Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Győry Elek beszéde a képviselőházban

202 magának az állampolgárok hűségét, nem pedig szabadsággal és jogokkal prozelitákat csinálni a magyar államnak, akkor azt fogjuk elérni, hogy azoK egyszerűen zsebre teszik a pénzt, de olyanok maradnak, mint voltak. (Igaz ! Ugy van ! a szélső baloldalon.) De azt mondja azután, a református egyháznak nincs oka félni. Furcsa álláspont azt mondani, ám féljenek a többiek, mi nem félünk. Ez gyanűsitás sziliében tűnhetik fel. Mert ez annyit jelent, hogy mi hiszen jó magyarok, jó állampolgárok vagyunk, de baj van a többieknél, azért szükséges az állami ingerenczia. En nem beszélek ilyen irányban. En elismerem az ő hazafiságukat, de azért nem tagadom meg másoknak hazafiságát sem. Itt van az ágostai hitv. evang. egyház. Azzal szemben, hogy a reformátusoknak nincs okuk félni, jogom van, mint képviselőnek is, ismerve ezen egyházat, hivatkoznom arra. hogy nincs oka félni ennek sem, A törvényjavaslat ez irányú rendelkezését megelőzte már az ág. ev. egyház a nagy zsinati törvényeiben. Abban sem államellenes dolgokról vagy súlyos erkölcsi vétségekről, hanem egészen másról van szó, azt mondja pl. az egyik pontban (olvassa,) büntetendő és fegyelmi vétségét követ el az, a ki az egyház ügyeibe való szabad közreműködés jogát, vagy tisztviselői állását a magyar király, a magyar haza ós a magyar nemzet ellen izgatásra használja fel. (Helyeslés balfelől.) Hát ezt méltóztatnék belevenni a javaslatba. Ennek egészen más és határozottabb jelentősége van. Azt mondja azután a zsinati törvény egy másik pontban (olvassa): „a ki az egyház békéjét saját egyházbelije, vagy más vallásúak elleni izgatással veszélyezteti, vagy viszály előidézése által zavarja." Ez veszedelmes vétség ós büntetendő. Tehát az ág. evangélikusoknak nincsen okuk félni attól, hogy államellenes dolgokat követhetnének el lelkészeik, mert ha kebelükben történik ilyes valami, csirájában elfojtják az ilyen tendencziát. Az ág. ev. egyház felosztotta magát más kerületekre ós megtette ezt óriási költséggel, teherrel nem a maga érdekében, hanem a haza érdekében. Ilyen hivatkozásokkal tehát ne jöjjön senki, hogy nem féltem egyházamat. Egyik sem féltheti, mert mindenik gondoskodik arról, hogy ha baj van, ezt kellőképen orvosolhassa. Igaz, előfordulhat a református egyházban is, a mit gróf Bethlen András mondott, hogy ezen a réven, ha majd nem tetszik valaki a szolgabírónak. államellenesnek nyilvánítják. Tisza Kálmán t. képviselő úr tekintélye és befolyása, meglehet, oda fog hatni, hogy ez ne történi ók, m^rt a képviselő úr ott van azon a párton és vigyázhat, hogy ilyen ne forduljon elő ; de ennél a törvényjavaslatnál ezt előtérbe állitani oly szempontból, hogy azért fogadja el jónak a javaslatot, nem lehet. (Ugy van ! Ugy van 1 a szélső baloldalon.) Az mondatott, hogy nincs veszélyeztetve az autonómia, mert hiszen megtarthatják azt a lelkészt. De méltóztatnak látni, hány olyan paragrafusa van ezen törvényjavaslatnak, a hol ez korlátoztatik. Mindenütt a miniszter akaratától tétetik függővé a segély és csak egy esetben van orvoslás, a mikor fegyelmi esetben nem büntettetik meg valaki államellenes vagy súlyos erkölcsi vétségért, ebben az esetben a közigazgatási bizottsághoz vihető az ügy. Igen ám, de van egy másik, még veszélyesebb dolog, a mely igen nagy kárt tehet az egyháznak és ez a 17. §., mely utal, hogy a segély nem lesz külön kiosztva, ha az egyház egyezségre, közös megállapodásra jut a kormánynyal. Hátha nem jön létre ez az egyezség vagy megszegik az egyezséget, ki birálja ezt meg? Ha pedig megszegik, arra az esetre a javaslat szerint az egész kezelés ós egyezségi eljárás megszűnik vagyis teljesen a miniszter kegyelme alá jut a lelkész. Itt már nem folyamodhatik felekezet a közigazgatási bizottsághoz. Ez annál veszedelmesebb dolog, mert itt csak arról van szó, mi történik, ha megszegi a felekezet, nem arról is, mi lesz, ha a miniszter szegi meg? Erre azt mondják, itt van a miniszteri felelősség. Hát oly országban, a hol a minisztérium csinálja a többséget és nem a többség a minisztériumot, ez a felelősség üres buborék. (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) Ezen elvi kifogásaim lévén a javaslat ellen. De nem akarnám útját állani az égető szükségben való sürgős orvoslásnak, habár e javaslat épenséggel nem mondható a 48-iki törvények végrehajtásának. A felekezetek reá vannak szorulva. Mind a mellett véleményem szerint mégis csak akkor vehetik igénybe az orvoslást, ha az orvosszer nem rosszabb a betegségnél. Javitani kell. Mert ha nem. sem az ország, sem a felekezetek irányában nem vehetünk magunkra felelősséget, hogy ily caudiumi igába hajtsuk őket, s engedjük, hogy egy tál lencséért eladják jogaikat. Ennélfogva a beadott határozati javaslatok közül nem fogadhatom el sem Polónyi, sem Metzl képviselő úrét, mert mindegyikben elhalasztatik az az alkalom is, melynél meg lehet óvni azt egyes felekezetek érdekeit, természetesen a javaslat kellő módositásával. Sőt Polónyi képviselő úr módosítását azért sem .fogadom el, mert az kívánja, hogy az itt praeliminalt összeg állíttassák be> a budgetbe. Ha ezzel egészen a minisztertől fog függni, hogyan ossza fel ezen összeget, akkor ott leszünk a hol ma, a mikor 40.000 írtból 16.000-et kapnak a szászok és egy evangelikus kerület csak 6000-et. Én ebbe nem megyek bele. Hanem