Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Rendeletek, körlevelek, tudnivalók - Tanítói lakás

szinte hihetetlen — tényleg a zsidók rendszeres telepítésének a következménye. E idig 18 ilyen telep létesíttetett mintegy 4000 telepessel, a kik többnyire Romániából és Oroszországból származtak ide. Ezek a telepek főleg szölló- és bortermeléssel foglalkoznak s e tekintetben minden modern berendezésekkel el vannak látva. A telepek létesítéséhez szükséges pénzt a gazdag európai zsidók szolgáltatták, a kik, a jeruzsálemi osztrák-magyar követ jelentése szerint, most is folytonosan oda törekesznek, hogy újabb összegeket gyűjtsenek a telepítés tovább fejlesztésére. Ezeken kivül Orosz- és Angolországban, Romániában és Amerikában nagy alaptőkével rendelkező társulatok alakultak, a melyek Palestinában földeket vásárolnak s azokat zsidó telepesek által műveltetik. E'.en igyekezetek daczára is azonban kevés a kilátás, hogy Palestinából valaha újra zsidóország lehetne. IRODALOM. Protestáns egyházi és iskolai lap. Az egyházi fegyelemről ir: „Úgy kell nevelni népünket, hogy az egyház körében minden egyházi tisztséget úgy tekintsen s úgy becsüljön meg, mint a melynek elnyerése a jónak, a buzgónak méltó jutalma ; lia a presbyterség tisztesség és kitüntetés, akkor nem lehet presbyter: a részegeskedő, mert sárba keverheti a tisztességet s botránykoztató lehet ; a káromkodó beszédű, mert az Úr nevének hiába felvétele nyilvánvaló bizonyság a bűn mellett; a templomkerülő, vagy a kinek csak a családja is ilyen s más e fajta bűnökben élő, mert az elöljáróknak a jó példaadással kell előljárniok s a ki a háza népének nem tud jó útra terelője lenni, attól a gyülekezetben sem várhatni jót. Ha a keresztszülő nem csak koma, hanem egyúttal az egyházzal szemben is mintegy biztosíték. a ki fogadást tesz, hogy a gyermek valláserkölcsi neveltetéséről gondoskodik, akkor nem csak a felekezetnélküliek nem fogadhatók el keresztszülőknek, a mint ezt egyházkerületi egyházi értekezletünk tavaly kimondotta, hanem az olyan házaspár sem, a mely saját gyermekeinek nevelését elhanyagolja, a templomtól, iskolától elvonja, mert előre feltételezhető, hogy a keresztszülői fogadást meg nem tartja s nem fo£ ügyelni arra, hogy vájjon keresztgyermeke az Úr nevének félelmében növekedik-e? A mikor ezeket a tisztségeket a rosszaktól megtagadjuk, a jókra nézve eo ipso jutalommá válnak." „Cirkérné Listy." Kmeti János liptói főesperes évi jelentésének bevezető szavait közli a következőkben: „A jelen napok tiboletje, a mai kor szálló igéi a mi egyházunkban könnyen abban a két szóban foglalhatók össze: ötödéves korpótlék és kongrua. —• Az előbbinek felezése czéljából meghagyja a minhenható állam az egyház pénztárainak, hogy emeljék fel évi költségvetéseket 250 frttal, a mit, ha az illetékes iskola fentartó — a szegény egyházközség — elviselni nem birna, a kiadást nagylelkűen maga az állam fedezi. — A kongrua kiegészítésére 600 vagyis 800 frtig nem köteleztetnek az egyes gyülekezetek, azt assignálja a kultusminiszter előterjesztése. Az ötödéves korpótlékért az iskola fentartók, a kongrua kiegészítéséért maga a lelkész köteles folyamodni, az a lelkész, a kit az illető törvény még a saját nevén „ág. hitv. ev.

1- lelkésznek sem nevez, hanem 100 év előtti ellenszenves módon „nem katholikusok"-nak nevezi ós egy kategóriába helyezi a zsidó rabbival. Hiszen az első pillanatra nem volna abban semmi természetellenes vagy rossz, hogy az állam, a melynek mindnyájan garassal és vérrel adózunk, segit az erőtlen felekezeteknek lelkészeik és tanítóik nehéz anyagi viszonyainak könnyítésében, igen. nem volna abban semmi, ha legalább három „ha" nem volna. — Ha ez az öszszes felekezeteknek aránylagosan adatnék; ha ez az egyház kezébe adatnék, hogy azzal szabadon rendelkezzék; ós ha az a haszonra való tekintet nélkül adatnék és adandó volna. Hanem, ha valamikor, úgy bizonyára a mai materialisztikus korban és ennél az esetnél áll az a régi mondás : do ut des, facio, ut facias. És az állam bizony arannyal fizetteti meg magának a pótlékot és a kongruát. Hiszen világosan kimondta, hogy ha a segített lelkész, illetőleg annak politikai gondolkozása egynek-másnak nem tetszenék, nem néz arra, hogy azt az egyház helyesli-e vagy nem, ő maga tartja fenn magának a jogot fegyelmileg lépni fel az illetővel szemben. Majdnem azt mondanám, hogy ezt per analogiam egész jogosan teszi! Mert ha az egyházi bíróságok az állami biróságok eljárására és eredményére való minden tekintet nélkül az ő saját törvényök szerint függetlenül járhatnak el és Ítélhetnek, (?) miért nem járhatnának el az állami biróságok is tekintet nélkül az egyháziak eljárására ós eredményére függetlenül ós ne hozhatnák meg az ítéletet a segély elvesztésére. Ki nem látja itt a zsidók lázongását Pilátus előtt s ki nein hallja azoknak lármáját: „Nekünk törvényünk van!" — Lám milyen jól tanul itt egyik törvényhozó testület a másiktól. Sed ego timeo Danaos et dona ferentes. Drágán fogja megfizetni a mi egyházunk a korpótlékot is, a kongruát is. Sőt, ha már sem-