Evangélikus Egyház és Iskola 1898.
Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Poszvék Sándor. Nap folt nélkül
239 retetnek? Hiszen a nemzetszeretet nem involválja, nem követeli föltétlen az idegen nemzet fiainak (a Krisztus tanaival ellenkező) gyűlöletét. A hazaszeretetről erkölcstanaink, mint valódi keresztyéni erényről beszélnek és Jézust, sok szentirási helyre hivatkozva, mint a honszeretet példáját állitják oda ! Avagy talán az ó-szövetségi próféták, Chrysostomus, Luther, Zwingli, Calvin, Schleier macher, Harles z, vagy honfitársaink közül: a Tököli idejebeli ev. papok, a II. Rákóczy Ferencz-fóle szabadságharcz idején Bodó András superintendens és társai, 1848-ban dr. Szeberinyi János és Haubner Máté superintendensek, az absolutismus idejében dr. S z ékács József superintendens stb. stb. bűnt követtek el. midőn a templomban tanitották hazaszeretetre híveiket, midőn prédikáltak a hazaszeretetről — és imádkoztak a hazáért? Hol mondja az Augustana Confessio, mely a 15-dik czikkben a bűn nélkül betartható ünnepélyeket megengedi és magának a rendes istentiszteletnek berendezéséhez is jogot ád a híveknek, ha csak az istenigéje ós a sacramentomok, tehát a szentírási elemek betartatnak, hogy az ilyen hazafias ünnepélyek tilosak? Vagy ez nem — adiaphoron ? — Hitvallásunk, Agendáink, imádságos ós énekeskönyveink tévednek? Foglaljuk öszsze már most röviden az eddig mondottakat s mondjuk ki azok eredményét ! Egyházunk a szentíráson alapuló tanai nem tiltják, az elmélet megengedi, a gyakorlat pedig szentesitette azon szokást, hogy hazafias ünnepélyeinket, különösen a nemzeti hálaünnepólyeket a templomban tartsuk; de ugyanazok nem engedik, hogy ezen ünnepélyeket a rendes istentiszteletek idejébe és helyére állítsuk, tehát: 1. a hazafias (hála) ünnepélyeket, ha az azokban elhangzó : ének, imádság és beszéd az istenhez irányittatik, istenben vetett hitünkön alapszik, — szabad a templomban tartanunk ; — de 2. nem szabad a hazafias ünnepélyeket, még ha hálaünnepélyek is, a rendes istentiszteletek idejébe és helyébe állítanunk ; mert csak úgy tartjuk meg a Krisztus által felállított ama örök érvényű normát: „Adjátok meg azért, a mi a császáré, a császárnak, és a mi istené, istennek!" Máté 22. V. 21. H ÖBE JÓZSEF. Nap folt nélkül. (Sopronban az első vallásos estélyen tartott előadás. Engedje meg a mélyen tisztelt közönség* hogy mindenek előtt rövid, de megnyugtató feleletre móltassam azt a kérdést, melyet — ha szóban nem is jutott kifejezésre, — figyelmen kivűl nem hagyhatok. Úgy látszik, az összes jelenlevők ajkain lebeg s megoldást nem csak vár, de követel is. A kérdés ez: mit akarunk? mi czélja azon összejöveteleknek, melyeket ott, hol azok polgári jogot nyertek „vallásos estél y", „gyülekezeti estély" név alatt ismernek s rokonszenvvel üdvözölnek? A dolog természetéből folyik, hogy e fókórdéshez a kapcsolatos kérdéseknek egész légiója sorakozik. Váljon kiván-e a valláserkölcsi közéletnek fejlesztése ilyféle összejöveteleket? A különczködós hajlamának akarunk-e e téren is eleget tenni, a templom mellé kápolnát építve ? Vagy versenyre?[szándókozunk-e kelni az egyházzal, az iskolával, a vallásos élet ezen üdvös hivatásszerűig működő veteményes kertjeivel? Isten mentsen ! Távol legyen ! Nem tekintve saját egyéni szilárd meggyőződésünket, mely e feltevéssel homlokegyenest ellenkezik, ez aggodalmat előre is kizártnak tartjuk tekintettel a hivatalos állásra, melyet az egyház körében elfoglalunk. Mint igénytelen napszámosok akarunk néhány porszemet, néhány követ arra az alapra rakni, melyen az egyház ós iskola, magasztos hivatásának megfelelőleg az evangélikus vallásos élet templomát felépiti. A vallásnak alapja isteni, alakja emberi. Amaz az isteni kijelentésen nyugszik, emez az emberi élet nyilvánulásában érvényesül. Hasonlít a gyémánthoz. Ha a nap felé tartjuk, mindenfelé ragyogtatja sugárfényét. De a pislogó gyertya- és lámpavilágnál is oly fényözön árad szét e dísztelen kőből, melynek vakitó hullámai a benne rejlő világító erőnek, a neki méltán tulajdonított végetlen értéknek tudatát ébresztik A vallást, emberi alakja világában szemléltetni, ez „vallásos estólyeink"-nek feladata. Drága-kövünket a halvány gyertya- és lámpafénynél fogjuk szemügyre venni, hogy a tudomány tisztító lángja alatt, a művészet megdicsóitő fényében is megismerve értókét, örömmel vallhassuk sajátunknak.
