Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Győry Elek beszéde a képviselőházban

a mi azon túl van, az már nem számíttatik be arra nézve, hogy valaki ne kapjon segélyt. Azt mondta gróf Csák y Albin t. képviselő úr, hogy mit beszélünk mi olyan nagyzásról. Hát mit csinálunk mi egyebet — úgymond — mint azt kivánjuk, hogy az a lelkész ne tegyen államellenes dolgot és hogy állásához nem méltó súlyos vétséget ne kövessenek el ? Hiszen egyebet nem kívánunk. Nem tehetek róla, de mi az utóbbit illeti, én már magában véve roppant sajátságos dolognak tartom azt, hogy egy törvényjavaslatban az fordul elő, hogy a lelkész állásához nem méltó súlyos erkölcsi vétséget ne kövessen el. (I gy van ! Úgy van ! a szélsőbaloldalon. Mozgás és ellenmondások jobbfelől.) Hát bocsánatot kérek, van olyan erkölcsi vétség, mely a lelkész állásához méltó volna. Hiszen a nem súlyos vétség sem méltó ahhoz, mert egyetlen erkölcsi vétség sem méltó hozzá. Mihelyt erkölcstelenséget követ el az a lelkész, azt a méltó büntetésnek sújtania kell. T h a 1 y Kálmán : A Zelenyákok és a Zimándyak. Gvőry Elek: Azokat is! Ilyen körülmények között magában a törvényjavaslatban olyas valami van, a mi csak megbélyegző és az ott, mint egyik feltétel szerepel. De tegyük fel, hogy nem ily rosszul lenne ez kifejezve ; hogy csak az mondatik, hogy a közerkölcsiség ellen vét, a mit én mindig elégségesnek tartottam. Hát ugyan méltóztassék megmondani, van-e sajátosabb tere bármely egyháznak, mint az erkölcs terén való bíráskodás? Hát fel lehet-e azt tenni bármely egyházról, hogy ha ott valaki az erkölcsiség ellen vét, a kormánynak kell beavatkozni, mert különben nem büntetik? Ez oly feltevés, hogy ha ez áll, akkor már a feltevésnél fogva se adjunk egyetlen egyháznak egyetlen egy krajczárt se, mert ha még azt a kötelezettséget sem tudják teljesíteni, hogy az erkölcs felett őrködjenek, akkor ezeket az egyházakat eJ kell pusztítani, nem pedig az ilyen javaslatot előterjeszteni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Van egy dolog, a mit ón szükségesnek és helyesnek tartok, (Halljuk ! Halljuk !) a mi már csak a töfelügyeleti jognál fogva is megilleti mindig az államot, hogy sehol, semmiféle társulatban, semmiféle felekezetben, semmiféle testületben ne történhessék olyasmi, a mi államellenes (Ugy van ! Ugy van ! a szélsóbaloldalon.) Megvallom őszintén, hogy jobb szeretném, hogy ha nem ez az elasztikus szó volna a törvényjavaslatban, hogy „államellenes.

u Mert igaz, hogy hivatkozás van egy törvényre, a mely a tanítókra vonatkozik és megmondja, hogy mi az államellenes; de az áll, úgy körül van klausulálva, hogy akárhány dolog a mi hazatiatlan. mégis belekerülhet. En pedig azt tartom, hogy hazatiatlanságnak nem szabad belekerülni, mert a magyar haza iránti hűség az első kötelesség. (Élénk helyeslés balfelól.) A magyar embernek ezt hangsúlyozni kell s a magyar hazának hangsúlyozását nem szégyelheti sem a kormány, sem senki, sőt azt hangsúlyozni egyenesen kötelessége. De ez az államellenes szó még azért is nagyon elasztikus, bár sajnos, nehezen lehet rajta segíteni, mert annyi idő őta itt is nálunk, de megvallom más országokban is látjuk azt, hogy oda fejlődtek a dolgok, hogy lassankint államellenes annyit jelent, mint a hatalmon lévő párt ellenese. (Igaz ! Ugy van ! a szélső baloldalon.) Tudnék én nagyon sok esetet czitálni arra nézve, hogy például nálunk egyházakhoz is fordultak az állam részéről, hogy panszlavisztikus tendencziák miatt valaki ellenében járjon el, mert az államot sérti. Tehát az állam volt megsértve ós mégsem az állam tette meg a királyi ügyész útján a lépéseket, hanem az egyházat szólította fel, mert nagyon buzgó kormánypártiak jöttek onnan rendszerint a képviselőházba. Ilyen dolgok megtörténtek. Végre is egy törvényjavaslatnál fel kell tennem azt, hogy nem fog ez a kormány és pártja örökké élni, de ki kellett ezt mondanom, mert nekünk annyival nagyobb őszinteségre van szükségünk az ilyen dolognál, annyival is inkább óvakodnunk kell, hogy a kormány ingerencziája ne legyen illetéktelen. Ez az államellenes szó nagyon különösnek tetszik előttem, különösen a mikor még azt is felhozzák a mi aggodalmainkkal szemben, például Tisza Kálmán képviselőtársunk, hogy ő azért is elfogadja a törvényt, mert sem mint magyar, sem mint református nem fél tőle. En meg azt tartom, hogy mint magyar és mint református egyaránt félhet ennek a javaslatnak igen sok rendelkezésétől. Itt van első sorban az államellenes elasztikus szó, ott van továbbá, a lelkészi álláshoz nem méltó, nem illó súlyos erkölcsi vétség. A református egyházról fel engedi ó tételezni, hogy ott külön kormányingerenczia szükséges arra, hogy a papok egyáltalában súlyos erkölcsi vétséget ne kövessenek el? Hogy lehet ezt neki, mint református embernek elfogadni? Aztán még mint magyarnak sem lehet azt örömmel fogadnia, mikor azt mondják, hogy nagyon furcsa dolog, hogy a nem kvalifikáltakat nem akarjuk segélyezni ; mikor nem arról van szó, hogy az illető lelkészeknek a helyzetét könnyítsék, hanem arról, hogy belelássanak a dolgukba? Az ágostaiaknál nagyon könnyen belátni, mert ott minden nyilvánosan történik, minden közgyűléseken történik, de vannak oly felekezetek, a melyeknél semmi sem történik nyilvánosan. No már most, ha államellenes szempontból veszi ezt, hát azzal akarja megszerezni az államnak őket, hogy időnként egyiknek-másiknak segélyt ad? Ha ily módon akarja megszerezni