Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Kérdések, válaszok - Adóköteles személyek

231 BELFÖLD. Nyilt kérdés. A napokban, a gyülekezeti teherviselési kulcs felett folyt vitában, magamra maradtam azon véleménynyel, hogy a gyülekezeti teher kivetésénél a dunántúli egyházkerületben, az egyházhözségi háztartásról hozott „rendszabályok" 16-ik §-a alapján megadóztathatok a g y ón ó személyek is, habár azok a zsinati törvény 252-ik §-ában követelt 24-ik életévet be nem töltötték is. A velem szemben elfoglalt álláspont az én véleményemet törvénytelennek mondotta. Én azonban igy okoskodom : Méltánytalannak tartom azt, hogy ép, munkabiró, gondnélküli, keresetképes egyén felmentendő az adózás alul csak azért, mert még nincs 24 éves; ellenben az élte alkonyán roskadó, züllő erejű öreg megadóztatandó csak azért, mert túl van élete 24-ik évén. Továbbá visszásnak tartom azt, hogy egy férjezett s úgy nagykorúvá vált nő, mert nincs 24 éves, szinte felmentendő a személy adó alul ; még visszásabbnak, hogy egy házaspár, mely családalapításra s önálló üzletvezetésre jogosult, szintén felmentendő, mivel még a 24-ik életéven alul állanak. Mivel pedig a zsinati törvény 253. §-a alapján az egyházközségi tag 25 frt személyi járandósággal terhelhető, ez elv túlhajtva, illetőleg merev következetességgel keresztül vive a sok 24 évet meghaladó személylyel biró családot tönkre tehetné ; azért a zsinati törvény 252-ik §-ában emiitett 24 ik életévet betöltő személy alatt talán csak a kivetési lajstromban felvett családfőt kellene érteni, (összes s esetleg gyónó czimén felvett családtagjait hozzá számítva) nem lehet 25 frt évi járandóságnál nagyobb személyi tehert kivetni. Továbbá, mivel a zsinati törvény 251. és 255. §-ai szerint az egyenes állami adók alapján is megadóztathatok a hivek ós mivel a dunántúli „rendszabályok" az egyházközségi háztartásról hozott 19. §-a adó alapul kijelöli „a föld, ház, házbér, kereseti, tőkekamat" egyenes állami adókat, s ha most a gyülekezet a maga háztartási kulcsa megállapításánál úgy intézkedik, hogy évi szükségletét kétfelé vágva, egy részt kivet a személyre, másrészt meg kivet az összes egyenes állami adókra, akkor a személy egy új arányban megint, tehát kétszer jön adózás alá, mert az egyenes állami adók közt a kereseti adó is kivetési alap, mely a kereseti állami adó az I-só osztály szerint „személy" után rovatik ki. Ezért szerintem, liogy a hivek személye kétszer ne rovassék meg a háztartási teherviselésben, ha a személyt és egyenes állami adót vesz kivetési kulcsul, úgy az állami egyenes adók közül az I. osztályú személy kereseti adót — mint kivetési kulcsot, mellózni kell. Miután pedig, a jelzett kérdésekben, véleményemmel leszavaztattam, az igen tisztelt nagyközönséghez felebbezek s tisztelettel kérdezem : 1. A gyülekezeti teherviselés szétosztásánál a dunántúli egyházkerületi „rendszabályok" egyházközségi háztartásának 16. §-a értelmezhető-e úgy, hogy a gyónó személyek az esetben is megadóztathatok, ha 24-ik életévöket még be nem töltötték ? 2. Egy családban akárhány 24 éven felüli személy van, azok mindegyike megadóztatható 25 frtig? vagy e 25 frt személyi járandóság csak egy-egy családfőre vonatkoztatható, bármennyi és bármily korúak is legyenek is a család tagjai? 3. Ha az évi költség személyre ós egyenes állami adókra vettetik, nem terheltetik-e meg a személy kétszer is, lia az egyenes állami adók személykereseti adója is kivetési kulcsul vétetik; s vét-e a kerületi „rendszabályok" háztartási 19. §-a ellen az, a ki a személy külön megrovása mellett, az állami adók közt kulcsul kijelölt személy kereseti adót mellőzi? Mely kérdéseimet midőn az igen tisztelt érdeklődők elé terjesztem, kérem a szives nyilt feleletet, mit én előre is köszönök, s talán egyebek sem vesznek rosz néven. Kiváló tisztelettel, 1898. április 9-ón. Ihász László, evang. lelkész. Á bányakerület gyűlését az idén a szokástól eltérően augusztusban óhajtja megtartani az elnökség. A főrendiház közjogi és törvénykezési, úgy pénzügyi bizottsága egyesült ülésében a lelkészi jövedelem kiegószitéséről szóló törvényjavaslatot általánosságban való elfogadásra Laszkáry ajánlotta. Szólottak Zichy Nándor gróf ós Prónay Dezső báró, kik a törvényjavaslatot még általánosságban sem fogadják el, mert az az egyházak autonómiájába ütközik. — Prónay Dezső b. még azért sem hajlandó elfogadni a törvényjavaslatot, mert az 1848. XX. t. cz. 2. §-ának elvével, a vallásegyenlőség és viszonossággal meg nem egyezik, miután ezen törvényjavaslat nem terjed ki az összes vallásokra, amennyiben a római katholikus lelkészek dotáczióját végleg szabályozza. A részleteknél felszólaltak többnemű módosításokat ajánlottak, Daruváry és L e c h n e r főrendiházi tagok az eredeti szöveg fenntartása mellett foglaltak állást. A 9. §-nál Samassa is aggályokat támasztott. Ali. §-nál Gráll József és P r ó n a i Dezső báró a stóla beszámítása ellen szólaltak fel. Prónay ajánlja, hogy stóla kártérítése iránt egy törvény alakítandó, mely ez irányban intézkedik. Wlassics miniszter úgy az általános vitánál, valamint a részleteknél is ismételten felszólalt minden inditványnyal szemben, védve a törvényjavaslatot s álláspontját támogatva.