképesitö vizsgálatokért, s ha igen, mennyi ? 2 kik írják alá a képesítő bizonyítványt, esetleg a vizsg. szabályzatban megnevezetteken kivül ? 3. az illetékes egyházak részéről meghívandó-e valaki e vizsgálatokra, s ha igen, kik hivandók meg? Ennek kapcsán a kir. tanfelügyelőséget az egyöntetű eljárás biztosítása végett a következőkről értesítem : ad 1. A vizsg. szabályzat 28. §-a szerint a rendes tanítói képesítő vizsgálati dijon felül a