Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Győry Elek beszéde a képviselőházban

lása.Tiogy ime e javaslatban nem arról van szó, hogy visszaadjuk azt az alapot, hanem épen el­lenkezőjéről; én pedig még azt mondom, hogy a 48-ki törvénynek se felel meg, midőn igy jár el a törvényjavaslat. Már pedig igaz az, ha nem volna is az az 1848. XX. t.-cz., akkor se lehet ajándék, se semmiféle különadomány az, a mit ilyen módon az állam juttat a felekezeteknek, hanem kötelesség, saját maga érdekében álló kötelesség, amelyet nem szabad neki elmulasztani. Mikor azonban ez a kötelesség egyszersmind tör­vényben van kimondva, akkor nem szabad évti­zedeket elmúlni engedni, hogy a törvény végre­.hajtassék, hogy ne legyen valósággá ós hogy végre olyan magyarázatra lyűkadjon ki, hogy ime ez a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat, ha nem is egész, de részletes végrehajtása a 48-iki törvénynek. Ehhez az állitáshoz hozzácsatoltatik az is, hogy tekintve az ország pénzügyi viszonyait, ezen törvényjavaslat szerinti segélyezés is már nagy áldozatokkal jár. Tegyük csak kezünket szivünk­re; ha például itt 800,000 frtról, vagy egy mil­lióról, vagy tőkében többről van vagy volna is szó, annyi idő alatt a magyar kormányoknak al­kalmuk volt ezt a törvényt végrehajtani ós na­gyon sokszor lett volna alkalom és idő arra, hogy ezt az alapot megteremtsék ós az egyhá­zaknak juttassák. Sokkal kevesebbe került volna ez, mint pél­dául a polai forgó torony és azokból a milliók­ból, a melyeket oda dobunk rég ós most is Ausztriának a kiegyezés révén, bőven kikerült volna a kiegószitósre szükséges összeg. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Hanem ha látjuk, hogy oda pazaroltatnak az állam értékei és más részről szegénységre juttatva hagyattak a feleke­zetek lelkészei, midőn előállott az a szomorú hely­zet, akkor igenis kénytelenek vagyunk keresni a módot, hogy az enyhitő cseppet elnyerjük, egy­szersmind kárhoztatni kell azon kormányt, mely idáig hagyta jutni a dolgokat. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A 48-iki törvények helyes magyarázata ok­vetlenül maga után vonta volna azt is, hogy csak olyan javaslatot lehet előterjeszteni, a melyre nézve az egyházak meghallgattattak ós azokkal egyetértőleg történik a javaslat előterjesztése, mert abban a 4 8-iki törvényben az is benne van, hogy az elv kimondatván, részleges megvalósitása iránt az illető felekezetekkel egyetértőleg terjesszen elő a koi mány a legközelebbi országgyűlésnek törvényjavaslatot. Ezt azonban a kormányok foly­vást elmulasztották. Mindenre volt gondjuk, csak erre nem. Mégis azt mondják most, hogy hiszen már gondoltunk mi ezekre a dolgokra, ott van a budgetszerü dotáczió. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni s azért erre első sorban azt jegyzem meg, hogy hiszen a budgetszerü dotáczió időről­időre való önkényétől függ az egyes kormányok­nak, a mint azt látják, hogy egyik vagy másik felekezet részéről az ő politikája nagyobb támo­gatásra talált. Ez nem garanczia. Most is fel van véve az 1898. évi költség­vetésbe 40,000 forint az ágostai hitv. evang. egyház részére, azon az összegen felül, a melyek a lelkészek javadalmazásainak kiegészitósére van szánva. Aztán ez a 40,000 frt hogyan osztatik el? Ebből a szászok kapnak 16,000 forintot, az ágostai hitvallású evangélikusok többi négy egy­házkerülete kap összesen 20,000 forintot s egy­egy egyházkerület 6000 forintot. (Ugy van I Ugy van I a szélső baloldalon.) Már akármit mondjon gróf Osáky Albin t. képviselő úr, hogy nem szabad nekünk rámutat­nunk egyik vagy másik felekezetnek az országhoz való magatartására, azt felednünk még sem sza­bad, mert furcsa dolog az, hogy azok jutalmaz­tatnak, a kik veszedelmes időben mindig a haza ellen voltak, a kik pedig a haza mellett küzdöt­tek, szegénységre legyenek kárhoztatva. A t. szász képviselők panaszkodnak, hogy rájuk ilyenformán semmi sem jut. Boldog Isten! Hát még ők va­lami újabbat akarnak akkor, midőn ha nem té­vedek. tized kárpótlásban is részesültek, vagyont kaptak, holott a többi protestáns egyházak nyo­morognak, mert túl vannak terhelve. Itt lett volna az alkalom, a megfelelő alap megteremtésével és az egyházaknak odaadásával arra, hogy az igazságtalanságot a dotáczió tekin­tetében megszüntessük. Ezt is elmulasztotta a kormány. Pedig azt hiszem, figyelembe kell venni azt is, hogy a 16,000 frt évi dotáczióban épen az a része részesül a lutheránus egyháznak, a mely az állami uniónak megfelelően az egyházi uniótól vonakodik, a kik annak idején meg voltak hiva a zsinatra, de nem jöttek el, mert német nyel­vüket akarják föntartani. Kénytelen voltam ezt elmondani, mert az is egyik oka annak, hogy bizonyos, megfelelő módositások mellett a tör­vényjavaslatot elfogadni kész volnék, hogy tudni­illik a magyarországi protestáns egyházakat, kü­lönösen az ág. evangélikusokat saját helyzetük arra kényszeríti, hogy már a humanizmus nevé­ben is kénytelenek igénybe venni a segélyt. Lehetetlen észre nem venni, hogy némelyek úgy állítják oda a javaslatot, mint borravalót az egyházpolitikai javaslatokra adott szavazatukért. Én nem voltam a ház tagja, midőn az egy­házpolitikai javaslatok tárgyaltattak, de egész ha­tározottan kimondom, hogy teljesen osztozom azok­ban, a miket gróf Osáky Albin az egyházpolitikai törvényekre nézve előadott. Meg vagyok győződve, hogy Magyarországnak kötelessége volt igy eljárni, és nem tűrhette az eddigi zilált állapotokat, és

Next

/
Thumbnails
Contents