Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Könyvek ismertetése - Sántha Károly. Költemények. Ism. Csengey G.

itatják, azért oly sivár, gyakran visszataszító az az irány, melynek mivelőivé lettek. Az egész embert a maga harmonikus egységében, az egészséges élet nemes hivatásával nem ismertetik, mert nem ismerik. Ez pedig nem jól van igy. Mindig csak a betegséget látni leverő, elszomorító. Nem vonz, nem lelkesít az az irodalom, mely mindig a rútat, a bűnt mutogatja. Kell valami, főként a mai sivár anyagias világban, a miből a lélek épülhessen, ami buzditson, lelkesítsen, ami szép gondolatokat, nemes érzelmeket ébresszen. Ezért szeretem én Sántha Károlyt. Ha modern irodalmunk sivár könyveitől s lapjaitól bosszankodva fordulok el, jól esik elmerülnöm abba a szép világba, mit Sántha Károly nemes idealismusa tár föl előttem. Eszmeköre nem tágas, de hisz a lyrikust nem is a széles látókör, hanem a bensőség. a közvetlenség s a tiszta forma teszi jó költővé, s ezek a kellékek teljes mértékben meg vannak költőnknél. Hit, szeretet — e kettő az, amiről Sántha Károly énekel, de aztán ez a kettő tiszta, nájos hangok harmóniájában nyilatkozik meg ajakán. Tárgyai: család, vallás, haza, éppen az, ami egy igaz magyar protestáns ember jellemvonásait alkotja meg. A családban szerető fiú, férj és apa ő, vallásában az igazi magyar protestáns lelkész lép élénk, akinek vallásával a kazaszeretet össze van forrva. Ahol a kedély, szeretet mikrokosmosa a dal könnyűségével s közvetlenségével nyilatkozik meg nála, ott a forma és a belső megalkotás egységes, találó s legtöbbször megható ; ugyanazt a hangulatot, ugyanazt az érzelmet költi fel bennünk, amiből a költemény fakadt. Sok ilyen szép dalszerű költeményt idézhetnék. Ilyenek: Bölcsődal, Nyájas est, Nem vénül a sziv, Csillagos éjszakán, Zöldül a fa, Itt van már az est, Az esztendő fogy, Magam, de nem egyedül, Az itt maradt fecskéhez, Anyám jó szelleme, Éji úton, A május. Az emlékezet is oly hangulatosan, oly mély érzelemmel hangzik fel egyes költeményeiben. Ezek az elégiái természetű költemények méltóan sorakoznak az előbbiekhez. Ilyen mindjárt az első darab: „Anyámnak." Egyike ez a legszebbeknek, melyben a gyermeki szeretet a vallásos ihlettel összeolvadva kerekded belső alkotással, zengzetes formában nyer kifejezést. Igen szép elégiái költemény a „Pályám fordulóján" czimű, valamint az „Oszi alkony" czimű is. Annál kevésbé sikerült a 37-ik zsoltárnak modern verssé való átalakítása a „Babilon vize" czimű darabban. Azt az epedő fájdalmat, azt a keserű zordon szenvedélyt, mi ebben a héber költeményben (az eredeti nyelven) oly őserővel buzog, legkevésbé sem tudta visszaadni. Az eredetinek izzó szenvedélye, zordon fensége itt ellanyhul, ellaposodik. ódai szárnyalású költemény sok van a kötetben, de ezek sem mind sikerültek. Szépek azok, melyekben a vallásos áhitat nyer kifejezést. Műfajilag nem osztályozhatók, de fenkölt érzelmeiknél s gondolataiknál fogva legközelebb állanak az ódához. Ilyen az „Újévkor." „Feltámadás ünnepén," „Az apostol," „A szenvedőket szeretem." Ez utóbbiban azonban ez a sor: „A tövisen virág terem" nem ad képzelhető képet. A tövisen nem teremhet virág, ilyen metapnorát tehát nem szabad használni. Azért jegyeztem meg, mert egy másik versében ismétli. (171. 1.) Ódai költeményei nagyobbára hazafias alkalmi költemények. Mielőtt ezekre áttérnék, nem hallgathatom el, hogy a honfi-érzés strófái, vagy gyakran csak sorai nem mindig folynak a belső alkotás gondolat-menetéből, olykor csak mozaikszerűen csatlakoznak egyik vagy másik gondolathoz, sőt néha csak úgy kerül az bele valami versbe, mintha csak azért volna ott, hogy — bár semmi; sem vezet rá, mégis ott legyen. Igy látjuk azt például a „Már ébredez," (97. 1.) „Feltámadunk," (174. 1.) czimű darabokban. A „Pünkösd" cziműben nem vegyül szerencsésen a vallásos eszme a hazafiassal. Az l ső és 3 strófa általános s a 2-ik: ós 4-ik a speciális hazafias. Ez nem fejlődés, ez közbeékelés. — Járulók a hazafias elem az „Édespanasz, édes való" (6. 1.) ós „Vásznát teregetve

4t (265. 1.) czimű költeményekben. Az elsőben a£ első három strófában az antik tárgy a görög classicus világ hangulatát kelti fel, s a 4-ik strófa az antik világba való visszavágyódás érzelmétől valami ilyes befejező gondolatot enged következtetni, de az 5-ik strófa fordulata a magyar hazához jut el, ami megbontja a hangulat és a composítio egységét. Ugyan ilyen a „Vásznát teregetve" czimű is ugyanazzal a fordulattal. Ez hiba. A hazaszeretet önállóan lépjen fel s ne legyen csak úgy hozzáfűzve egy egészen más tárgyú gondolatcsoporthoz, Milyen szép például az „Isten haragja" czimű költemény ! Ébben a hazaszeretet áldó fohásza természetesen foly a részvét főeszméjéból, mert itt a részvét a sújtott magyar földet illeti. A „Harangszó kondul" (122. 1.) 3-ik strófája szintén a hazával foglalkozik. Ez a költemény 3 darabból összerakott mozaik, csak az első és utolsó sor refraineje foglalja össze a strófákat. Olyan ez. mint ha valaki három különálló képet, melyeknek mindegyike már külön keretbe van foglalva, összerakna és egy nagyobb keretbe foglalná. Ez az összefoglaló nagyobb keret azért a három képet nem változtatná át egy képpé. — „A nő" (8. 1.) czimű darabban is egymás mellé sorakoznak a gondolatok strófák szerint, de ezek a