Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Győry Elek beszéde a képviselőházban

200 mert az állam egysége, ereje és az igazi szabadelvűség igy követelte. Igaz, hogy az egyetlen szabadelvű dolog volt, a mit műveltek, de legalább szabadelvű volt. De azért oda konkludálni, hogy mert valaki meggyőződésénél fogva akarta . az egyházak szabadságát, és az állam függetlenitését minden oly befolyásoktól, melyek rá nézve károsak, ezt borravalóért tette, és felteszi, hogy akadnak, a kik jogukról lemondanak csak azért, hogy majd valaha kárpótlást kaphatnak, bocsánatot kérek, erre csakugyan tisztán a felekezeti ós pártszempont vihet rá valakit. De különben nincs oka senkinek restelni azt, hogy megalkottatván az egyházpolitikai törvények, ezek kárpótlást vonnak maguk után. Igenis joga van a felekezeteknek követelni a kárpótlást már csak a kisajátítási elv alapján is. Ép azért én hangsúlyozandónak tartom ismételten azt, hogy nem tekintem ezt a törvényjavaslatot semmi részben az 1848. t.-cz. végrehajtásának, sem pedig olyannak, a mely azon törvény szellemének megfelelne. Nem az egyházaknak adatik az állami dötáczió, hanem adatik egyeseknek, nem adatik alap gyanánt, nem adatik azzal, hogy szabadon rendelkezzenek a felett a maguk czóljaira, hiszen az állam felügyeleti joga űgy is kiterjed mindenre, a mi szükséges az állam érdekeinek megőrzésére és épen azért nem tekintem én sem egyébnek, mint annak, hogy miután az 1848. XX. t.-cz. nem hajtatott végre, hát legyen legalább a pillanatnyi égető szükségen való ideiglenes segitség, a mi kötelességévé teszi a képviselőháznak és az országnak ép űgy, mint minden felekezetnek, az ország érdekében, hogy meg ne szűnjék sürgetni állandóan és állhatatosan az 1848. XX. t.-cz. végrehajtását, hogy követelje folytonosan azt, a mi joga és ne tűrje azt, hogy mindenféle czimek és theóriák révén ki akarják forgatni legszentebb jogaiból. És mivel igy vagyok meggyőződve, épen azért vagyok azon a nézeten, hogy az égető szükség meglévén, meglévén az az állapot, hogy elestek á felekezetek nagymérvű jövedelemtől, nekünk ezt a támogatást jogunk van igénybe venni és semmi olyan feltételt a képviselőház nem fogadhat el, épen az egyházakra való tekintettel sem, a mely azoknak jogait csorbítaná, a mely azok függetlenségét bántaná, a mely egyik vagy másik irányban azt az eredményt szülné, a melyet szültek az államosítások mindenféle téren, sajnos ebben az országban, hogy valahány állami dotáczió vagy bármi jött létre, ott mindig pártkortesek jöttek létre evvel együtt. E szerint a mit ez a törvényjavaslat elérni akar, azt őszintén pártolom. Pártolom annyival inkább, mert nem zárkózhatom az elől a tény elől, hogy nemcsak az egyházi adók oly nagyok, hogy alig bírják már elviselni az illető egyházközségek, hanem olyan óriási mérvben szaporodtak az államiak is, hogy épen azért annál kevésbé képesek viselni az egyháznak a terheit. Ha abba a helyzetbe juthatott volna Magyarország, hogy eléri függetlenségét, akkor nagyon kevés kiegó* szitésre volna szükség. De a hol ez a rendszer évtizedeken keresztül csak az elszegényedésre vezet, alig elháritólag, a hol ezen szegénység által a proletárizmusnak és a szocziálizmus veszélyesebb irányának táplálékot adott, ott már, bármennyire kárhoztassam a módjait ennek a törvényjavaslatnak, ott nem birom a lelkemre venni» hogy ezt a segítséget visszautasítsam, ha legalább a felől tudok módosítások útján garancziákat nyerni, hogy nem fog az egyháznak autonómiája, függetlensége az állami omnipotencziának áldozatul esni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nekem is sokféle kifogásom van ez ellen a törvényjavaslat ellen. Nagy hibája ennek a törvényjavaslatnak az, hogy itt most, a jogegyenlőség jelszava révén, egészen más állapotokat, egészen más tényezőket, egészen más történeti fejlődést egy kalap alá akar vonni és nem a jogegyenlőséget kultiválja, hanem a nivellirozást. Ez egy nagy hiba, t. ház, annyival inkább, mert meg lehetett volna igenis mindennek figyelembevételénél tenni, hogy csakugyan az 1848-iki törvény hajtassék végre, úgy, a hogyan kifejtettem. Nem csodálom, hogy eddig jutottunk, hogy a jogegyenlőség és viszonosság czégére alatt kináltatik folytonosan egy ilyen javaslat. Tisza Kálmán is az 1848. XX. t.-cz. 2. §-ára hivatkozik. ennél a javaslatnál, a melynek semmi köze sem lehet ehhez a javaslathoz. Nem csodálkozom, ha látom azt, hogy Magyarország oda jutott, hogy magukat az 1848-iki törvényeket is azért jubilálják, mert megcsonkíttattak; ós kijelentetik az, hogy azért üdvös hatásúak azok, mert azokból mindaz, a mi az ország függetlenségére és erejére vonatkozik, elveszett ; (Úgy van ! Ugy van ! a szélső baloldalon) ha olyan elferditését, olyan kifacsarását látom a törvények értelmének, mint az 1848-iki törvényeknek a sajtóra vonatkozó intézkedéseinél is : akkor valóban nem ejt csodálkozásba az, mikor a 3. §-t épen ezen 2. §. köpenyege alatt akarják kikerülni, hogy ne mondjam, kijátszani. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Azt is lehetetlen figyelmen kivül hagyni, hogy olyan egyházak, a melyek erejöket megfeszítették, azért, hogy tisztességes jövedelmet nyújtsanak a lelkészeknek, jobban sújtatnak, mint azok, a kik ezt nem tették, hanem lelkészeik fizetését elhanyagolták. Pedig ennek orvoslására kínálkozik egy igen helyes mód még e törvényjavaslatnál is, hogy nagyon egyszerű dolog egyenletes vonalat megállapítani az adózásra nézve ; például megállapítani azt, hogy az egyházi adózás legfeljebb 10, vagy 20%-át érheti el az állami gyökadónak ;